A budaörsi Fillari csapatnév kétszer is felkerült egy új szakág top 10-es eredménylistájára

(Budaörs, 2021. augusztus 21. – Budaörsi Infó)  Az idén augusztus 13-án kezdődött II. Hungarian Divide – egy önellátó, nem vezetett kerékpáros kalandtúra, amit kétkerén, önerőből teljesítenek a résztvevők. A teljes távja 1400 km, a féltávja: 730 km. A kihívásokkal teli – ún. bikepacking – Hungarian Divide & Half Divide 2021 biciklis túrán részt vett a budaörsi Fillari Team két tagja, Szontágh Dániel és Horváth Marcell, akik a Top 10-ben értek célba a féltávon. Összefoglaló túrabeszámolójukat olvashatják, illetve videójukat is megnézhetik cikkünkben.

Az országot átszelő túra Smaradvölgyből (a Smaragdvölgy Pihenőpark Zemplén egyik legszebb völgyében található, Sátoraljaújhely-Rudabányácskán) indul egy csoportos rajttal, majd a Zemplénen, Csereháton, Bükkön, Mátrán, Cserháton, Börzsönyön és a Pilisen keresztül jut el Budapestre, ahol a féltáv indulói számára véget ér az esemény. (A teljes távra nevezett kalandorok az útvonal második felében tovább feszegethetik saját határaikat és megtapasztalhatják a Gerencse, a Vértes, a Bakony, a Balaton-felvidék, a Zala dombság és az Őrség szépségeit.)

Szontágh Dániel és Horváth Marcell túrabeszámolója

„Engedjétek meg, hogy ebben a rövidebb összefoglalásban mellőzzük a túra naplószerű beszámolóját, egyszer ezt is elkészítjük majd, ha szeretnétek.

Már régóta érett bennünk Marcival az elhatározás, hogy elinduljunk az országot főleg terepen átszelő Divide-on. Végül más-más okból idén a féltávot választottuk, ami Sátoraljaújhelytől Budapestig kanyarog a Zemplénen, Csereháton, Aggteleki-karszton, Gömörön, Upponyi hegységen, Bükkön, Mátrán, a Medves-fennsíkon, Cserháton, Börzsönyön és végül a Dunazug-hegységen.

Az úthoz szükséges felszereléseket magunknak kellett vinni, a táv befejezésére pedig 7 napunk volt.

Mindenki annyit haladt naponta amennyit akar, az útvonalat viszont végig követni kellett, ha elhagyjuk, ugyanott kell visszatérni rá!

A ‘versenyt’ elképesztően nehézzé teszi, hogy a különböző teherbírású emberek más-más módon oldják meg a problémákat. Ha valaki gyorsan megtesz mondjuk 150 km-t mindenki előtt, akkor neki több ideje lesz pihenni, de fáradtabb is lesz. Azokról nem is beszélve, akik bár jóval lassabban haladnak, viszont képesek napi 15-18 órát nyeregben tölteni.

Marcival napi 150 km-t haladunk saját tempónkban, egy nap kivételével a végére mindig egyesült a csapat.

Az út elején még 36°C volt, az utolsó napot 17° szakadó esőben kezdtük meg.

A rajt helyszínére, a Sátoraljaújhely melletti Smaragdvölgybe az indulás előtti este érkeztünk, hogy a gyors regisztráció utáni vacsora mellett hangolódjunk az előttünk álló kihívásra.

Az első napon egyből nagyon komoly nehézségekkel néztünk szembe, és érezhető volt, hogy Budapestig sokkal könnyebb semmi sem lesz. Nekem egyből kijutott egy defekt és egy láncszakadás is, miközben Dani rendületlenül haladt előre.

Esténként ez maradt a program: ő szállást keresett, hogy utána telefonban eligazításokkal és kitartó lelkesítéssel segítsen a komfortzónámhoz képest még 20-25 km-eket kirugdosnom magamból. A nehézségek a héten sártengerrel, esővel, eltévedésekkel, kiszáradással, eléhezéssel, és a napi 10-14 óra tekerésnél elkerülhetetlenül előtörő fájdalmakkal fokozódtak. A táj szépségei, és a nagybetűs KALAND, ami valamilyen módon minden percben megjelent, átlendített ezeken a nehézségeken minket.

Mivel a mezőny többsége nincs hozzászokva az effajta terheléshez, az első napok a saját ritmus felvételéről és a versenytársak megismeréséről szóltak: együtt tekerni nehéz helyzetekben; sötétben, mocsárban nagy segítséget jelentett, de a pillanatnyi egyéni különbségek megmutatták, hogy elsősorban mindenki a saját teljesítményéért felelős.

Bár sokat tekertünk egyedül is, az egész túrát jellemezte egy fél országot átívelő kalandtábor hangulat, amit a Kékesre vezető Nagy Mászás (30 km az utolsó településtől, folyamatosan emelkedő, többnyire köves erdei utakon), és a harmadik éjszakán elérkező Nagy Megázás, majd sártenger-dagasztás zilált szét. Ez a nap több kiszállót szedett, ekkor a versenyben lévők száma majdnem az eredetinek a felére apadt. Legkésőbb a nagymarosi komp azonban újra összehozott kisebb csoportokat, itt szélesedtek ki újra a mosolyok a hosszú, 70 km-es dunántúli ‘célegyenes’ előtt.

Budapestre már csakis boldog bringások érkeztek meg, a Fillari csapatnév pedig kétszer is felkerült egy új szakág top 10-es eredménylistájára.

Marci és Dani”

Gratulálunk!

A túrát a 2019-ben alapított Kalandbringás Sportegyesület szervezte. Róluk bővebben itt olvashatnak.

(Budaörsi Infó / fotók: Fillari Team)

facebook:

0 Komment