Hajdani antarktiszi expedíciók hajónaplói segítik a klímaváltozás tanulmányozását

A Déli-sark meghódításáért küzdő hajdani felfedezők, köztük Robert Scott és Ernest Shackleton feljegyzései segítik a klímaváltozás hatásainak tanulmányozását: a kutatók így állapították meg, hogy az antarktiszi tengeri jég sokkal kevésbé érzékeny a klímaváltozásra, mint az arktiszi, vagyis az északi-sarkvidéki tengeri jég.

 

A The Cryosphere című folyóiratban közölt tanulmány felidézi, hogy Scott és Shackleton hajdani expedíciói teljesen megváltoztatták az Antarktisz térségéről alkotott korabeli képet. A felfedezők bejegyzései teljesen új adatokkal szolgálnak a kutatóknak az éghajlatváltozás hatásairól is – írta a BBC News.

A bálnavadászhajók gyűjtötte adatok egy része azt sugallja, hogy az antarktiszi tengeri jég nyári kiterjedése (ez a decembertől márciusig tartó időszakot jelenti) jóval magasabb volt az 1950-es években, mielőtt egy nagy visszaesést követően nagyjából hatmillió négyzetkilométerre zsugorodott össze az elmúlt évtizedekben.

A felfedezők hajónaplóinak tanúsága szerint azonban hosszú távon nagyon keveset változott az antarktiszi tengeri jég mennyisége.
A kutatást vezető Jonathan Day, a brit Readingi Egyetem munkatársa szerint az elemzésük azt mutatja, hogy az antarktiszi tengeri jég nyári kiterjedése legfeljebb 14 százalékkal kisebb most, mint az 1900-as évek elején.

“Az antarktiszi tengeri jég száz évvel ezelőtti kiterjedése nagyon hasonlított a maihoz. Az Arktisz térségében azonban 26 százalékkal csökkent a tengeri jég kiterjedése” – húzta alá a szakember.

Day szerint az eredményeik azt sugallják, hogy az Antarktisz éghajlata nagy hullámzást mutathatott a 20. század folyamán, ami azt jelenti, hogy évtizedeken keresztül nagyobb, aztán évtizedeken keresztül kisebb jégtakaró borította a térséget és nem fokozatosan csökkent a jég mennyisége.

“Tudjuk, hogy az antarktiszi tengeri jég kiterjedése enyhén növekedett az elmúlt harminc évben, a műholdas megfigyelések kezdete óta. A szakemberek a globális felmelegedéssel próbálnak magyarázatot találni a jelenségre, ám az új eredmények arra utalnak, hogy nem új keletű folyamatról lehet szó” – jegyezte meg a kutató.

A norvég Roald Amundsen 1911. december 14-én a világon elsőként érte el a Déli-sarkot riválisa, Robert Scott előtt, aki csupán egyetlen hónappal később jutott el a föld legdélebbi pontjára. Scott és csapata a visszaúton a jégsivatagban vesztette életét.
Ernest Shackleton brit felfedező 1914-ben indult hajójával a Déli-sark meghódítására. A hajó azonban megrekedt a jégtáblák között és a körülötte hízó jégpáncél tíz hónappal később elsüllyesztette.

Shackleton és expedíciójának tagjai 1916 áprilisáig éltek a jég hátán, majd három apró csónakkal sikerült eljutniuk az Elefánt-szigetre. Onnan

Shackleton és öt társa az egyik csónakkal átkelt a György király-szigetre. Tizenhat napi tengeri út után kötöttek ki és indultak segítségért a bálnavadászokhoz. Végül az expedíció minden tagja épségben hazatért.

 

MTI

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.