Budaörsön készülő világszabadalom – Interjú Juhász Zoltánnal

(Budaörs, 2020. november 19. – Budaörsi Infó) Twoba néven magyar fejlesztésű hangszerinnovációt mutattak be 2020. októberében a Budapest Music Centerben. A fejlesztéssel a tubásokat nem takarja el a hangszere, szabadon mozogva játszhatnak, emellett a tuba tölcsére nem áll felfelé és így minden hang eljut a közönséghez. A fejlesztést világszabadalom védi.

„A tubát úgy sikerült fejleszteni, hogy nem egy új hangszert alkottunk, hanem egy egyszerű eszköz segítségével szélesítettük az eddigi lehetőségeket. Egy új billentyű rendszer hozzáadásával a hagyományosból két perc alatt átszerelhető az új, szólópozíció” – mondták közös innovációjukról Szentpáli Roland tubaművész és Juhász Zoltán hangszerkészítő.

Juhász Zoltán rézfúvós hangszerész Budaörsön él és itt van a hangszerkészítő műhelye is. Harmincöt éve készít hangszereket. 1998-ban mestervizsgázott, 2018-ban aranykoszorús mestere lett a szakmának. Mindenkor, minden munkafolyamatban a muzsikust, a muzsikus igényeit helyezi középpontba saját bevallása szerint.

Annak idején, a Budaörsön működött Sternberg Hangszermanufaktúra Kft. ügyvezető igazgatójaként szerzett ismeretek birtokában egyedülállóan magas színvonalú, korszerű technológiával végzett javításait Európa-szerte megbecsülés övezi. Historikus hangszerek építésénél nemcsak a küllem történeti hűségét veszi figyelembe, de korunk igényeit is, amelyeket a felhasználóval szemben támaszt.

Juhász Zoltán a Budaörsi Infónak elmondta, hogy a twobát eredményező alkatrész gyártása Budaörsön zajlik, a fejlesztés világszabadalmában és a terjesztésben Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerkészítő is részt vesz.

A tubát 1835-ben szabadalmaztatták, azóta a mérete nőtt, igazodva a szabadtéri fúvószenekari elvárásaihoz, a minél hangosabb megszólaláshoz. A zenész hagyományosan ülve szólaltatja meg a négy-hatkilós hangszert.

„A probléma, amit szerettünk volna megoldani, hogy a zenészt ne takarja el a hangszer és hogy a hang ne a mennyezetről visszaverődve érjen el a közönséghez, hanem szemből, így sokkal jobban hallhatóvá válik a dallam.

Az utolsó lökést egy tavalyi lengyelországi koncert hozta meg számunkra, amikor Szentpáli Roland egy szóló tubakoncertet adott. Én láttam rajta, hogy nagyon dolgozik, szinte füstölt a hangszer a kezében, viszont ebből a közönség szinte alig hallott valamit, főleg a gyorsabb részekből, mert a hangszer hangját elnyelte a távolság. Rengeteget ötleteltünk, és végül megszületett a megoldás.

A következő koncerten már a fejlesztéssel ellátott hangszert használta, és mondhatom, hogy a közönség olyan hangokat hallhatott, amit addig még soha. Roland felvett egy részletet a tuba játékából és elküldte Roger Bobo-nak, aki a világ egyik legkiválóbb tubása, aki meghallva a felvételt annyit mondott, hogy ez az a válasz, amire ötven éve várok.”

Szentpáli Roland az októberi sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy a 20. század második felétől egyre több versenyművet írtak tubára, ezzel megnyitva a hangszer előtt az utat, hogy szólóhangszerré váljon és szélesebb közönségeket érjen el. Ugyanakkor mivel a zenész ülve játszik, a hangszer tölcsére felfelé irányul, csak másodkézből, a plafonról visszaverődve hallja a közönség, ráadásul, mivel a tuba kitakarja, a nézők nem látják a tubás felsőtestét és arcát.

„Magyar, francia és német hangszerkészítőkkel évek óta próbált megoldást találni ennek feloldására”.

A tubaművész ötletei alapján Juhász Zoltán aranykoszorús hangszerkészítő mester készített egy új billentyűrendszert, ami úgy reformálja meg a hangszer tartási pozícióját, hogy azon állva lehet játszani. A tubához csak a most kifejlesztett új, golyóscsapágyas, teflonbetétes alkatrész szükséges, ami utólag
is installálható bármely ilyen rendszerű hangszerre. Az innováció segítségével a zenésznek csak minimálisan kell balanszíroznia a hangszert, miközben szabadon mozoghat a színpadon. Tökéletesen látja a karmestert, a hangszer tölcsére nem takarja el az arcát, a tuba a közönség felé szól.

„A kifejlesztett mechanika újítása, hogy a dugattyút nyomó helyett fordított, tehát húzó mozgásúra alakítottuk át, a korábbiaktól teljesen eltérő pozícióban működtetve, felső helyzetéből alulról húzza be a dugattyút a dugattyúházba. Így 180 fokkal át tudjuk fordítani a hangszert” – fejtette ki Juhász Zoltán.

Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerkészítő, a Wenzel Meinl GmbH egykori tulajdonosa kiemelte: a tuba szabadalma óta ez a legnagyobb előrelépés a hangszer történetében. Juhász Zoltán kiemelte, hogy az újítás azért kapta a Twoba nevet, mert fejlesztésüknek köszönhetően a hangszer már nem csak zenekarban, de szólóban is kiválóan használható lett. Az innováció létrehozásában nagy segítséget nyújtott számára Szabó Bertalan, a budaörsi műhelyének műhelyfőnöke, aki a mechanikát készítette el, és fia Juhász Bertalan, aki számítógépen tervezte meg a szerkezetet.

„Szerencsére rengeteg munkánk van, a mai napig alig tudom elhinni, hogy egyik nap Argentínából, másik nap Bécsből hívnak, hogy én készítsem el nagy zenészek hangszereit, pedig nagyobbnál nagyobb hangszerkészítők élnek a nagyvilágban.”

Juhász Zoltántól azt is megtudtuk, hogy igazság szerint nem is erre a pályára készült.

A zeneiskolában csellózni tanult és vonós pengetős hangszerész szeretett volna lenni. Viszont ott túljelentkezés volt, ezért rézfúvós hangszerekhez került. A tudását elmondása szerint autodidakta módon fejlesztette, mert akkoriban nem sok mester volt, aki ezzel a szakmával foglalkozott.

„A mai napig nem bánom, hogy ezt a szakmát választottam, vagy ő választott engem. Így legalább volt egy kis vérfrissítés. Ami nagy büszkeséggel tölt el, hogy azt veszem észre, hogy nem én másolom a német hangszerészeket, hanem ők másolnak engem. Látom, hogy még a marketing fogásaimat
is átveszik.”

Gratulálunk, és további sikeres munkát kívánunk!

(Budaörsi Infó)

(Ez a cikk a Budaörsi Infó novemberi nyomtatott számában is olvasható)

facebook:

0 Komment