“Álruhában” járja a településeket Pest megye kormánymegbízottja

– Amikor januárban kinevezték a Pest megyei kormányhivatal élére, elhatározta, hogy “álruhában” járja majd be a hozzá tartozó több mint 180 települést, pontosabban annyit, amennyire idejéből és energiájából futja. Az ötletadó a hasonló “módszerhez” folyamodó Mátyás király, akiről gyakran és szívesen mesél öt gyermekének.

Tarnai Richárd szerint az ügyfelek szolgálatára felesküdött tisztviselők, ügyintézők akkor mutatják meg valódi énjüket, ha “civilként” és nem a kormány megbízottjaként, öltönyösen, nyakkendősen toppan be az irodákba. S hogy mit látott, hallott, tapasztalt a mátyáskirályos túrákon? Mindenfélét, csakúgy, mint bármelyikünk ügyintézés közben. Ám míg mi nem jutalmazhatunk és nem büntethetünk ilyenkor, ő megteheti – miután bemutatkozik…

– Milyen ürüggyel kopogtatott be például egy munkaügyi központba, földhivatalba, vagy más szakigazgatási szerv helyi kirendeltségéhez?

– Az adott hivatal jellegéhez szabtam a mondandómat. A munkaügyi központokban például a lehető legtermészetesebb stílusban előadtam, hogy elveszítettem a munkámat, és segítséget szeretnék kérni.

– Többnyire készségesen fogadták? Megkapta, ami egy ügyfélnek ilyenkor jár?

– Hááát… Pozitív és negatív példa egyaránt akadt. Ma is mosolygok, ha eszembe jut, ahogyan az egyik kirendeltségen köszöntöttek. “Szervusz, szép fiú, mit akarsz? ” – fordult hozzám egy hölgy. Talán meglepett arckifejezésem, talán a kolléganője bökdösése miatt később visszavett a bizalmaskodó hangnemből, mindenesetre hamar levontam a tanulságot.

–  Másutt is érzékelte, hogy van mit javítani az ügyintézők stílusán?

– Ez az egyik legjellemzőbb tapasztalatom. Az emberi alkalmasság legalább annyira fontos, mint a szakmai, ha valamelyik hibádzik, akkor érdemes elgondolkodni a minőségi cserén.

– Megtette?

– Ha szükségesnek láttam, kezdeményeztem egy-egy vezető visszaminősítését ügyintézővé, vagy fordítva: egy-egy arra érdemes beosztott előléptetését. Arra is volt példa, hogy az alacsonyabb munkakörben kiválóan teljesítő kolléga főnöke “elnyomása” miatt nem tudott éveken át érvényesülni, és persze nagyszerű kollektívákkal, flott ügyintézéssel is szép számban találkoztam. Az egyik alföldi földhivatalból például annak ellenére elégedett “ügyfélként” léptem ki, hogy nem tudták elintézni az ügyemet. Türelmesen és kedvesen megmagyarázták, miért nem megy a dolog náluk, majd tanácsot adtak: hová forduljak.
    – Az “álruhás” módszerre visszatérve: nehéz elképzelni, hogy előzetes bejelentkezés nélkül érkezne mondjuk egy polgármesteri hivatalba.

– Természetesen a településvezetőknek jelzem, hogy valamelyik munkatársammal egy adott napon meglátogatom őket, de nem ott, hanem a falu vagy város “sűrűjében” kezdem a tájékozódást. Mivel vizuális típus vagyok, szeretem keresztül-kasul bejárni a helyet, hogy megmaradjon bennem a kép, az élmény. Ilyenkor igyekszem minél több helybélit megszólítani, akik általában készséggel mesélnek szűkebb pátriájuk dolgairól. A séta után jöhet a látogatás hivatalos része, majd – ha működik az adott településen a kormányhivatalunkhoz tartozó 14 szakigazgatási szerv valamelyikének kirendeltsége – az ügyintézés “tesztelése”.

– Lekerül a nyakkendő, zsebben marad a címeres névjegy?

– Tényleg nem vágyom vörös szőnyeges, welcome drinkes fogadtatásra! Úgymond az utca embereként akarom megtapasztalni, hol, mit tesznek az ügyfélért, takarékoskodnak vagy pazarolnak a hivatalokban – ez utóbbi miatt például több hivatali autót eladattam az egyik településen -, szóval megfelelnek-e ezek a szakmailag önálló szervek az elvárásoknak.

– Mi az az elvárás, amiből jottányit sem enged?

– A korrupció legkisebb jelére is a lehető legnagyobb szigorral fogok lecsapni  – ezt mindenütt megígérem annak ellenére, hogy jól tudom, a viszonylag alacsony fizetések mellett nagy a csábítás.

– Indított már eljárást efféle visszaélések miatt?

– Bár eljutottak hozzám bizonyos jelzések, és tudok folyamatban lévő korrupciógyanús ügyekről is, jómagam még nem indítottam eljárást. Ehhez az eddig hivatalban töltött pár hónapom egyébként is kevés.

– Hogyan választja ki úti céljait?

– Mondhatni, véletlenszerűen. Nem kötöm tájegységhez vagy településnagysághoz – a megye déli részén fekvő Nagykőröstől a keleti Nagykátán át a nyugati Budakesziig sokfelé jártam már, pici falvakban ugyanúgy, mint zsúfolt városokban. Közel 30 ilyen látogatáson vagyok túl, ám szinte minden Pest megyei polgármesterrel, illetve jegyzővel volt már módom konzultálni egy-egy nagy rendezvényen.

– Az egykori Közigazgatási Hivatalnak megfelelő (bár nem jogutód) megyei kormányhivatal törzsrészében 89-en, a szakmailag önálló 14 szakigazgatási szervnél körülbelül 1200-an dolgoznak. Ha figyelembe vesszük, hogy a megye központja maga a főváros (ezért bizonyos vidéki ügyeket is csak Budapesten lehet elintézni akár 50-60 kilométernyi utazás után), ember legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a bonyolult rendszerben.

– Sokkal egyértelműbb lesz a helyzet a járások létrejötte, illetve a járási kormányhivatalok és kormányablakok felállítása után 2013 januárjától. A tervek szerint ekkortól csak ezekben a kormányablakokban folyik ügyintézés, ami megkönnyíti majd a Pest megyei polgárok mindennapjait is, és nem fordulhatnak elő a fentebb idézett “kínos” esetek sem.

– Az Ön mindennapjaiból csupán a munkával töltött órákat említettük, pedig beszélgetésünk elején nem kis büszkeséggel emlegette öt gyermekét. Mikor jut rájuk ideje?

– Igyekszem összhangba hozni az egyik és a másik “énemet”, hiszen a magánélet, a gyermeknevelés olyan pótolhatatlan örömforrás, amely kihat a munkára is. Ezért fontos nekem az öt csemetém – a 10 hónapos legkisebbtől a 11 éves legnagyobbig.

– Akik nyilván mindannyian érdeklődve hallgatják esténként apa meséjét az álruhában igazságot szolgáltató Mátyás királyról….

facebook:

0 Komment