Kihívás, szeretet, kreativitás – Boldogság Budaörsön óvónőnek lenni
- Budaörsi INFÓ
- 2018 április 19.
(Budaörs, 2018. április 19. – Budaörsi Infó) Az óvónő tevékenysége többirányú pedagógusi munka, gondozza a rábízott gyermekeket, valamint nevelési és fejlesztési feladatokat lát el. Különböző fejlesztő tevékenységet végez, foglalkozásokat vezet (pl. vers, meseolvasás, szerepjáték, rajzolás, gyurmázás stb.), amelyek hozzájárulnak a gyerekek fizikai, mentális és szociális fejlődéséhez, valamint elősegítik az iskolaérettségük kialakulását. Viszont óvónőnek lenni ennél sokkal többet jelent ezt mindenki tudja jól. A budaörsi Zippel-Zappel Német Nemzetiségi Óvoda óvónőit kérdeztük, hogy jobban megismerhessük a munkájukat.
Kérdéseinkre név nélkül válaszoltak a dolgozók egy kérdőív segítségével. Az érdekelt minket, hogy miért pont ezt a hivatást választották?
Mi az, amit a legjobban szeretnek, és mi az, ami a legnehezebb a munkájukban?
Mi a legkedvesebb élményük amióta a szakmában dolgoznak?
Miért ezt a hivatást választotta?
„Mindig is szerettem játszani, kreatív ötletek megvalósítani. Talán a sors útja terelt erre a pályára, mivel nem volt tudatos a pályaválasztás.
Számomra ez maga az élet, a mozgalmasság, a kihívások megélése és annak megoldása. Ebben a közegben jól érzem magam, hiszen ez az egyetlen olyan hely a családomon kívül, ahol a kölcsönös feltétel nélküli szeretet még megtalálható.”
„Számomra egyetlen rám szabott foglalkozás létezett, óvónővé válni. Kisgyermekeket nevelni, velük és értük tenni a dolgomat, szeretetet adni és kapni, a fejlődésüket látni azzal az örömteli érzéssel, hogy ebben nekem is fontos szerepem van.”
Mi az, amit a legjobban szeret a munkájában?
„A gyerekekkel való foglalkozást, azt hogy ismereteket adhatok nekik. Fokozatosan felkészítem őket az iskolára. A szülőkkel és a kollégákkal való együttműködést.”
„A gyerekeket, az őszinteségüket, és hogy napról napra nyitottabbak, érdeklődőbbek a világ felé. A szomorúbb napjaimon mindig felvidítanak egy-egy kedves szóval. Kiélhetem a kreativitásomat, és hogy minden nap más és más.”
„Szépen cseng, hogy az ember másokért él, másokért tesz, de amikor tényleg ott a gyermek, akkor kapnak értelmet ezek a szavak.”
„A gyermekek őszinte szeretetét, nyitottságát. A kreativitást, az egyéni döntés lehetőségét. A napi szakmai munkám azonnali, folyamatos visszacsatolását.”
„Amikor a »kis hajtás« (gyermek) bekerül az oviba és egy gyönyörű »facsemete« lesz belőle, tele színes virágokkal. Ezek a virágok közös utunknak egy-egy csodálatos közös emlékei lesznek.”
Mi az, ami a legnehezebb a munkájában?
„Az adminisztrációk vezetése.”
„A külső nyomás, a folyamatosan változó
törvényi változások miatti sok dokumentáció. Ez időt és energiát vesz el. Én a gyermekek között nem csak egy kétdimenziós lap szeretnék lenni, hanem az maradni, aki tele van lelkesedéssel, örömmel; kíváncsisággal lépi át minden nap az óvoda kapuját.”
„Egyensúlyban maradni a nevelőmunkával kapcsolatos és a törvényi és szülői elvárásokkal.”
„Mivel egyre több a sajátos nevelést igénylő gyermek a csoportomban, így az ők neveléséhez való kulcs megtalálása olykor nehéz, és mindennapi kihívás nekem. A mai világban már nehezebb koordinálni 25-30 gyereket, int 10 évvel ezelőtt, amikor a pályára kerültem. Sokszor szembesülök olyan nevelési hiányokkal, amiket a gyerekek otthonról, a családból kellene hoznia.”
Mi a legkedvesebb élménye amióta ebben a szakmában dolgozik?
„Egy hétgyermekes édesanya azt szerette volna, hogyha az összes gyermekének én legyek az óvónője.”
„Nekem minden nap egy élmény, hiszen látni a gyermekek arcán, hogy ma is jó volt itt lenni velünk.”
„Egy 38 éves fiatalember, aki ma már 3 gyermek édesapja, minden évben karácsonykor küld nekem egy képeslapot, amire ezt írja: Judit néni még mindig szeretlek! Köszönet mindenért!”
„Húsz évvel ezelőtt egy anyuka megállított az utcán és azt mondta: Óvónéni drága, magát a Jóisten is óvónőnek teremtette. A fiam a mai napig őrzi a magától kapott emlékeket, a német nyelv pedig ma a kenyerét adja.”
„Egyszer egy kislány vizuális tevékenykedés közben nagy mosollyal azt mondta: Te mindig olyan jó ötleteket találsz ki! Ekkor azt éreztem, hogy nemcsak a kisugárzásom miatt ragaszkodnak hozzám, hanem az ötleteim miatt is, amivel fejleszteni tudom őket.”
„Amikor beérek, az óvodába a gyerekek örülnek, hogy megjöttem és átölelnek, vagy azt mondják, hogy szeretlek. A kolléganők, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, és mindent meg tudok beszélni, ha kellemetlen dologról is van szól. Vagy ha valakinek segítek valamiben és egyszerűen csak annyit mond: köszönöm.”
(Budaörsi Infó)
facebook:
0 Komment