Post-truth, avagy az igazság odaát sincs

(Budaörs, 2017. június 4. – Budaörsi Infó) Rövid publicisztika az internetről, a valóságról és a manchesteri terrorcselekményől.

Az emberi civilizáció szüntelen változásában idővel fel-felbukkannak új kommunikációs felületek, csengőfrászt okozva a már létezőknél. Amikor megjelent a könyvnyomtatás, a kézzel írt kódexek tulajdonosai joggal kezdték el félteni a már meglévő írott anyag értelmezésének privilégiumát; amikor megjelent a sajtó, a szerzők és szépírók a munkájukat kezdték el félteni; a mozi megjelenésekor a színházat temették gyászosan az érintettek, a televízió térnyerésekor pedig az előbb még a teátrumot fenyegető mozgóképfilmszínház érezte a végét.

A rádió megjelenése óta hipochondriában szenved, pedig eddig mindent túlélt, habár látványos mértékben csökken évtizedekről évtizedekre a médiasúlya, megszűnni bizonyára sosem fog, amíg kényelmesebb fülelni, mint olvasni.

És az ezredfordulón megjelent az internet, minden egyéb médiafelület olvasztótégelye, amely kisgömböcként lenyelt minden eddigi platformot (lsd. digitális szöveg, stream-videó, online rádió és televízió, telekommunikáció, stb.). Hogy ez megkönnyítette az emberek dolgát a tájékozódásban és információszerzésben, cseppet sem kétséges. De hogy hasznára vált volna a valóság megismerésében, azt már kevésbé könnyebb kijelenteni. A Web2 (a felhasználók is létrehozzák a tartalmat, pld. komment, blog, videomegosztók, közösségi felületetek) a (poszt)modern emberből nemcsak kiürítette lelkének mocskát, hanem tündökölni hagyta annak üledékét.

Az internet lehetővé tette, hogy bárki, bármit és bármikor megosszon a nagyvilággal mindenfajta kulturális, szakmai vagy netán protokolláris szűrő nélkül. A tájékoztatás a ’hőskorban’ képzett szakújságírók által végzett, kutatómunkán és nyelvi képességeken múló tisztes hivatás volt; ma már se becsülete, se nívója nincs, mert a felgyorsult világban aki korábban publikálja az adott témát, nagyobb olvasottságot, és így sikert nyer vele, hiszen a kattintások száma átváltható pénzre.

Ezért háttérbe kerül a nyelvhelyesség, a stilisztika, a tartalom mélysége, és előtérbe kerül a felületesség, a hírhamisítás, a szellemileg haszontalan tartalom (bulvár, cukiságok, áltudomány, stb.), ami átalakította a befogadó ízlését is.

A népbetegségnek számító funkcionális-analfabetizmust is ki kell szolgálni hírrel, ezért a sok harsogó cím, harsány színek, a fotók és grafikák túlsúlya, az végtelenül egyszerű mondatok, az érzelmekre hatás az értelemmel szemben.

Kattintás-vadász álhírek terjengenek, digitális grafikai szerkesztőkkel manipulált fotók segítségével verjük át egymást és magunkat, az őrültek esztelen agymenéseinek gyomjai elnyomják a józan észből sarjadó vetést. Hogy mi a valóság, már szinte lehetetlen megismerni, és csak jobb esetben derül ki, akár évek múlva, mik is voltak a valódi tények. Az ún. post-truth korszakában sokkal fontosabb az érzelmi hatáskiváltás, mint maguk a nyers tények ismerete. Ha sokat szajkóznak valamit, igazsággá kövül, ceterum censeo, avagy propaganda ante portas.

Ebben a kontextusban érdemes szemügyre venni a 2017. május 22-én történt események internetes interpretációját. Mint ismeretes, ismételten terrorcselekmény történt az Egyesült Királyságban. A manchesteri robbantó egy tinikoncerten követte el a több, mint 20 halálos áldozatot követelő merényletét. Ezek még nyers tények. Viszont a merénylet másnapján már hamisított fényképek terjednek az eseményről és következményeiről. Ezek az ún. hoax-ok, régi magyar szóval sajtókacsák. Az énekesnőről egy olyan kép terjed, amelyen magába roskadva, véresen ücsörög. Ezzel a képpel az a baj, hogy egy tini-horror filmnek az illusztrációja eredetileg, tehát egyáltalán nem a merényletkor készült. Van egy kisfiú, aki állítólag eltűnt, de ő valójában egy modell, aki a Down-kórosokról szóló kampányban is szerepelt, és a többi hasonló.

Ezek a híresztelések megállíthatatlanul terjednek a közösségi felületeken, elnyomva a tájékoztató szándékú híreket, sőt, lassan már csak ilyenek dominálnak. Elég ehhez megnézni a Facebook üzenőfalunkat, mi mindennel traktálnak minket az ismerősök, aminek semmi valós alapja nincs, de megfogja a tekintetet.

A hazugság ugyanis cifra ruhában jár, az igazság pedig pőre – nuda veritas.

Szomorú, hogy a korlátlan információáramlást lehetővé tevő internet a tudás, a valóság és a tiszta ismeretek helyett éppen ezek ellentétjének a kiszolgálójává lett.

Lassan a mesterkélt mű-valóság kép ráég a realitásra és már nem lehet eldönteni, melyik az eredeti.

Adams

facebook:

0 Komment