A pszichológus segít – Miért halogatunk?

(Budaörs, 2023. február 21. – Budaörsi Infó) A pszichológus segít sorozatunk folytatódik. Szabó Fanni okleveles pszichológussal készült interjúnkban arról beszélgettünk, hogy vajon miért halogatunk mindent.

 

 

Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag csak tologattunk magunk előtt egy feladatot vagy elintéznivalót, és helyette valamilyen más, az adott pillanatban vonzóbbnak vagy kevésbé megterhelőnek tűnő tevékenységbe kezdtünk bele.

Hiszen mennyivel egyszerűbbnek tűnik belefogni a nagytakarításba akkor, amikor valójában egy vizsgára kellene felkészülnünk, vagy belekezdeni egy újabb epizódba a kedvenc sorozatunkból ahelyett, hogy elmennénk befizetni a számlákat.

A halogatás mindannyiunk számára ismerős jelenség, de minden ember különböző mértékben hajlamos rá. Sokszor nem is feltétlenül tudjuk megfogalmazni, mi az, ami miatt nehezünkre esik belekezdeni egy feladatba. Első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy a halogatás kizárólag időmenedzsmenttel kapcsolatos probléma, azonban ez a kérdés ennél összetettebb.

 

 

orak_regi

 

Mi lehet a halogatás oka?

„Bizonyos esetekben a halogatás mögött komolyabb pszichés problémák állnak. Például a depresszióban szenvedők életenergiája és motivációja annyira alacsony, hogy egy egyszerű hétköznapi tevékenység is komoly kihívást jelenthet számukra.

Vagy például az ADHD-val élő személyeknek nehezükre esik egy adott feladatra fókuszálni és a határidőket betartani, ezért hajlamosabbak a halogatásra. De a szorongásos zavarok is vezethetnek halogatáshoz, ha például valaki azért nem akar megtartani egy prezentációt a kollégái előtt, mert azon aggódik, hogy valamilyen hibát fog elkövetni, ami miatt negatívan ítélik meg. Ezekben az esetekben mindenképpen az alapprobléma kezelésével kell elsősorban foglalkozni, mert a halogatás itt csak tünetként jelenik meg.

A krónikus halogatást prokrasztinációnak nevezzük, ami egy latin eredetű szó, jelentése pedig annyi, mint ‚holnapra halasztani’. Akkor beszélhetünk kóros állapotról, amikor a halogatás már a mindennapi életünkben is akadályoz bennünket és az alapvető teendőinket sem tudjuk ellátni miatta.”

 

 

munkahelyistressz

 

Ebben az esetben mi lehet a probléma háttere?

„Már nem az időmenedzsment áll a probléma hátterében, hanem az érzelemkezelés. Hiába tudjuk, hogy később is ugyanolyan nehéz vagy talán az időnyomás miatt még nehezebb lesz belekezdeni az adott feladatba, mivel el akarjuk kerülni az ezzel járó negatív érzéseket, inkább a könnyebb utat választjuk és elkerüljük magát a tevékenységet. Emiatt sokkal könnyebb az adott pillanatban félretolni a feladatot, mint szembenézni a negatív érzéseinkkel.

Ugyanakkor hosszabb távon még rosszabbul érezzük magunkat emiatt és belecsúszunk az önhibáztatásba:

‚Már megint nem sikerült időben elkezdenem a feladatot.’

Nekem soha semmi nem sikerül.’

A halogatással tehát a stressz-szintünk nem csökken, hanem sokkal inkább nő és ennek a következménye lehet az alacsony önértékelés, a krónikus stressz, a szorongás, de súlyosabb esetben akár a depresszió is.

A halogatás pszichés hátterében az érzelmeinkért felelős limbikus rendszer és a gondolkodási folyamatok összehangolásáért és a viselkedés szervezéséért felelős prefrontális kéreg ‚összecsapása’ áll.”

 

Mert mi is történik bennünk akkor, amikor arról döntünk, hogy belekezdünk-e egy, számunkra nem kívánatos feladatba?

„A limbikus rendszer, amely agyunk jutalmazó központja is egyben ‚felkínál’ egy sor kellemesebb és számunkra vonzóbb tevékenységet az adott feladattal szemben. Például mennyivel jobban esik egy hideg téli reggelen még plusz fél órát az ágyban pihenni ahelyett, hogy kimennénk a hidegbe futni. Vagy megnézni még egy szórakoztató videót ahelyett, hogy hozzálátnánk a vacsora elkészítéséhez.

Minden esetben, amikor a számunkra vonzóbb tevékenységet választjuk, azt az agyunk jutalomként értelmezi, de ettől még a feladat okozta stressz nem enyhül, sőt erősödni fog. Ez azonban egy ördögi kört eredményez, hiszen ismét rosszul érezzük és hibáztatjuk magunkat az el nem végzett feladat miatt.”

 

 

munkahelyistressz4

 

Hogyan tudjuk csökkenteni ezt a generált stresszt?

„Amennyiben a halogatás hátterében érzelemkezelési probléma áll, könnyebben tudjuk csökkenteni a halogatás miatti stresszt, ha megértőbbekké válunk a saját hibáinkkal szemben. Az, hogy együttérzőbbek vagyunk önmagunkkal segít helyreállítani az önbecsülésünket és implikálja azt is, hogy több pozitív érzelmet éljünk át.

Emellett fontos az is, hogy az önmarcangolás helyett képesek legyünk megbocsátóak lenni önmagunkkal szemben, ami sokkal több erőt fog adni ahhoz, hogy legközelebb ne essünk a halogatás hibájába. Nem tűnik olyan nagynak és megterhelőnek az előttünk álló feladat, ha részekre bontjuk és lépésenként haladunk a megvalósítás irányába.

Ezáltal a limbikus rendszer vészjelzőit tudjuk féken tartani. De azzal is megnehezíthetjük saját halogatásunkat, ha olyan akadályokat állítunk az útjába, amellyel szemben maga a feladat már kevésbé tűnik annyira negatívnak.

Ha például hajlamosak vagyunk sokszor a telefonunkhoz nyúlni a fontosabb dolgok helyett, érdemes bonyolult jelszót beállítani a képernyő feloldásához, hogy kevésbé legyen kedvünk ezzel elterelni a figyelmünket.

Amennyiben halogatásunk hátterében inkább a tervezéssel és az időmenedzsmenttel kapcsolatos problémák állnak, valószínűleg már sokat hallottunk azokról a mindenki által jól ismert technikákról, amik az emlékeztetők beállításáról vagy önmagunk apróbb jutalmazásairól szólnak.

Ezek mellett még érdemes kipróbálni az úgynevezett Pomodoro módszert, ami egy paradicsom alakú felhúzható konyhai időmérőről kapta a nevét. Ennek a módszernek a lényege, hogy rövidebb időtartamokban gondolkodjunk a feladatok elvégzése kapcsán és csak 20-25 perc aktív figyelmet szenteljünk az adott tevékenységnek, majd 5-10 percig pihenjünk.

Tudományosan bizonyított tény, hogy nagyjából ennyi ideig tudunk aktívan koncentrálni egy feladatra, majd ezután agyunk teljesítőképessége csökkenni kezd. De egyszerűbb belefogni egy nehezebb feladatba, ha az ‚öt perces szabály’ elve szerint csak a feladat első öt percét akarjuk végigcsinálni, a többit pedig későbbre halasztjuk. A legtöbb esetben ennyi idő alatt már átlátjuk a feladat egészét és nem is tűnik annyira bonyolultnak, mint azt korábban gondoltuk. Az úgynevezett Zeignarik-hatás miatt sokkal könnyebb lesz ezután emlékeznünk a feladatra, mintha szünet nélkül végigcsináltuk volna.”

 

 

munkahelyistressz3

 

Érdemes tehát először megérteni, hogy mi áll a halogatásunk hátterében ahhoz, hogy tudjuk milyen eszközökkel tudunk túllendülni rajta, és ha az érzelemkezelési problémánkkal nem tudunk egyedül megküzdeni, akkor szakember segítségét kérni.

 

(Budaörsi Infó)

 

(Cikkünk a februári nyomtatott Budaörsi Infóban jelent meg.)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.