A három testőr (2011)

Újabb adaptáció készült a francia irodalom egyik legismertebb művének számító regényből. A hősies muskétások története, ezúttal is bővelkedik ármányban, árulásban és kardvívó jelenetekben. De a XXI. századi igényeknek megfelelően, a pirotechnikának szintén komoly szerep jut a cselekmények alakításában.

Teljes cikkhez kattintson a FILMBOX feliratra, majd balra lent, a kis fekete kockára
Valljuk be őszintén, aligha lehetnek sokan olyanok, akik felkapják a fejüket egy három testőr megfilmesítés hallatán. Tudniillik, az id. Alexandre Dumas klasszikus könyvét már olyan sokszor feldolgozták, hogy szinte képtelenség számon tartani. Egyébként is, előszeretettel adaptálják az elismert író szerzeményeit, hiszen azokból az elmúlt száz évben, több mint kétszáz mozgóképes változat született. Ebből kifolyólag, ezek a történetek mostanra lerágott csontokká váltak, amelyekkel nem igazán lehet újat mutatni. Ráadásul, ilyen mennyiség mellett elkerülhetetlen, hogy ne akadjon néhány fércmunka.
Például, a legutolsó említésre méltó testőrös próbálkozás, a 2001-ben bemutatott, csak simán „A muskétás”-ra keresztelt alkotás sem sikerült valami meggyőzőre. Voltaképp, az elmúlt évek Dumas feldolgozásai közül, csak a 2002-es „Monte Cristo grófja” nevezhető jónak, Jim Caviezel-el és Guy Pearce-el a főszerepben. Ezért, egy ilyen sokadik újra adaptálásnál érthető, ha változtatni akarnak a megszokott formulán a készítők, csakhogy kitűnjenek valamiben az elődökhöz képest. A jelenlegi tesztalanyunk ezt olyan ötletekkel igyekezett elérni, mint például, az óriási hőlégballonnal repülésre késztetett csatahajó alkalmazása.
A történet szerint, az 1600-as évek Franciaországában elvileg, a gyenge kezű XIII. Lajos uralkodik, de a tehetetlensége miatt voltaképpen a velejéig romlott Richelieu bíboros (Christoph Waltz – Becstelen brigantyk, Zöld Darázs) irányítja az országot. Ekkor érkezik meg Párizsba, a forrófejű D’Artagnan (Logan Lerman – „Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak”, Börtönvonat Yumába), azzal a vágyálmával, hogy apjához hasonlóan ő is muskétás legyen. Itt hamar összetalálkozik három testőrrel, név szerint Athos-al (Matthew Macfadyen – Frost/Nixon, a 2010-es „Robin Hood”), Porthos-al (Ray Stevenson – Éli könyve, Thor) és Aramis-al (Luke Evans – 2010-es „A titánok harca”).
Ők négyen, nemsokára az események sűrűjébe kerülnek, hiszen nekik kell megakadályozniuk a bíboros, valamint a Rochefort kapitány (Mads Mikkelsen – Casino Royale, a 2004-es „Artúr király”) által vezetett seregének a hatalomra jutását. Közben pedig, az angol Buckingham herceg (Orlando Bloom – A Gyűrűk Ura trilógia, A Karib-tenger kalózai 1-3.) ugyancsak szövögeti álnok terveit. Ráadásul, a sötét lelkű és a muskétásokat korábban eláruló Milady (Milla Jovovich – Az ötödik elem, „A kaptár” filmek) szintén ellenük áskálódik. Az alantas nőszemély, látszólag az angol herceggel van, de valójában a bíborossal szövetkezve fondorlatoskodik. Ebben a kényes állapotban, a testőröknek muszáj sikerrel járniuk, mert az esetleges kudarc, beláthatatlan következményekkel járhat, az egész királyságra nézve.
A film direktori pozícióját az a Paul W.S. Anderson vállalta el, akinek a mozikban remekül teljesítő „A kaptár” széria fűződik a nevéhez (bár nem mindegyik epizódban rendezőként). Ezen kívül még olyan alkotásokat jegyez, mint az első „Mortal Kombat”, az „Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen” és a „Halálfutam”. Nem mellesleg, Milla Jovovich férjéről és gyermekének édesapjáról van szó a személyében. A mostani filmjét illetően pedig kijelenthető, hogy egy eléggé felemás dolgozatot hozott össze. Mondjuk ő sosem volt egy közkedvelt direktor a kritikusok körében, hiszen az általuk legpozitívabban értékelt munkája, a „Halálfutam” sem érte el az 50 százalékos népszerűségi indexet az ítészek körében. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a közönség lényegesen elnézőbb vele. Továbbá, eddig két olyan alkotása van, amelyek folytatásában ő már nem vett részt és mindegyik esetben a végeredmény utcahosszal alul múlta az elődöket („Mortal Kombat II. – A második menet”, „Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2.”).
Visszatérve a 2011-es „A három testőr”-höz, talán az vele a legnagyobb probléma, hogy a készítők nem voltak elég merészek eltérni az eredeti műtől. Tudniillik, az előzetesben látottak alapján, egy Jules Verne regényeket idéző, technikai eszközökkel operáló produktumra lehetett számítani, melyben rengeteg akció látványosság akad. Sajnos azonban, a korábban már említett hőlégballonos tengerjárón, valamint még néhány ötleten kívül, alig találkozunk modernebb műszaki szerkezetekkel. Szóval, ezeket a dolgokat leszámítva, csupán egy újabb, szokványos Dumas adaptációt kapunk. Azt előre lehetett sejteni, hogy a történet csak ürügyként fog szolgálni az akció jelenetekhez. Viszont, ahhoz képest túl sokszor szakítják meg beszélgetésekkel a kardvívásokat és robbantgatásokat. Ráadásul, az akció részek sem kifogástalanok, pedig a rendező ezen a téren általában egész jól szokott teljesíteni. Mondjuk azt el kell ismerni, hogy azért a harci szegmenseknek akadnak korrekt pillanatai.
Nagy színészi alakításokkal nem találkozhatunk, ami egy ilyen filmnél aligha lett volna elvárható, dacára a „Becstelen brigantyk”-ért Oscar-díjat kapott Christoph Waltz részvételének. De azért komolyabb probléma sincs ezen a téren. A női karakterek érezhetően csak dekorációként funkcionálnak, valamint a kötelező, romantikus szál is csupán a lehető legminimálisabb mennyiségben szerepel (bár ez utóbbiért nem nagy kár). Egyébként, ezt a kifejezetten 3D-re forgatott alkotást, egyáltalán nem érdemes abban a formátumban megtekinteni, mert a játékidő 95 százalékában teljesen fölösleges a térhatás. Az sem válik a film előnyére, hogy elég sok mindent lopkodott össze máshonnan. Például, a döntő ütközet, „A Karib-tenger kalózai” harmadik felvonásának végső összecsapását idézi. Emellett, a „Briliáns csapda” lézerhálós jelenete szintén visszaköszön, a Milady fémhuzal átlépegetős mutatványánál.
Viszont ez az alkotás szerencsére nem veszi annyira komolyan magát, hogy ezek mindig zavaróak legyen. Sőt, a látványosabb pillanataival, illetve a helyenként egészen szellemes vicceivel együtt már kifejezetten szórakoztató. Ennek ellenére a film, anyagi szempontból csúnyán elhasalt az Egyesült Államokban és ezen az sem változtat, hogy a többi országban, az amerikai bevétel többszörösét sikerült elérnie. Pedig a befejezés előrevetíti a folytatás lehetőségét, amire a fiaskó apropóján valószínűleg keresztet vethetünk. Ha ez így megy tovább, akkor Milla Jovovich-nak, tényleg csupán „A kaptár” sorozat fogja életben tartani a karrierjét.
(Érdekesség – Ezt a napot is megéltük, Orlando Bloom egy kardozós alkotásban egyszer sem vív).
Mindent összevetve, a 2011-es „A három testőr”, noha csak éppen hogy, de még megüti a fogyasztható szintet. Nézhető film, bár sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle egy kis leleményességgel. Én 6/10-es értékelést adok neki. Talán a következő Dumas feldolgozás jobb lesz.
tb

Comments Closed