Diplomamunka – Megoldási kísérlet Budaörs városközpont-nélküliségére egy fiatal építész szemével

(Budaörs, 2020. április 14. – Budaörsi Infó) Egy 25 éves budaörsi fiatalember, Cseresznyés László diplomamunkájában arról írt, hogy hogyan képzeli el Budaörs városközpontját. A munkája részben megoldási módot kínál a városnak több évtizedes vita lezárására. A közelmúltban újjáépített budaörsi buszvégállomás gyakorlatilag illeszkedik is az elképzelésbe.

Cseresznyés László jelenleg Lisszabonban gyakornokoskodik egy építészirodánál.

“Az építészeten belül a tervezés éppen annyira érdekel mint a diskurzusok, a kisebb, megvalósítható társadalmi projektek. Tagja voltam az Építész Szakkollégiumnak és a Kortárs Építészeti Központnak is. Érdekel az irodalom, a vizuális művészetek.” 

Cseresznyés László diplomamunkájának címe: Kísérleti városközpont, Budaörs. 

Egy olyan kísérleti városközpontot képzelt el, ahol a köztérkultúra megteremtése, a civil élet, a közösség és a participáció (részvétel, részesedés – a szerk.) egyaránt hangsúlyos szerepet kap.

“Budaörsnek nincs a megszokott értelemben vett főtere. A történelem során svábok által lakott település élettere a széles főutca volt, a szolgáltatások ma is erre fűződnek fel.

A főutca hossza túlnő a gyalogos léptéken, nem teszi lehetővé a kényelmes köztérhasználatot és a fővárostól való függés nehezen kényszeríti ki a változást.

A városszerkezet már jóval előre berendezkedett a mai ingázó használatra. A problémát a főút egyes pontjainak merőleges kibővítése, alközponttá fejlesztése oldhatja meg, vagyis egy policentrális (több központú – a szerk.) város létrehozása.

Ilyen irányú fejlesztések készülnek a Templom térre, erre tesz kísérletet a Városháza épülete, diplomamunkámban a következő fontos helyszín becsatolására teszek javaslatot a lakótelep kapujában.

A lakótelep a város legsűrűbben lakott területe. Nagyszámú értelmiségi fiatal lakosával, jó minőségű oktatási intézményeivel és rekreációs területeivel könnyen válhat nyüzsgő, izgalmas és saját identitással rendelkező negyeddé, azonban a kultúra és szórakozás hiányzik a helyiek mentális térképéről. Nincs köztérkultúra, van helyette „hipermarket-kultúra”. Ahhoz, hogy ez változzon, az első lépés egy jó köztér létrehozása, amelynek jól választott funkciók adnak életet.”

Miért pont ezt a témát választottad?

„A lakótelepen nőttem fel, az Illyésbe jártam, suli után pedig az Auchan korzórészében lógtunk. Gond nélkül ‘beletanultunk’ ebbe, de így visszagondolva létezhetett volna egy jobb alternatíva is.

A terület azért kezdett érdekelni, mert nagyon jó helyen van, nem véletlenül találta meg a piac is. És mivel a főútra fűződik fel, ami a város lényege, így az egészet meg kell vizsgálni. Ezért is olvastam el a Budaörs 2030 Távlatok című településfejlesztési koncepciót, és rájöttem, hogy ez a terület sok mindenre választ adhat. (Kampusz-fejlesztés, kreatív K+F+I bevonzása, alközpontok létrehozása) Így indult el a programalkotás.

És persze többször hazajártam hétvégén piacozni abban az időben, mert Budaörsben pont ez a tevékenykedés, aktivitás a leginspirálóbb. Erre épít a terv.”

Gondolkodtál már azon, hogy hogyan tudnád tovább fejleszteni a dolgozatodat? Esetleg a megvalósítással kapcsolatban egyeztettél már bárkivel?

“A félév elején felkerestem a Főépítészi irodát, ahol elmondtam az ötletem, de persze akkor még nem volt program, csak a felismerés, hogy ide kell valami, a piaccal együtt, mellett.

Támogatták a dolgot. Később, amikor körvonalazódott, hogy a Városi Könyvtár intézményét új épületbe költöztetném, találkoztam az igazgató úrral, aki szintén támogatott ebben az általa gondolatkísérletnek nevezett dologban.

A kész tervet végül elküldtem a Főépítészi Irodának. A tervvel nem siettetni gondoltam az önkormányzatot valamiben is, hosszabb távon viszont, gondolom, a területtel úgyis lesz valami, és akkor talán támpontként szolgálhat bizonyos kérdésekben.

Azt gondolom, hogy a terv érzékenyen reagál a szociális és fizikai környezetre is, az meg, hogy a tervet a diplomabizottság nagyon jól fogadta, illetve publikálták is, még több esélyt adhat arra, hogy ha a jövőben valakik ezzel a területtel foglalkoznak majd, akkor előveszik, vagy akár szólnak nekem.

Mi az, amit szeretsz Budaörsben, és mi az amin változtatni kell szerinted (a városközponton kívül is)?

“Azt szeretem, hogy sok minden büszkeséggel tölt el, hogy milyen tevékenyek az emberek és a szervezetek, az Illyésbe járás aztán maga egy nagy büszkeség. És persze, ahogy kutattam, még most is volt új, például, hogy van pecha kucha (A pecha kucha egy japán kifejezés, amely azt jelenti: csevegni, dumálni. Magyarul ezt a prezentációs formát locsi-fecsinek is szokták hívni. A világ több mint 1000 városában vannak már Pecha Kucha Night nevű rendezvények – a szerk), ami még Budapesten is nagyon menő, nemhogy Budaörsön.

Volt már, hogy színházba idecsábítottam pesti ismerősöket. Ezek nagyon felemelőek. Az, hogy Budapesttel össze vagyunk nőve, nagy adottság, de azért fontosnak tartottam, hogy a város átellenes fókuszpontjára is több súly kerüljön, ami visszabillenti önmaga felé, mert amúgy önmagában is megáll.”

Ebben a kialakul járványhelyzetben mivel töltöd a hétköznapjaidat?

“Nekem „nagyon jó” időzítés, hogy pont az egyetem után jött, mert az elmúlt öt évben, BME-s ként nem tudtam lelkiismeret furdalás nélkül olvasni vagy csak úgy lenni. Most nagyokat olvasok, minden nap ashtangát (a jóga egy fajtája – a szerk.) gyakorlok, és tanulok portugálul meg Portugáliáról, természetesen portugál építészetről is.”

Köszönjük a beszélgetést!

Reméljük, hogy Budaörsön – ahol évtizedes polémia a központ-nélküliség – a város szülöttének tervei alapul szolgálhatnak majd a továbbgondolkodásban. A terv egyébként nyitott ajtókat dönget, hiszen a nemrég átadott átépített buszvégállomás gyakorlatilag illeszkedik az elképzelésbe.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment