Velence városa megtelt turistákkal a karnevál utolsó hétvégéjén (képriport)

(Budaörs, 2016. február 7. – Budaörsi Infó) Velencében szombaton százharmincezren, vasárnap nyolcvanezren voltak kíváncsiak a karneváli eseményekre az esős idő ellenére. Vasárnap a Szent Márk téri harangtoronyból Saturnino olasz popzenész “ereszkedett le” kalóz jelmezben. A Szent Márk térre öt ellenőrzési ponton keresztül engedték be a látogatókat, akiknek hatósági felszólításra el kellett távolítaniuk az arcukat elfedő maszkot is, ha ez lehetséges volt. Velence városa megtelt turistákkal a karnevál utolsó hétvégéjén.

A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik, és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget. A karneválra sokan utaznak Magyarországról is három hétvégén keresztül.

A karnevál története ezer évre nyúlik vissza az időben. Elsőként 1094-ben került sor az eseményre. A karnevál egy hatalmas bállal kezdődött, akárcsak napjainkban, amit számtalan színielőadás, játék és koncertek kísért a város terein. A karnevál idején a város lakói jelmezt öltöttek.

A maskara főleg fekete, esetenként szürke köpenyből állt, melynek anyaga selyem volt. A fejen apró kámzsa helyezkedett el, fekete csipkéből és fátyolból, melynek bauta a neve. Az arc szabadon maradt részét fehérre festett álarc fedte, mely neve volton.

Csupán a száj maradt szabadon. Mindezt kalap tartotta, fehér tollbokréta dísszel. A jelmez által a karnevál idejére megszűntek a társadalmi különbségek.  Idővel aztán az öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak. A város népe egyre díszesebb és változatosabb kosztümökben mulatott.

A mulatság egyik különös szokása volt, hogy a bohócnak öltözött fiúk és férfiak rózsavízzel töltött tojásokat dobáltak az utcán elvonuló szép lányokra és záptojást a kevésbé szépekre. Az idők folyamán számos szokás hivatalossá vált, úgy, mint a maszkviselés, vagy a különböző, mai szemmel bizony elég kegyetlen játékok némelyike.

Hiszen ezek a  mulatságok többnyire állatok életét követelték. A velencei karnevál a 18.században élte virágkorát. Napóleon, 1797-ben betiltotta az eseményt, és csak jóval később rehabilitálták, ám onnantól már sohasem lett a régi. Ezt a káprázatos mulatságot igazából csak az 1970-es évek végén sikerült feltámasztania pár velencei fiatalnak  akik a jól bevált záptojás hajigálással elevenítették meg a karnevált.

Csodálatos és izgalmas, a hangulat egyre csak fokozódik, egészen a karnevál utolsó napjáig, húshagyó keddig. A Riói karnevállal összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy a Riói látványos, a velencei a szó szoros értelmében szép. Általában a Riói karnevál a hangos, túlfűtött ereszdelahajamról szól, még a Velencei karnevál inkább egy összeszedettebb, megkomponáltabb műfaj.

A Velencei karnevál története:

A régi idők Dél-Európájában a farsang az egyik legnagyobb eseménynek számított. Januárban kezdődött a farsangi időszak, mely alatt szinte minden megengedett volt. A hölgyek tojással dobálhatták a felvonuló tömeget, frissel a szép nőket, megzápulttal a csúnyákat, az álarcosoknak szabad volt berontani magánházakhoz. Az egész egy hatalmas színjáték, melyben mindent szabad, melynek nézőközönsége szerves résztvevője az eseményeknek.

A húshagyó csütörtökön tartott főünnepséget a Piazza San Marcon (Szent Márk Tér) Velence híres főterén rendezték, a szabad ég alatt. A város egy részén átvonulva ide érkezett a felvonuló tömeg, élükön virágkoszorúval díszített ökrökkel. Ezeket az állatokat, a főtérre érve, a dózse előtt, egy nagyobb méretű, éles és széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.

A karnevál sok részletet megőrzött a régi hagyományból, némelyiket kissé átalakítva, de a jelképes momentumok megmaradtak. Hagyományosan a dózse és vendégei a palota erkélyéről üdvözlik a tömeget, majd megszólalnak a harsonák, és több száz léggömböt engednek a magasba, melynek hatására az ég megtelik mozgással, színekkel, mintha egész Velence bolydult volna fel, mindenestül.

Régebben egy fiatal kötéltáncos vakmerő produkciója következett, mikoris végighaladt egy a harangtorony és Dózse-palota között kifeszített kötélen. Mára jelképesen a kötéltáncos helyett egy gipszből készült galamb csúszik át lassan drótkötélen a Campanile (A Szent Márk bazilika különálló harangtornya) és Palazzo Ducale egyik oszlopa között. Közben az emberek azt kiáltozzák „Viva Venezia! Ciao Venezia!” Majd a magasban a Colombiana, alját szétnyitva színes konfettit, szalagokat hullajt az ünneplő tömegre. Végül, húshagyó kedd éjjelén, az ünnepségsorozat befejezéseképpen az egybegyűltek leveszik díszes maszkjaikat és „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” kiáltásokkal búcsúznak.

A Herceg tündöklése és bukása

A turisták között legnépszerűbb nap a karnevál utolsó napja és egyben csúcspontja, a húshagyó kedd. Ekkor búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, akinek az első napon mindent odaadtak és akitől most mindent el is vesznek. Ezen a napon szimbolikusan megölik a karnevált, hogy elűzzék a rossz szellemet, búcsúztassák a telet, köszöntség a tavaszt és hivatalosan is véget vessenek jövő ilyenkorig a féktelen mulatozásnak.

A Karnevál Hercege mindent megkapott, evett, ivott, a végletekig kiszórakozta magát, de most vége. A tömeg elkíséri utolsó útjára, mint egy igaz temetésen, még meg is siratják, ami természetesen nem valódi, hanem inkább színpadias gesztus. Az álarcosok, szemüket kendővel törölgetve imitálják a hatalmas szomorúságot.

A Karnevál Hercegét a vég előtt, bíróság elé állítják, és mint bűnbak, mindent ráfognak, minden, a városban történt rosszért őt okolják. Ennek eredménye, hogy a bíróság máglya általi halálra ítéli. Persze a máglyahalált nem vállalja senki, ezért helyette egy szalmabábut égetnek el, minden bűnért, amit elkövetett. Kicsit olyan ez, mint a boszorkányégetés.
A tömeg sopánkodik, sír, majd hagyományosan seprűvel ütik a földet és üvöltöznek, mert a Karnevál Hercege, mint bűnbak, minden rosszat magával visz a halálba, még az emberekben rejlő rosszat is.

Az esemény egyik legfontosabb eleme a tűz. A tűz, ahogy szinte minden vallásban, mitológiában a megtisztulást jelképezi, ezzel az égetéssel mindenki megtisztul és megszabadul minden bűnétől, feloldozást nyer azok alól. A máglyán való elégetés az a pillanat, mikor a természet kilép a télből és újraéled.

A karnevál maszkjai

A karneválokon az emberek kezdetben nem csak felvonultak és álarcot viseltek, hanem konfetti helyett virágokat és cukorból vagy lisztből készült golyócskákat szórtak az többiekre /innen származik a konfetti/, hanem állatviadalokat is tartottak, valamint lóversenyeket is rendeztek.

A farsang története még régebbre nyúlik vissza, mint hinnénk. A köztársaság a császárhű Ulrico pátriárka legyőzése óta tart ünnepségeket a mai karneváli időszakkal meg

egyező időben a Szent Márk téren. Ebből alakult ki a húshagyó csütörtök.
A legrégebbi ebből a korból fennmaradt írás szerint 1094 óta ünneplik a győzelmeket, még Vitale Falier elöljáró idején. Velence nagy és befolyásos tengeri hatalom volt akkoriban, és mindig pazarul megünnepelte győzelmét. A húshagyó ünnepet a 13. században regisztrálták hivatalos ünnepként először.

A maszk-készítőknek már egészen korán saját alcsoportjuk alakult ki a festők céhén belül. Velencéből importáltak maszkokat és ruhákat több európai államba, többek között Mátyás király korában Magyarországra is.

Velence már a 18. században a karneválok városaként vált ismertté. Megjelentek itt a turisták, Európából egyre több nemes volt kíváncsi a karneválra, ahol kimulatták, kiszórakozták magukat az utcákon és szórakozó helyeken.

Érdekesség, hogy titkokban még Ferenc József, Ausztria császára is tiszteletét tette az 1869-ben rendezett fesztiválon, a Tron és Rezzonico családok vendége volt.

Később a köztársaság megbukott és elfeledték az ünnepet, de szerencsére a 20. század vége felé újra feléledtek a hagyományok. 1979. óta újra létezik a Velencei karnevál, ismét rengeteg ember látogatja az eseményt, ami mára már újra világhírűvé vált. A karnevál alatt visszatér Velence nagyvilági szalonokat idéző hangulata. A rendezvényeken, ami a világ legrangosabb eseményei közé tartozik, nagyjából 500.000 turista teszi minden alkalommal tiszteletét .

Ha részt szeretnénk venni a fesztiválon, érdemes hónapokkal előtte rendezni a szállásunkat, ugyanis néhány héttel később csak 10-20 kilométerre az események csomópontjától kapunk megfelelő helyet.

A maszkokról egy pár szót.
Mára rengeteg maszk közül lehet választani 5-30 euró között. Aki egyedit szeretne, csak festessen magára az utcai arcfestőkkel. Ha különleges ruhát szeretnénk, az is megoldható, persze csak méregdrágán.

    Arlecchino: A maszkok közül a legnépszerűbb, vidám karakter. A kezdetekkor foltos és rongyos ruhákban „pompázott”, de napjainkban színes, fodros formákká alakították. A maszk fekete, a homlokán vörös folt egy késelésre utal. Leginkább butaságát és mohóságát emelik ki. A komédiában ügyetlen figura, aki problémákat okoz gazdájának.

    Brighella: Gyakori komédiás figura, a karakter kapzsi és fukar. Egyszerű, fehér ruhában jelenik meg. Cselszövő, pénzéhes és spirituális hatalomra vágyik. Sokszor szolgaként ábrázolják.

    Burattino: kevesebbet szerepel, mint elődei, gyors, okos figura, de egyszerű emberke. Általában szolga vagy közember.

Capitano: Nagy mesélő, szeret hősködni, de valójában gyáva alak. Jellegzetes tollas kalap, csizma, kard és köpeny.

    Colombina: Komikus szolga. Rongyos ruhája van, szemkörüli cifra festék jellemzi, és mindig van nála egy dob. Szerelmi konfliktusok és cselszövések jellemzik.

    Dottore: Egy gazdag ember, lehet földbirtokos, vagy orvos, mindenkinél mindent jobban tud. Művelt, okos figura. Szeret kérkedni tudásával, magas lovon ül. Hosszú orra van és fekete ruhája.

(Budaörsi Infó/velenceikarneval.hu)

facebook:

0 Komment