Elhunyt Bárdy György színművész

Életének 93. évében, hétfőn elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész – közölte a Vígszínház az MTI-vel.

Az elmúlt évtizedek számtalan színházi és filmes szerepe szólalt meg az ő csodálatos baritonján. Markáns, férfias, ironikus alkata, drámai ereje intrikus szerepekre predesztinálta, de utánozhatatlan sármja és fanyar humora minden szerepét átitatta – méltatta a színészt a teátrum társulata.

Bárdy György május 26-án töltötte be 92. életévét. Haláláig a Vígszínház társulatának tagja volt, utoljára 2008-ban lépett fel az Egy csók és más semmi című előadásban.

Bárdy György 1921-ben született Budapesten. Már tizenhárom évesen a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán, a neves színész és rendező véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződtetni majdani társulatához. 1945-ben le is szerződtette a frissen alakult Művész Színházba. Elsőnek Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben. A színházi előadások után rendszeresen fellépett a Casanova és az Arizona Irodalmi Varietében, ahol óriási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort.

1946-ban Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba, ahol 1949-ig játszott. 1949-51-ben a Vidám, 1951-től 1958-ig a Madách, 1958-59-ben a Nemzeti Színházban lépett fel, majd három évig erdészként dolgozott. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban folytathatta pályáját. 1964-ben újra a Vígszínház művésze lett.

Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Színházi fellépésein kívül több mint 60 film- és tévészerepben nyújtott felejthetetlen alakítást. Legnagyobb sikere a Jumurdzsák volt az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban, de játszott a Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, a Ripacsok és a Retúr című filmekben. Sokat szinkronizált: az ő hangján szólalt meg például Máris szomszéd is a Mézga családban.

1958-ban Jászai Mari-díjat kapott. 1983-ban érdemes művész lett. Ugyanebben az évben nyerte el az Ajtay Andor-emlékdíjat. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta, 2000-ben kiváló művész lett. 2003-ban a 34. Magyar Filmszemle életműdíját kapta. 2005-ben Kispest díszpolgárává választották. 2006-ban ismét megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. 2008-ban elnyerte a Gundel Művészeti Díjat.

Két évvel ezelőtt, 90. születésnapján a Vígszínházban köszöntötték. Akkor azt üzente a közönségnek, tartsák meg továbbra is szeretetükben a Vígszínházat.

Búcsúztatása a művész és családja kérésére szűk, családi körben történik – tudatta a színház hétfő esti közleménye.

Hegedűs D. Géza: örülök, hogy együtt dolgozhattunk

Bárdy György büszke és méltósággal teli volt, örülök, hogy 40 éven át együtt dolgozhattam vele a Vígszínházban – mondta Hegedűs D. Géza színművész elhunyt kollégájára emlékezve hétfőn az MTI-nek. Bárdy György életének 93. évében hétfőn hunyt el.

Hegedűs D. Géza felidézte, hogy éppen 40 évvel ezelőtt, 1973-ban, még főiskolás korában került a Vígszínházhoz, amelynek Bárdy György akkor már vezető művésze volt.

“Nekem megadatott, hogy 40 éven keresztül vele lehettem, még idén karácsonykor vele örülhettem” – fogalmazott a színművész. Elmondta: karácsony és újév között meglátogatta Bárdy Györgyöt, aki szellemileg friss volt, jó humorú, igazi “bárdygyuris”.

Bár már nehezebben mozgott, a világgal teljesen tisztában volt, hihetetlen eleganciával ült otthon a dolgozószobájában. “Együtt teáztunk, beszélgettünk színházról, világról” – idézte fel a találkozást Hegedűs D. Géza.

Beszélt arról is, hogy Bárdy György pályájának indulása közös nagy mesterüknek, Várkonyi Zoltánnak köszönhető. Ő volt az, aki a háború után megalapított Művész Színházban felfigyelt Bárdy György tehetségére, majd amikor Várkonyi Zoltánt 1962-ben kinevezték a Vígszínház főrendezőjének, odaszerződtette.

Bárdy György pályája innentől teljesedett ki, a színművész élete végéig hűséges maradt a Vígszínházhoz – tette hozzá Hegedűs D. Géza.

Személyes élményeiről szólva elmondta, hogy fantasztikusnak tartja Bárdy György alakítását a Bolha a fülbe című darabban, és kiemelte még az Eljő a jeges című O’Neill-művet, amelyet még főiskolásként látott.

“Az is megadatott, hogy rendezhettem” – fűzte hozzá az Egy csók és más semmi című darabról, Bárdy György ebben játszott utoljára.

“Amikor belépett, mindig kitörő örömmel fogadta a közönség” – emlékezett Hegedűs D. Géza.

A színművész kiemelte, hogy barátság fűzte Bárdy Györgyhöz, akinek szerette derűjét, életszeretetét, szerette azt, hogy színészként méltósággal viszonyult a pályához, és férfiként is nagyon igényes volt, egyfajta angol elegancia jellemezte. Mint mondta, Bárdy György egyik szenvedélyének, a tenisznek köszönhetően nagyon kötődött az angol kultúrához, sportélethez. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő, hogy azt ne nézze végig.

A pipázás és szivarozás szenvedélye mellett az is összekötötte a két művészt, hogy a Vígszínházban ugyannál az asztalnál öltöztek.

“Ha nem voltunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart” – árulta el Hegedűs D. Géza. Hozzátette: van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, “ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri”.

facebook:

0 Komment