Budaörsiek együtt, egymásért! – Fehér Edina Szonja: Kreatívan kicsikkel – Kérdések és válaszok

(Budaörs, 2020. augusztus 13. – Budaörsi Infó) A Budaörsiek együtt, egymásért! sorozatunkon belül minden héten szerdán Fehér Edina Szonja Kreatívan kicsikkel című cikk sorozatát olvashatják és videóit láthatják. Tartsanak velünk! 

Kérjük iratkozzanak fel YouTube-csatornánkra, Facebook-oldalaink és hírportálunk előtt elsőként ott lesznek elérhetőek a videóink.

A veszélyhelyzet idején szerettük volna, hogy ha nap mint nap nem csak azzal szembesülnek olvasóink az oldalunkon, hogy a megbetegedettek száma miként változik. Lehetőséget biztosítottunk, hogy bárki csatlakozzon hozzánk és megmutassa, hogy mivel tud hozzájárulni a beszűkült közösségi élethez.

A sorozatunk a korlátozások feloldása után véget ér, viszont a segítőink, az előadóink lelkesedése töretlen, ezért a továbbiakban is találkozhatnak velük videós formában egy új sorozat keretén belül! Köszönet érte! Tartsanak velük, velünk!

Budaörsiek együtt, egymásért!

Videós bejelentkezéseinket a témával kapcsolatos cikkekkel is kiegészítjük, így érdemes figyelemmel kísérni továbbra is – Youtube-csatornánk és közösségi oldalunk mellett – hírportálunk, a Budaörsi Infó Online felületét is.

Fehér Edina Szonja:

Kreatívan kicsikkel – Kérdések és válaszok

Egyre több kérdés érkezik hozzám a nyilvánosság részéről, hogy mi a véleményem bizonyos dolgokról.

Vannak kérdéskörök, amikre szánok majd teljes videót vagy cikket a sorozatban, de többet gyorsan meg is válaszolom nektek.

MIÉRT JELENÍTED MEG A GYEREKEID A KÖZÖSSÉGI OLDALAKON?

Az első és talán legaktuálisabb téma most a közösségi oldalak kérdése és a gyerekek megjelenítése. Nem vagyok híresség vagy influenszer, nem is tervezek ilyen babérokra törni, de van oka, amiért aktívan használom a közösségi oldalaim.

Mikor édesanya lettem, hihetetlen sokszor bántottak meg más édesanyák, akár személyesen is a játszótéren a megjegyzéseikkel, de a Facebookon is a nagy csoportokban. Iszonyatos versengés és megfelelési kényszer van az anyákban.

Olyan elvárásokkal vagyunk egymás felé, ami teljességgel felesleges és a nagy nyomás alatt elfelejtjük élvezni ezt a csodálatos időszakot, mikor még nevelhetjük gyermekeinket és velük tölthetjük az időnket, és mi lehetünk számukra a világ közepe.

Küldetésemnek érzem megmutatni más édesanyáknak, hogy igenis jó a saját fejünk után menni… Nem szabad azzal törődni, ha ez valakinek nem tetszik vagy ő másképpen látja és csinálja.

A másik fontos üzenet, ami többször előjön az oldalaimon ennek kapcsán, az elfogadás: hogy azokat a nőket is fogadjunk el, akik úgy alkotnak családot a párjukkal, hogy nem vállalnak gyereket. 

Igen, vannak gyermektelen családok, de ne tukmáljuk rájuk, hogy csak gyerekkel lehet boldogan élni. Igenis lehet az ő szerelmük és kapcsolatuk is teljes gyermek nélkül, nem mindenkinek való az anyaság és inkább becsülendő, ha felvállalják és belátják, hogy nekik más út adatott meg és abban keresik, illetve találják meg a szépet.

Nem mindenkit ugyanaz hajt és motivál az életében. Ezt el kell fogadni!

Ezt az üzenetet szeretném nap mint nap közvetíteni azok felé, akik követnek engem bármelyik közösségi oldalon, így osztok meg tartalmat a gyermekeimről.

Minden egyes online megjelenés előtt mérlegelem miképpen és miért teszek ki egy-egy posztot. Milyen véleménye lesz később erről a gyerekemnek vagy a társadalomnak? Végiggondolom, hogy kiteszem-e ezzel veszélynek? Tartalmaz-e olyan személyes adatot, amellyel később visszaélhetnek és kárt okozhat nekünk. Fontos az is, hogy mikor osztom meg a közösségi oldalakon.

Mindezen mérlegelések után teszek ki vagy nem teszek ki egy bizonyos tartalmat, de amikor nincs mondanivalóm, van hogy hetekig nem is osztok meg semmit.

Másik kérdés az, hogy melyik tartalmat ki láthatja.

Egy tüneményes éneklős videót, ami később akár ciki is lehet a picinek, csak a szűk baráti vagy családi körnek mutatom meg, míg egy büszke ‘biciklizni megtanult’ videót felteszek nyilvánosan. 

Ez egy fontos pontja az elkészült bejegyzéseknek, hogy kik látják azt?  Megfelelő-e annak a körnek az a poszt.

A férjemmel teljesen más véleménnyel vagyunk a közösségi média kapcsán, ő csak a rosszat és a támadhatóságot látja benne. Én a jót is, hiszen hangot adhatunk véleményünknek és olyan ügyek mellé állhatunk, amelyet arra érdemesnek tartunk.

Lehet jól kezelni ezeket a felületeket, úgy hogy senkinek se ártsunk (magunknak se), és valami újat hozzunk létre, amely akár hasznos is lehet a társadalomra nézve.

Sokszor teszik fel nekem ezeket a kérdéseket is:

MILYEN FIATAL ANYUKÁNAK LENNI?

Nekem most jó. Úgy érzem most a lehető legtöbbet tudom adni magamból a gyermekeim számára, olyan minőségben, ami elvárható egy anyától. Nem tudom milyen lennék 30-40 évesen. Biztos más értékrendet látnék helyesnek, de perpillanat úgy érzem a lendületem és a lelkesedésem az esetleges koromból adódó hiányosságokon áttud lendíteni.

MILYEN A KIS KORKÜLÖNBSÉG A GYEREKEK KÖZÖTT?

Vannak napok mikor nagyon nehéz. Főleg mikor betegségben vagyunk, vagy éppen már lábalunk ki belőle.

Mivel még kicsik a fiúk – 4-2-0 évesek – elég fogékonyak még minden betegségre, nátha, vírusok stb.

Sokszor vagyok otthon velük emiatt. Ezek az időszakok kikészítenek ténylegesen, mégsem ez a legmeghatározóbb. Imádom, hogy egyszerre több kicsi legényem van. Először is, nem esek ki a ritmusból és naprakész vagyok a mozgásfejlődési és bármely trendek követésében. Tudom mikor, hol kell tartaniuk, mik a legjobb fejlesztők, vagy bármi, aminek a szülők utána szoktak nézni.

Mivel nem telt el az első és a harmadik születése között sok idő, így ténylegesen rutinból ment az első fél év, nem voltak olyan változások, mintha 5-10 év telt volna el.

A másik, hogy én sem kényelmesedtem el. Azért valljuk be, nehéz állandóan kelni éjjel (vagy akár nappal) és pelenkázni, etetni és 0-24-ben készenlétben lenni. Hamar meg lehet szokni azt a jólétet, hogy már szobatiszta, szól ha baj van, és már önháló, és én biztosan tudom, ha elérjük a legkisebbel is ezt az időszakot, többet nem kezdem újra.

Már most is látom az alagút végén a fényt, persze tisztában vagyok a mondással: kis gyerek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond. Másfajta nehézségek  lesznek azok, mint a mostaniak. Akkor fizikálisan talán könnyebb lesz. Most nagyon kimerítőnek érzem ezt az időszakot.

Mégis van egy hatalmas előny! Együtt nőnek fel. Szinte ikrek. Fantasztikus nézni a 4 és 2 éves legényt, ahogy közös nyelvet beszélve játszanak minden nehézség nélkül.

Vagy amikor a 4 éves fiam pelenkázza a legkisebb öccsét, mert érdekli, és vele akar lenni, de még másképpen nem tud vele foglalkozni, csak gondoskodni róla. Hihetetlen mennyire hamar fejlődik az érzelmi intelligenciájuk az egymás közötti kapcsolatok révén. Ha újra döntenem kellene, hogy kis vagy nagy korkülönbség, biztosan megint ebbe vágnék bele.

HONNAN TUDTAD, HOGY ALLERGIÁSAK A GYEREKEK? KÖTELEZŐ EZT KIVIZSGÁLNI?

Nem kötelező. Sőt, ha nem érzel bajt vagy látsz tünetet nem is ajánlom. Jobb nem keresni pluszban a gondokat, jönnek azok maguktól is, ha olyanok.

Van sok ételallergia vagy bármilyen más allergia, ami időszakos. Kinövik, felesleges rájuk teljes diétát építeni.

Ez megint csak ez én véleményem, a tapasztalatom.

Nálunk csúnya tüneteket produkáltak a fiúk, akár széklet- vagy bőr-, de még az asztmás rohamokat is magyarázza a tej- és a tojásallergiájuk. Így nekünk ténylegesen utána kellett járnunk.

Évente kell kontrollra járni. 3 éves kortól pedig tartós beteg lévén, tovább kapunk GYES-t, illetve kiemelt családi pótlék is jár, így akiknek a tünetek adottak – ajánlatos utánamenni, hiszen egy speciális diéta tartása anyagi feladatokkal is jár, amelyre az állam ad segítséget.

A másik, ami ezzel kapcsolatban érdekelte a kérdezőket, hogy az intézményekben mennyire figyelnek erre. Nagyon. Néha tudom, hogy van félrecsúszás, ezek felett én szemet hunyok, de összességében nagyon támogatók ebben az intézmények, és korrekt ‘érzékenyes’ menü van összeállítva.

HISZTIK VANNAK? HOGYAN KEZELED?

Vannak. Még én is szoktam hisztizni a rosszabb napjaimon. Ez természetes és a szülőknek el kell fogadni, és megtanulni kezelni. Én rengeteg könyvet olvastam és videót néztem meg anno a téma kapcsán, de szerintem nincs biztos recept erre.

Minden gyerek más (ebben is). Nekem a két nagyobbik fiam is tejesen másképpen nyugszik meg. A négy évessel el lehet beszélgetni és feloldani benne a feszültséget, és van mikor hetekig nincs semmi sírás, de van mikor jobban előjön.

A kétévesnél nem ilyen egyszerű, mert nem beszél még úgy, és szerintem fogalma sincs sokszor, mitől borul ki. Nála az elterelés és az ölelés segít. Mint a felnőtteknél, náluk is más és más, amire szükségük van nehézség esetén.

Minden személynek más a szeretetnyelve. Akkor érzi, hogy szeretve van, ha azt a fajta szeretetnyelvet alkalmazod felé, amit megért. Lehet, neked arra van szükséged, mikor meg szeretnél nyugodni vagy, hogy érezd szeretnek, hogy ajándékot kapj, de a másik személynél lehet ugyanazt éred el egy öleléssel, mert neki az a szeretetnyelve. Én a szeretetnyelveik kapcsán nyugtatom meg a gyermekimet.

Sok-sok próbálkozás révén jöttem rá melyik válik be megfigyelés alapján, pl., arra hogy egymás között hogyan rendezik le a dolgokat. Szerencsés vagyok mert nálunk ez, sokakhoz képest, egy könnyebben áthidalható probléma.

NEGYEDIK LESZ?

Lehet, igen. Lehet, nem. Majd eldől. Most teljes a kis családunk, de ha újra jön a hiányérzet vagy a hely a szívünkben, akkor biztosan bővülünk.

További kérdések, amelyekről külön fogok beszámolni: a mosható pelenka, hogyan osztom be az időmet és miképpen kötöm le az autóban a fiúkat tablet nélkül. Ezeket úgy érzem olyan kérdéskörök, amelyekre érdemesebb több időt fordítani, így a következő videóim és cikkeim erről (is) fognak szólni.

Remélem kicsit közelebb kerültem a megértéshez. Ha gondoljátok küldjetek nekem még kérdéseket, akár Facebookon – Fehér Edina Szonja, vagy Instagramon – feher_csalad, vagy e-mailben a budaorsiinfo@gmail.com-ra. 

Igyekszem számotokra érdekes tartalmakat ‘gyártani’.

Szép napot nektek!

Szonja és a fiúk

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment