Meglepően hasonlónak bizonyul az ember és a polip agya

A tudósok maguk is meglepődtek.

Bár az óceán még mindig sok rejtélyt tartogat, néhány tengeri élőlényről, különösen a polipokról kiderült, hogy számos tekintetben meglehetősen hasonlítanak ránk.

Egy tudóscsoport, amelynek vezető szerzője Nikolaus Rajewsky rendszerbiológus, a Max-Delbrück-Center for Molecular Medicine munkatársa, olyan tulajdonságot talált, amely a polipok agyában közös az emberrel: az idegszövetükben található mikroRNS-ek hatalmas repertoárját.

„Ez az, ami összeköt minket a polippal” – mondta Rajewsky. A lágy testű lábasfejűek, például a polipok (gerinctelenek) rendkívül intelligensek, rendkívül összetett, elosztott idegrendszerrel rendelkeznek, és a gerincesektől függetlenül fejlődtek ki.

Az összetett idegrendszer és az intelligencia viszonylag gyakori tulajdonság a gerinceseknél, de a gerincteleneknél ritka.

A lábasfejűek azon képessége, hogy a környezetükhöz való alkalmazkodás érdekében gyorsan, menet közben képesek szerkeszteni az RNS-szekvenciáikat, újabb meglepetés, mivel az alkalmazkodás általában a DNS-nél kezdődik, és ezek a változások az RNS-re szállnak át. Ez arra késztette Rajewskyt, hogy elgondolkodjon azon, milyen más RNS-titkokat rejtegethetnek még a polipok.

A csapat 18, különböző fajú elpusztult polipokból nyert mintából szekvenálta az RNS-t. Ez a szekvenálás a hírvivő RNS és a benne lévő kis RNS profilját adta meg. Az eredmények meglepőek voltak: Az RNS-szerkesztés váratlan területeken zajlott.

A csapat 164 mikroRNS-gént talált, amelyek 138 mikroRNS-családba csoportosultak a közönséges polipban. Ezek a számok egy szinten vannak az olyan állatokéval, mint a csirke és a béka (az emberi genom mintegy 2600 érett mikroRNS-t kódol). A mikroRNS-családok közül 42 új volt, főként az agyban és az idegszövetben.

„Ez a mikroRNS-családok harmadik legnagyobb bővülése az állatvilágban, és a gerinceseken kívül a legnagyobb” – mondta Grygoriy Zolotarov biológus, a spanyolországi Centre for Genomic Regulation kutatója.

A mikroRNS-ek maguk is nem kódoló RNS-molekulák, amelyek nagymértékben részt vesznek a génexpresszió szabályozásában, nagyobb RNS-molekulákhoz kötődve segítik a sejteket az általuk létrehozott fehérjék finomhangolásában.

Ezeknek a mikroRNS-családoknak a felfedezése azt jelzi, hogy még mindig szerepet játszanak a polipok biológiájában, bár a tudósok még nem tudják, hogy mi ez a szerep, vagy hogy a mikroRNS-ek mely sejtekben játszanak szerepet.

A kutatók azt sugallják, hogy „a mikroRNS-ek és talán a specializált idegrendszeri funkcióik mélyen kapcsolódnak egymáshoz, és valószínűleg szükségesek az állatok komplex agyának kialakulásához”.

A tudósok azt tervezik, hogy a jövőbeni vizsgálatok során megpróbálják kideríteni, hogy pontosan mit is csinálnak ezek a mikroRNS-ek.

facebook:

0 Komment