Augusztus 20-ai megemlékezés Budaörsön (képek)

(Budaörs, 2016. augusztus 20. – Budaörsi Infó) 2016. augusztus 20-án az Államalapító Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepe alkalmából megemlékezést tartottak Budaörsön. Olvassák el cikkünkben Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármesterének teljes ünnepi beszédét.

 

 

A megemlékezés 9 órakor kezdődött a Templom téren, majd pedig beszédet mondott Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere.

Ezt követően a kenyeret megáldotta Varga János plébános és a budaörsi egyházak képviselői.

Az ünnepi műsorról a Piros Rózsa Dalkör és Budaörsi Fúvószenekar gondoskodott.

 

2016_augusztus_20 (4)

2016_augusztus_20 (5)

2016_augusztus_20 (9)

2016_augusztus_20 (12)

 

Wittinghoff Tamás polgármester beszéde:

 

Van néhány olyan kiemelkedő személyisége a magyarság történetének, akiknek emléke az évtizedek, évszázadok múltával sem halványul el. Sőt, tevékenységük, szellemiségük – az államiság, a modernitás tekintetében – egyre többször és egyre inkább jelentenek meghatározó igazodási pontot. Ilyen, már-már mitikus történelmi alak szent István király, aki kétség kívül maradandót alkotott.

 

2016_augusztus_20 (8)

 

 

Jó ezer évvel ezelőtt – mint később aztán annyiszor a történelmünk során – igazi válaszút elé érkezett a magyarság.

Csatlakozni Európához, őszintén elfogadni annak értékrendjét, vagy végleg felmorzsolódni, eltűnni a történelem süllyesztőjében? Iszonyúan komoly dilemma volt ez, hiszen az egyetlen helyes válasz is borzalmas áldozatokkal járt. Egy egész társadalmat kellett gyökerestől átalakítani, és mélyen berögződött érzéseket, hiteket és gondolatokat örökre megváltoztatni.

A kor legjobbjai előtt nyilvánvaló volt, hogy a nyugat-európai modell a működőképes, ez az egyetlen út, amely hosszú távon jólétet és biztonságot nyújt a társadalom legszélesebb tömegeinek is, és nem csupán az uralkodó elitnek.

Csakhogy ennek az igazságnak a kimondása akkor sem volt széles körben népszerű.

Támogatást azzal lehetett szerezni, hogy mi különbek vagyunk, mint mások, és majd ez a kis nép mutat új utat mindenki másnak. Testvérháború, kemény küzdelem következett. István vagy Koppány…

István igazi államférfiként nem hazudott sem magának, sem másoknak. Bátor, de realista vezetőként vállalta a nehezebb utat.

Nem azt méricskélte, hogy mit kellene mondania, amivel uralhatja a pillanatot, ami kedves az emberek fülének. Nem a személyes hiúság, nem az anyagi kapzsiság hajtotta őt. Egész népét akarta hosszú távon olyan fejlődési pályára állítani, ami biztosítja a tartós fennmaradást és a boldogulást, itt a Kárpát-medencében.

Tisztában volt vele, hogy rettenetes küzdelem vár rá, amikor magára vállalta ezt az elképesztően nehéz feladatot. Mégis volt ereje, hogy évtizedeken át, következetesen, elveihez ragaszkodva, sorban végigvigye a szükséges változtatásokat.

 

2016_augusztus_20 (14)

 

Bár a magyarság akkor még nagyon komoly és ütőképes haderővel rendelkezett, így egy ideig akár dacolhatott volna a szükségszerűséggel, de a nép első számú vezetője ennél szerencsére bölcsebb volt.

Reálpolitikusként mindenekelőtt szomszédjaival alakított ki jó viszonyt, és természetesen a kor legnagyobb hatalmasságaival, a német-római császárral és a pápával is kiváló kapcsolatokat ápolt. István tudta, hogy elengedhetetlen a külső támogatás a sikeres belső reformokhoz. Ennek köszönhetően jutott koronához is, méghozzá olyan módon, hogy nem vált egyik nagyhatalom vazallusává sem. És ez bizony nagyobb teljesítmény volt, mint rövidke időre Európa ellenségévé válni. Igaz, az az út a semmibe vezetett volna…

Immár megkoronázott keresztény uralkodóként egységes egyházszervezetet hozott létre, kialakította az ezer évig jól funkcionáló vármegyerendszert, szigorú, de mindenkire egyaránt érvényes törvényeket alkotott, és a gazdaságot is az új követelményeknek megfelelően alakította át.

Minden forrás azt igazolja, hogy István nem számításból használta fel a kereszténységet, ő őszintén és mélyen vallásos volt. Bár uralkodóként, vas szigorral és következetesen tette meg a szükséges lépéseket, de ezen túlmenően nagylelkűen gyakorolta az irgalmasságot.

A Kárpát-medence már akkor sem volt lakatlan, amikor ideérkeztek a magyarok. Soha nem éltünk itt egymagunkban.  Később is befogadtunk, sőt időnként behívtunk más népeket, hogy a háborús dúlások nyomán pótoljuk az emberveszteségeket.

 

2016_augusztus_20 (7)

 

Ezért volt mindig elsőrendű kérdés, hogy képesek vagyunk-e harmonikusan együtt élni más nyelvű, más kultúrájú és más nemzetiségű népekkel, a határainkon belül is.

Amikor megszegtük ezt az íratlan szabályt, és a gyűlölet, a nacionalista gőg kezdett eluralkodni, az mindig tragédiához vezetett. A korábbi sérelmeik miatt 1848-49-ben nem támogatták a nemzetiségek a szabadságharcunkat, és már jóval a Trianoni tragédia előtt nyilvánvalóvá tették, hogy nem akarnak Magyarországhoz tartozni. Később a zsidók ellen szított gyűlölet 600 ezer magyar honfitársunk meggyilkolásához vezetett, míg a németség egészének kollektív bűnössé nyilvánítása miatt, a 2. világháború után százezreket űztek el otthonaikból. Itt Budaörsön kezdődött…

István már ezer évvel ezelőtt tisztában volt a soknemzetiségű társadalom értékeivel, ezért figyelmeztette fiát arra, hogy „…az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”

 

2016_augusztus_20 (2)

 

Tudom, sokak számára már unásig ismételgetjük István királynak a fiához, Imre herceghez intézett intelmeit, de üzenete máig olyan aktuális, hogy meg kell adni az esélyt, hátha a bölcs uralkodó szavai eljutnak olyanok szívéhez is, akiket ócska hazugságokkal mérgeznek, napjainkban is.

Talán érdemes lenne feltenni azt a kérdést is, hogy miért csengenek össze az egy évezreddel ezelőtt élt keresztény király szavai a katolikus egyház fejének mai intelmeivel.  Ferenc pápa, legutóbb a lengyelországi látogatása alkalmával próbálta meg felrázni a híveit, amikor így fogalmazott:

„Készen kell állni a háborúk és az éhség elől menekülők befogadására.” Mint mondta, a menekültválság összetett jelenség, „aminek megoldása bölcsességet és irgalmasságot követel, hogy felülkerekedhessenek a félelmen és megvalósítsák a nagyobb jót”.

 

2016_augusztus_20 (11)

 

A szeretet vallásának képviselőitől nem meglepő kinyilatkoztatás ez. Mondhatnánk, ez a természetes. A Pápa nem csupán vallásának lényegéhez hű, amikor így beszél, de pontosan követi a szent szerzetes megnyilvánulásait, akinek a nevét megválasztásakor felvette.

De nem juthatnak más következtetésre a józanul, tárgyilagosan és tisztességesen gondolkodó emberek sem. Tudom, könnyű áldozatul esni a felkorbácsolt félelemnek és a gyűlöletnek. Ám hosszútávon nagyon nagy árat fizetnek azok a népek, amelyek nem akarnak tanulni a saját történelmükből, melyek nem közösen keresik a megoldást. Ahol pénzért bármit lehet, de nincs irgalom az elesetteknek.

Szándékosan olyan embert idézek, aki közel áll a mostani hatalom szívéhez.  Klebelsberg Kunó, egykori közoktatásügyi miniszter, élete végén keserűen tekintett vissza az első világháborúra és a trianoni tragédiára. Önkritikusan így fogalmaz: „Úgy kezeltük a politikát, mintha egy szigeten éltünk volna a Csendes-óceán közepén. Nagyon kevesen tudtak messzebbre látni Bécsnél. Hihetetlen naivitással ítéltük meg a külügyeket.”

Jó lenne, ha már a tragédiák előtt bölcsebbek lennénk. Ezért is fontos, hogy emlékezzünk az olyan nagy elődökre, akik nem vétettek hibát, még a legnagyobb kihívások idején sem.

Nemrég temettük a kortárs magyar irodalom egy nemzetközileg is kiemelkedő képviselőjét. „Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése – mondta Várszegi Asztrik főapát az író temetésén.

 

2016_augusztus_20 (6)

 

Esterházy Pétertől Származnak a következő gondolatok:

„Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretet regnál.

Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, akinek érdekei megegyeznek a miénkkel. De a világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. Ez a bonyolult, ez a más, hogy mindenki más. Szeresd felebarátod, mint tenmagad! – így szól az írás. De ez itt, így túl nagy volna, ez nem mozgalmi föladat, ezt fölfogni olykor egy egész élet kevés. Ki volnék én, hogy ilyesmit csak úgy ajánlgassak? Komolytalan volna.

Ne gyűlölködj! Sokkal kevesebb a szeretet parancsánál, megfoghatóbb, gyakorlatiasabb.”

 

2016_augusztus_20 (1)

 

Itt a templomtéren különösen helyénvaló Ferenc Pápa Krakkói látogatásának egyik epizódját idéznem. A krakkói Ifjúsági Világtalálkozó imavirrasztásának elején a következőket mondta:

Jézus nem a kényelem Ura, hanem ”azé a kockázaté, mely az önmagából való kilépéssel jár”, arra hívta fel a fiatalokat, hogy keressék Jézust ”az éhezőkben, a szomjazókban, a ruhátlanokban, a betegekben, a lesüllyedő testvérükben, a fogolyban, a menekültben, a magányos felebarátban.„

“Nekünk, felnőtteknek, ma arra van szükségünk, hogy tanítsatok bennünket együtt élni a különbözőségben, a párbeszédben, a multikulturalitás olyan megélésében, mely nem fenyegetést, hanem esélyt jelent” – mondta az egyházfő, arra kérve a fiatalokat, hogy “legyen bátorságuk arra tanítani bennünket, hogy a hídépítés könnyebb a falak emelésénél”.

 

2016_augusztus_20 (3)

 

Bár minden felelős tisztséget viselő ember, minden közösség világosan értené e szavak súlyát és jelentését!

Sokszor gondolkodom azon, mi lehet az oka annak, hogy a világ nagy igazságtalanságainak kapcsán, a társadalmat feszítő konfliktusokkal kapcsolatban rendre azt hallom az egyházfőtől, amit magam is gondolok. Miközben azt tapasztalom, hogy sokan azok közül, akiknek a pápa kellene, hogy iránymutatást adjon, éppenséggel az ellenkezőjét hirdetik.

Azt hiszem, hogy a türelem, a nyitottság a másik ember felé, az elfogadás, az elesettek támogatása olyan alapértékek, melyeket bár egyre kevesebben tartanak fontosnak, de az emberi létet tisztelők, világnézettől függetlenül közösen képviselnek. Még akkor is, ha ezzel jelentős kisebbségben maradnak.

Társadalmunk ma is válaszút előtt áll. Ismét az a kérdés, Európa, vagy az elszigetelődés. Hamis hazug manipulációk, vagy Róma, azaz a Pápa által vallott értékek szem előtt tartása, s az annak megfelelő cselekvés.

Több mint ezer év, s ismét nehéz, súlyos döntéseket kell hoznunk.

S ebben valamennyiünknek komoly erkölcsi felelőssége van.

 

2016_augusztus_20 (15)

2016_augusztus_20 (13)

2016_augusztus_20 (16)

2016_augusztus_20 (17)

2016_augusztus_20 (20)

2016_augusztus_20 (19)

2016_augusztus_20 (18)

 

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.