A nemzetiségek kultúrájának nagykövete: Tóth Györgyné Bencze Mária

(Budaörs, 2018. december 6. – Budaörsi Infó) 2018. október 13-án adták át az idei Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjakat, a magyarországi nemzetiségek kultúrájáért folytatott tevékenységek szakmai elismerését Budapesten, a Nemzetiségi gála keretében. A budaörsi Tóth Györgyné Bencze Mária is elismerésben részesült. Vele készült interjúnkban a családjáról, múltjáról és munkájáról kérdeztük.

Tóth Györgyné Bencze Mária Budaörsön született. Apai ágon magyar ősei vannak, akik a 19. század utolsó évtizedeiben iparosként telepedtek le, beházasodtak sváb családokba és szinte elnémetesedtek.

„Apai nagymamám mindig büszkén vallotta magát magyarországi németnek. Édesapja magyar anyanyelvű volt, szabómesterként dolgozott itt Budaörsön, legidősebb lánya, nagymamám Kiss Mária tőle tanulta a szabómesterséget.”

Mivel foglalkozott a családja?

„Családom szőlőműveléssel és őszibarack termesztéssel foglalkozott, de a nagymama varrónői tehetsége is hozzájárult, hogy viszonylagos jómódba kerültek. Sokévi küzdelmes munkával sikerült 1938-ban egy mutatós kétszintes családi házat építeni, sajnos sokáig nem élvezhették, hisz ez a ház tetszett meg 1946 elején egy partizánnak és emiatt azt azonnal el kellett hagyni.

Nagyszüleim kétségbeesetten kopogtak éjszaka a szüleimnél, ezután már minden gyorsan zajlott: öt hónapos csecsemővel (ez én voltam) szüleim úgy döntöttek, hogy velük tartanak, így 1946 január 19-én marhavagonban két ládával szülőhazájukat elhagyták és Németország amerikai zónájában egy kis faluban találtak menedéket.

Nagymamám honvágya olyan hatalmas volt, hogy minden követ megmozgatott a hazatérés érdekében. Ez 1954-ben sikerült, majd 1956 augusztusában szüleimmel és húgommal, aki ott született, mi is visszaérkeztünk Budaörsre.”

Milyen volt visszatérni Budaörsre?

„Nagyon szép emlékeim vannak az első napról az iskolában szeptember 1-jén. Én egyetlen szót sem tudtam magyarul, mégis az 5B osztályba írattak be azzal a feltétellel, hogy év végéig meg kellett tanulnom a magyar nyelvet, és akkor folytathatom. Az osztálytársaim nagyon segítettek és szeretettel fogadtak be. Németországban is jó tanuló voltam, nagy szorgalommal és akarattal itt is megbirkóztam minden nehézséggel, az általános iskolát Budaörsön fejeztem be, a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem majd az ELTE történelem-német szakán végeztem.”

Német tanárként helyezkedett az 1970-es években, milyen volt akkoriban nyelvet tanítani Budaörsön?

„Az 1946-ban Budaörsön történt tragikus események után az itthon maradt családok féltek németül beszélni és gyermekeiket sem tanították meg őseink anyanyelvére. A német órának nem volt igazán ‚becsülete’, viszont a magyar szülök úgy gondolták, hogy jó, ha a gyermekük minél korábban tanul nyelvet.

A nemzetiségi nyelvoktatás számára ekkor indult el a tankönyvfejlesztés, ezért 1977-ben új fordulat következett be tanári tevékenységemben, megkerestek a Tankönyvkiadó Vállalattól, hogy a német tankönyvek szerkesztéséhez kiváló német nyelvtudással rendelkező munkatársat keresnek. Így lettem a német nemzetiségi oktatás– óvoda, általános iskola és gimnázium – számára készülő tankönyvek felelős szerkesztője.

Ez rangos foglalkozásnak számított, kiadói munkám nagyon sokrétű lett azáltal is, hogy a tankönyvek mellett a magyarországi nemzetiségek kiadói programjában szereplő német kiadványok szerkesztője is voltam, életre szóló szakmai barátságokra tettem szert. Magam is vállaltam néhány tankönyv megírását, melyeket ma is használnak felújított változatban.”

Tóth Györgyné Bencze Mária 2005-ben ment nyugdíjba. Éveken át vett részt a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat munkájában, két cikluson át képviselő is volt.

„A Német Nemzetiségi Önkormányzat létrejöttével 1994-ben kezdetét vette Budaörs egykori szakrális emlékeinek újraépítése és a német kulturális hagyományok felélesztése. Szívesen kapcsolódtam be ebbe a sok fájdalmas emléket felidéző munkába.
Felemelő pillanatok sora következett, Budaörs gyönyörű Kőhegyén a kőkereszt felállítása, a keresztút felújítása majd a Milleneum évében a Passiójátékok újra bemutatása, 2003-ban a Kőhegyi Kápolna újra felépítése, az Ótemető rekonstrukciója és 2006-ban a magyarországi németek elűzésének emlékére állított országos emlékhely ünnepélyes felavatása, és még lehetne folytatni.

Nagy örömmel vettem részt a kiadványaink fordításában, lektorálásában, szerkesztésében és mostanában döbbentem rá – szinte az utolsó percben tudtunk régi budaörsi családtörténeteket feljegyezni. A kétnyelvű családi fotókkal illusztrált kötetek 2002-ben, 2004- ben és 2007-ben jelentek meg, a benne szereplő személyek 80%-a már nincs közöttünk. A német nyelvet tanítani mindig is szerettem, sok lehetőséget kaptam erre Budaörsön, azután is, hogy a főfoglalkozásom könyvek szerkesztése lett, valamelyik iskolában helyettesítéseket vállaltam. Később a Heimatmuseumban délutánonként éveken át foglalkoztam gyerekekkel. Jelenleg a Közösségi Házban hetente szenioroknak vezetek német klubot, nagyon kellemes, jó hangulatú délelőttök. A könyvek mellett szeretek énekelni, régóta tagja vagyok a Lyra Dalkörnek.

Évtizedek óta hangverseny bérleteink vannak, szívesen nézek meg kiállításokat és nagyon szeretünk férjemmel utazni.”

Tóth Györgyné Bencze Mária munkáját 2005-ben a Hauser József Városi Közművelődés díjjal ismerték el, 2006-ban az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége Egyesületétől (ÉMNÖSZ)‚ Für das Ungarndeutschtum in der Region Nord’ kitüntetést kapta.

2017-ben a Lyra Dalkör Budaörsi Német Hagyományőrző Egyesület tagjaként az ÉMNÖSZ kitüntetést kapta.

2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat a nemzetiségi közművelődés és kultúra területén végzett kimagasló tevékenységének elismeréseként adományozta neki.

„Minden díjnak természetesen nagyon örültem, családom mindig támogatott munkámban, tudták és érezték nekem ez mennyire fontos. Nagy hálával tartozom nagyszüleimnek és szüleimnek, akik katolikus hitben neveltek, családszerető légkörben összetartást, szorgalmat és munkakedvet tanultam tőlük. Szerencsés embernek mondhatom magamat, azzal foglalkozhattam, ami örömet szerzett és szeretném unokáimnak ezt az örökséget, a német nyelv és kultúra szeretetét úgy átadni, hogy végig kísérje az ő életüket is úgy ahogy az enyémet.” – mondta el a Budaörsi Infónak Tóth Györgyné Bencze Mária.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment