Kitelepítési megemlékezés a budaörsi vasútállomáson (beszédek és képek)

(Budaörs, 2016. január 18. – Budaörsi Infó) Budaörs városa ad otthont a magyarországi németek elűzetésének 70. évfordulója alkalmából rendezett országos megemlékezésnek. 2016. január 17-én a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében német szentmisére és emléktábla szentelésre került sor.

 

A Budaörsi vasútállomáson megrendezett megemlékezésen közreműködött a Budaörsi Lyra Dalkör és a Törökbálinti Hagyományőrző Sváb Kórus.

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas3

 

Beszédet mondott Boros György, a Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere.

A programokat ismertette Ritter Imre, parlamenti német nemzetiségi szószóló.

Az emléktáblát Varga János plébános szentelte meg, majd pedig a koszorúk elhelyezésére került sor.

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutalloma6

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas5

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas10

 

 

Wittinghoff Tamás polgármester beszéde:

 

Vannak helyek, melyek a történelem tanúi lehetnének. Mennyi mindent láthatott ez az épület, ez a vasútállomás!

Ha ezek a falak beszélni tudnának, sokat mesélhetnének közelmúltunk történelméről.

1921 okt.23. , a Budaörsi csata.  Az utolsó magyar király, IV Károly megpróbálja visszaszerezni a hatalmat Horthy Miklós Kormányzótól. De a kormányhű erők itt a pályaudvaron megállásra kényszerítik. Ezzel végleg véget ér a monarchia is.

1944 december 11., a Józsefvárosból indult szerelvény több napot vesztegel itt a pályaudvaron, a marhavagonokba, embertelen módon összezsúfolt emberekkel.  Az úti cél Buchenwald volt.

És nem sokkal több, mint egy évre rá, megint csak a magyar társadalom nagy részének közönye mellett, ismét marhavagonokba zsúfolták honfitársaink egy részét, a német ajkú, német származású lakosságot kiáltva ki kollektív bűnösként…

Majdnem napra pontosan 70 évvel ezelőtt, 1946. január 19-én ezen a pályaudvaron borzalmas dolgok történtek. Itt kezdődött el a magyarországi németek erőszakos kitelepítése, innen indultak útjukra az első vagonok, amelyekről azt sem tudták a bennük összezsúfolt emberek, hogy hová mennek. S a társadalom nagy része most is némán asszisztált…

A némaság persze nem jelentett mindenki részéről teljes passzivitást, hiszen voltak olyanok is, akik előkészítették, végrehajtották az akciót, és nem kevesen olyanok, akik már a svábok távozása óráiban kirabolták a magukra hagyott lakásokat.

Budaörs sok évszázados története ezen a napon kettétört. A mintegy nyolcezer német ajkú lakos közül a folyamat végén alig maradtak 800-an itthon. Voltak, akik már a háború végén elmenekültek, a többieket 1946-47 folyamán űzték el otthonaikból.

A hivatalos sajtó, például a korabeli MTI tudósítója már-már idilli képet festett a kitelepítés folyamatáról, hangsúlyozva, hogy a hatóságok mindenben igyekeznek a leghumánusabban eljárni. A későbbi titkos jelentésekből és a visszaemlékezésekből természetesen teljesen más kép bontakozik ki.

De nézzük, mit is írt az MTI az eseményekről:

„Az újságírók ezután az elöljáróság udvarán végignézték a kitelepítendők gyülekezését. Megállapították, hogy a hangulat teljesen nyugodt, sem ellenállásnak nyoma nincs, sem jelenetekre sor nem került. A kitelepítendő családok szekerekre pakolnak és szekérrel hajtanak ki az állomásra.

A 100 kilós batyukat nem is kell ellenőrizni, mert láthatólag senki sem igyekszik ezt a súlyhatárt túllépni. A csomagban egyébként mindenki olyan értéktárgyát viszi, amilyet óhajt,

A kitelepítő szervek a legmesszemenőbbig gondoskodtak arról, hogy a családok együvé kerüljenek és a kocsinként harminc embert szigorúan ezen az alapon válogatták össze. Minden kocsiban petróleumlámpa és kályha van.”

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas12

 

Egészen máshogy emlékezett Leopold Deigner, az egyik kitelepített:

Két órán belül össze kellett pakolni, és a házat is el kellett hagynunk. Bénultan ültünk, senki sem tudott világosan gondolkodni. Nem tudtuk, mitévők legyünk. Anya sírni és jajveszékelni kezdett, és mi is bekapcsolódtunk. Apánk volt az, aki először erőt vett magán, és megkérdezte, hol van az a hivatal, amely a kitelepítést felügyeli.”

 

Josef Hauser pedig így ír visszaemlékezéseiben:

„Budaörs vasútállomásán áruszállító vagonokba raktak minket, melyekben kis kerek kályha állt. Farkasordító hideg volt. Személyszállító kocsi nem volt számunkra. A szállítás a marhavagonban, melybe 30 személyt bezsúfoltak, embertelen volt, mivel nem volt szaniter berendezés (WC). Gyerekek, felnőttek, idős és beteg emberek nyolc napig utaztunk, amíg megérkeztünk Németországba. Igazság szerint a kiutasítás nem »szabályszerűen és emberi módon« ment végbe, ahogy ebben a Szövetséges Hatalmak 1945. augusztus 2-án a Potsdami Egyezményben megállapodtak és rögzítették. Az elűzöttek nem követtek el semmit. Kimondhatatlanul és elképzelhetetlenül igazságtalan volt olyan embereket elűzni hazájukból, akik mindig csak szorgalmasan dolgoztak. Az elűzőknek csak egy járt a fejükben, hogy a valódi tulajdonosok vagyonából meggazdagodjanak; ez rablás és lopás volt! 8 nap marhavagonban eltöltött kínokkal teli utazás után az új hazában voltunk. Nyomor, fájdalom, sírás és diszkrimináció töltötte meg szívünket. Elvették a hazánkat. De még reméltük, hogy győzhet az igazság, és egy napon visszatérhetünk a régi hazánkba. Az új hazát csak nehezen, vonakodva szoktuk meg. Honvágy kínozta az időseket, de minket, fiatalokat is. Amikor átmentünk a városon, találkoztunk idősekkel, akik csak a szeretett, jó öreg hazájukról, Magyarországról tudtak beszélni. Mindig kérdés maradt, mikor térünk megint haza. A kínzó honvágyba nemsokára néhányan belehaltak. Miután honfitársainkat ilyen módon vesztettük el – ők visszatértek az örök hazába – csak ezután tudtuk Obrigheimot az igazi hazánknak tekinteni.”

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas7

 

De a hivatalos jelentések sem egyeznek azzal, amit a korabeli MTI látni vélt.

A pályaudvarra őrségként kivezényelt rendőrség beült a szerelvény közepén részükre kijelölt kocsiba, és nem törődtek semmivel. Mivel a rendőrlegénység ilyen felületesen látta el szolgálatát, megtörtént az is, hogy orosz katonák egyes kitelepítendők személyi poggyászát elvitték – írja az egyik jelentés.

A harmadik transzport január 25-én indult Budaörsről. Ennél a szerelvénynél történt az a szomorú eset, amikor Schweitzer János 69 éves kitelepített fejére zuhant a poggyásszal megrakott csomagtartó, és mire kihúzták addigra megfulladt. Ez rögtön a vonatindulása után történt, Bicskén dobták ki őt a vonatból.

Péter Gábor, a Politikai Rendőrség vezetője pedig a karhatalomra panaszkodott.

„Legnagyobb szégyenfoltja a budaörsi kitelepítésnek a karhatalom viselkedése. A rendőrök fegyelmezetlenek, a borpincékben részegeskednek, éjjel őrhelyeiket elhagyják s elmennek inni. Budaörs éjjel részeg rendőrök lövöldözésétől hangos..”

 

Rákosy Ferenc, a Szociáldemokrata Párt tagja így tájékoztatta a szervezetének vezetőségét:

„Az elhagyott sváb házak állatai étlen-szomjan felverték bőgésükkel az éjszaka csendjét, az elhagyott lakásokat rendszerint már az első éjjel feltörték, kifosztották, és az aprójószágot, valamint a feltalálható sertéseket elhurcolták.”

Vagyis káosz, megaláztatás, embertelenség, kapzsiság és gátlástalanság jellemezte a kitelepítés teljes folyamatát, amelynek végső célja a svábok házainak, földjeinek megszerzése volt. Miközben az állami hírgyár, az MTI, csupa pozitív információt hamisított a tények helyébe…

Még meg sem születtek azok a szégyenteljes nemzetközi egyezmények, amelyek alapján mindenféle mérlegelés nélkül, a németeket kollektívan felelőssé téve, millió számra űzték el őket egykori hazáikból, de Magyarországon már nagyban folyt a spekuláció az elűzendők vagyonára.

Még fel sem szabadult az ország teljes területe, már előkerült a hazai németség ügye a földreformot előkészítő bizottságok ülésein. A Parasztpárt egyik vezetője, Veres Péter író leszögezte, hogy a sváb kérdésben szigorú állásfoglalást tart szükségesnek. Szerinte ki kell mondani, hogy minden sváb elvileg fasiszta és volksbundista. Ennek ellenkezőjét a sváboknak maguknak kell igazolniuk. A Parasztpárt főtitkárától Kovács Imrétől származik az elhíresült mondás: „A svábok egy batyuval jöttek ide, úgy is menjenek el”.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a bűnbak keresés mellett,  a dolgos németek házaira, földjeire, állataira fájt a foguk. Az ideológia mindig csak a felszín, ami a tömegek számára elleplezi a valódi célt és elfogadhatóvá próbálja tenni az egyébként elfogadhatatlant.

Az áldozatokról való megemlékezés mellett az évről-évre ismétlődő megemlékezéseinken ezt is fel kell idéznünk. Újra és újra be kell mutatnunk, hogy a manipuláció, a társadalom megtévesztése, az érzelmek, az indulatok felkorbácsolása, az emberi lelkekben rejlő gonoszság hová vezethet.

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas13

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas21

 

 

Boros György beszéde (részlet):

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt emlékezők!

70 évvel ezelőtt, 1946. január 19-én Magyarországon elsőként Budaörsön indult meg a kollektív bűnösség eredményeként a németek kitelepítése, elűzése.

Erről a pályaudvarról, ahol most állunk, gördült ki az első, emberekkel telezsúfolt szerelvény.

Marhavagonokba zárva, emberekhez méltatlan körülmények között, egy 50 kg-os batyuval indultak útnak a bizonytalan ismeretlen felé.

A budaörsi káplán, Nyíri Tamás a híveivel együtt utazott Németországba. Végig kísérte őket, és a hosszú, bizonytalan úton lelki vigaszt, támogatást nyújtott számukra.

A kitelepítettekre Németországban is nehéz körülmények, a háború pusztításának áldozatául esett városok, települések, földek vártak.

A semmiből kellett nekik mindent újra kezdeni, új életet teremteni.

Sokáig reménykedtek, rendületlenül hitték, hogy visszatérhetnek még az Ó-hazába.

Akik a kitelepítés alól mentesültek, azokra, megfélemlítve s jogaikban korlátozva, jogfosztó intézkedések sora várt.

Deportálások a Szovjetunióba, földelkobzások, internálás, összeköltöztetések, és mindez a kollektív büntetés jegyében.

Az üresen maradt magyarországi településekre, a kitelepítettek helyébe szintén a szülőföldjükről elűzött családok kerültek.

De voltak olyanok is, akik rabolni, fosztogatni érkeztek a közösségünkbe.

Így 1946-ra Budaörs egy hagyományaitól megfosztott település képét mutatta.

A német kitelepítés megkezdésével a magyar kormány azt gondolta, hogy egy nemzetiség kollektív megbüntetésével orvosolhatók egy társadalom problémái.

Az akkori magyar vezetés és a háborúban győztes nagyhatalmak hitték, hogy népcsoportok Európában való vándoroltatásával megoldható az emberek sorsa.

A kitelepítést szorgalmazók nem akarták megérteni, hogy már Szent István királyunk is a soknemzetiségű népek együttélésében látta az ország jövőjét.

A politikai szándékok felülírták a németek és magyarok évszázados békés együttélését.

Néhány hónap alatt összeomlott mindaz, ami hosszú évszázadok együttműködése során felépült.

Azt hiszem, nemcsak a kitelepítettek és azok leszármazottai Németországban, hanem mi is, akik itthon maradtunk, itt születtünk, elmondhatjuk, hogy tevékenyen részt vállaltunk, részt  vállalunk a település éltében, gazdagítjuk annak kultúráját és mindennapjait.

Az itt élő németek minden évben megemlékeznek a kitelepítés, elűzés évfordulójáról.

2006-ban, 10 évvel ezelőtt az Ó-temetőben felavatták az Országos Német Elűzési Emlékművet.

Ekkor jelent meg a Rögös utakon című visszaemlékező kötet is.

2011-ben látott napvilágot a Jogfosztások Budaörsön tudományos jellegű tanulmánykötetünk a helyi németek kitelepítéséről.

2012 végén a magyar országgyűlés az országos kitelepítési emléknapot munkánknak köszönhetően január 19-ei dátummal határozta meg.

Megtaláltuk identitásunkat, célunkat és a jog biztosította lehetőséggel élve 2014 tavaszától volt elnökünk, Ritter Imre személyében parlamenti szószólója lett a magyarországi németségeknek.

Így vált biztosítottá a törvényben garantált jogaink gyakorlása, melyekkel alkotó politikát folytatunk.

Egy régi mondás szerint: “Aki elítél, az tévedhet, aki megbocsát, az sosem téved.”

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas9

Tisztelt Megemlékezők!

A magyarországi németek már megbocsátottak, már rég megbocsátottak, de soha nem felejtenek.

Soha nem felejtik el, hogy mi történt 1946. január 19-én, itt a budaörsi vasútállomáson.

Ezekkel a gondolatokkal hajtsunk fejet a 70 éves évforduló alkalmából felszentelt emléktábla előtt.”

 

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas8

 

A beszédeket követően Ritter Imre ismertette a további programokat.

Elmondta, hogy 2016. január 18-án megemlékezés lesz a Budaörsi Bleyer Jakab Heimatmuseumban

17 órától Schell Csilla díszelőadását hallgathatják meg az érdeklődők német nyelven. Az előadáshoz előzetes regisztráció volt szükséges, hogy mindenkinek legyen helye.

18 órától időszaki kiállítás megnyitó lesz a magyarországi németek elűzésének a 70-dik évfordulójának alkalmából a Heimatmuseumban.

2016. január 19-én Integráció vagy további megkülönböztetés címmel konferenciát tartanak a Városházán, ami 9:30-kor kezdődik.

A központi rendezvényre 19-én kerül sor az Ó-temetőben, majd német nyelvű szentmisével és megemlékezéssel folytatódik a katolikus templomban.

Ünnepi beszédet mond (a beszélők sorrendjében) Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere; Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke; Hartmut Koschyk, a német szövetségi kormány áttelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa, valamint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas20

 

A megemlékezésen koszorút helyezett el:

 

Budaörs Város Önkormányzata – Wittinghoff Tamás polgármester, Bíró Gyula alpolgármester és Kálóczi Imre alpolgármester

Ritter Imre, Parlamenti német nemzetiségi szószóló

Csenger-Zalán Zsolt, Országgyűlési képviselő

Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata – Boros György elnök, és Michelberger Katalin

Német Önkormányzat Törökbálint és a Sübeni Magyarok Egyesülete – Megyasszai Mammel Magdolna és Markus Zinski

Budaörs Görög Nemzetiségi Önkormányzat – Sianos Tamás, BGNÖ elnök

Budaörsi Római Katolikus Egyházközség – Varga János kanonok, plébános, Budaörs díszpolgára és Nobilis Márió pápai káplán

Budaörs Fejlődéséért Egyesület – Dr. Bakó Krisztina, Dr. Ritter Gergely, Hauser Péter

Fidesz-KDNP frakció – Gáspár Béla, Löfler Dávid, Sokolowski Márk

A Fidesz Budaörsi Szervezete – Nagy Sándor András, Gál Edit

KDNP Budaörsi szervezet – Kapitány Gábor elnök és Kovács Tibor tag

KDNP Pest megyei Szervezete – Sánta Áron gazdasági vezető és Sokolowski Márk vezetőségi tag

Illyés Gyula Gimnázium és Közigazgatási Szakközépiskola – Meinczinger Szilvia német nemzetiség referens

Szent Bendek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium – dr. Czuczor Gergely igazgató

1. Számú Általános Iskola – Simsik Zsuzsanna igazgató, Borda Hajnalka német nemzetiségi referens

Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola – dr. Szelényiné Dobi Gyöngyi igazgató és Szabó Lászlóné igazgatóhelyettes

Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda – Szabó István igazgató és Béresné Dajka Katalin óvodavezető

Zippel-Zappel Német Nemzetiségi Óvoda – László Gáborné, Császár Gézáné óvodavezető-helyettes

Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény Heimatmuseum – dr. Kovács József László, volt igazgató, Budaörs díszpolgára, dr. Gajdos Frank Katalin igazgató

Budaörsi Lyra Dalkör – Németh Magdolna elnök, Szmuda István

Budaörs-Bretzfeld Baráti Társaság – Joósz József elnök

Német Kulturális Egyesület, Budaörs – Molnár Vilmos és Frank János elnökségi tag

Budaörsi Kolping Család Egyesület – Michelberger Mátyás elnök, Brádeánné Gacs Judit

Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány és a Budaörsi Szent Tarzíciusz Egyesület – Kovács Richárd elnök

 

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas16

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas17

2016_01_17_megemlekezes_vasutallomas18

 

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.