Attól nem leszel hamburger ha bemész a Mekibe, avagy Rédl Ádám és a hit

(Budaörs, 2015. szeptember 25. – Budaörsi Infó) A budaörsiek többsége, ha az arcát nem is, de a hangját biztosan ismeri Rédl Ádámnak, hiszen ő a Budaörs Rádió egyik legismertebb műsorvezetője. Egyre többször látjuk szpíkerként is megjelenni városi rendezvényeken. De ki is ő valójában? Olvassák el, hogy milyen az, amikor „akasztják a hóhért” avagy egy műsorvezető a mikrofon (diktafon) másik oldalán.

Rédl Ádám 1987-ben született, Budaörsön lakik, a helyi rádiónál műsorvezető.

Emellett a Baptista Rádiónál és egy ifjúsági újságnál is dolgozik. A Kamaraerdei programokon gyakran láthatjuk mint szpíkert, aki maradásra ösztönzi a látogatókat két előadó között. Megpróbálkozott már a stand up műfajával is, viszont elmondása szerint inkább marad a műsorvezetésnél, mert ott nem várják el a nézők, hogy egyfolytában vicces dolgokat mondjon, viszont be lehet őket vonni a műsorba, és őszintén örülnek, ha a műsorvezető humoros.

Létezik olyan, hogy szpíker-aranyszabály, aminek betartására minden esetben oda kell figyelni?

„Természetesen itt is, mint minden más feladatkörnél megvannak az írott és íratlan szabályok. A leglényegesebb, hogy nem szabad túl soknak lenni, hisz az emberek az éppen aktuális előadó miatt jönnek ki a rendezvényre, nem pedig miattunk. Meg kell találni azt a középutat, ami még szórakoztató viszont nem terhes.

A másik nagyon fontos szabály, hogy a gyerekeket nem szabad gügyögő cukorbabaként kezelni, hanem kis felnőttként kell hozzájuk szólni. Szeretem az olyan rendezvényeket, ahol a gyerekeket kell bevonni, mert a gyermeki őszinteségük sokszor sok vicces pillanatot eredményez.”

Megosztanál velünk egy ilyen történetet?

„Mindig az a legviccesebb, amikor a gyerekeket kell megkérdezni, interjút készíteni velük. Volt egy Bátorság próba nevű játék az egyik Kamaraerdei rendezvényen. Az egyik gyereknek feltettem a kérdést, hogy: apukád bátor?

A kisgyerek felnézett és azt mondta, hogy nem, a múltkor a hullámvasúton is félt.

Felnéztünk és ott állt mögöttünk egy több mint száz kilós kigyúrt apuka vörösödő fejjel.

Ezek azok a pillanatok, amiért szeretek műsort vezetni.

Nagyon szeretem a humort, törekszem arra, hogy mindig kicsit belecsempésszek az elvégzendő feladatokba.”

Rédl Ádám műsort vezet a Kamaraerdei Szentiván esti mulatságokon

Tréningezed magad ezekre a feladatokra?

„Szerintem ez nem olyan terep, ami tanítható, vagy ahol mindenre fel lehet készülni. Gyakran kell improvizálni, sokszor a poénok csak úgy megszületnek.

Például a Kamaraerdei Szentiván esti mulatságokon az volt a meglepetés, hogy leszáll egy helikopter a sportpályára, viszont kicsit eltévedt. A közönséggel lentről integettünk, hogy mutassuk az irányt.

A helyzet mindig adja a jobbnál jobb poénokat. Mivel a mikrofon nálam volt, ezért azt mondtam, hogy fel kellene lőnünk jelző rakétákat, mire egy mellettem lévő kisnyugdíjas odaszólt, hogy neki van a táskájában. Innen már csak egy lépés volt az, hogy hát sose lehet tudni, hogy mit rejt egy kisnyugdíjas táskája, és így tovább. Valahogy az alkalom szüli a jó poénokat, és az, hogy az ember szeresse azt amit csinál.”

Kamaraerdei Szentiván esti mulatságok 2015

Szerinted mi a legfontosabb a műsorvezetésnél?

„Szerintem az a legfontosabb, hogy őszintén olyanok legyünk, amilyenek vagyunk.”

Te milyen vagy?

„Szeretnék mindenkinek megfelelni, de rájöttem mikor egyre nehezebben ment, hogy ez teljességgel lehetetlen. Ha elhívnak valahová akkor én szeretnék az az ember lenni, akinek megvan a véleménye, de szeretném ha mindenkinek jó véleménye lenne rólam, és mindenkinek megfelelnék.

Kezdek rájönni arra, hogy minél jobban el tudok attól szakadni, hogy megfelelési kényszerem legyen, annál inkább jó tud lenni az, amit csinálok.

Saját vélemény nélkül nem ér sokat az ember. Vezethet valaki régóta akármilyen jól egy műsort, ha nincs véleménye nem fog emlékezni arra senki sem, amit csinált.

A véleménynyilvánításnál is meg kell találni az arany középutat. A lényeg hogy ne bunkón fejezzük ki magunkat, ha például valami nem tetszik, hanem kulturált ember módjára. Így ha valakinek nem tetszik amit mondok, az azért fog rám emlékezni, akinek tetszett, az meg azért.”

Mi az, amivel a szabadidődben foglalkozol?

„A munkahelyem mellett a Baptista Rádiót vezetem és a Jelige című újságnak vagyok a főszerkesztője. Ez egy keresztény ifjúsági magazin.”

A szórakoztatóiparban dolgozol. Hogy tudod ezzel összeegyeztetni a hitet?

„Én alapvetően hiszek Istenben és erre próbálom építeni az életemet. Nekem ez nagyon fontos, és úgy gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy elfogadtam Jézus megváltását. Ez nem azt jelenti, hogy angyalokat látok a fejem körül röpködni pocakosan, trombitálva, hanem azt, hogy van egy személyes kapcsolatom az Istennel. A Bibliát szoktam olvasni és imádkozom is rendszeresen.

A Bibliában is benne van, hogy valaki elfogadja-e Jézus ajándékát és hisz-e Istenben az a saját döntése. Én ezt senkire sem szeretném ráerőltetni. Csak ott akarok lenni, ha valakinek ezzel kapcsolatban kérdése van. Ez a tudatos oldala annak, hogy mit szeretnék képviselni.

És hogy, hogy jön mindez össze a műsorvezetéssel és a szórakoztató iparral? Ha a fáklya a kisszobában ég, akkor nem látják a lángját.

Fontos azt tudni, hogy a keresztények nem a sarokban ülnek egy zsákban és hideg vizet isznak, és száraz kenyeret esznek hozzá, hanem normális emberek. Az emberek többsége azt hiszi, hogy aki hisz Istenben az nem élvezheti az életet, de ez nem így van.

Sokan elmennek istentiszteletre, mert el kell menniük, kötelezőnek érzik. Végig ülik és élik a hétköznapjaikat.

Viszont nem a vallásos liturgiák követése miatt lesz valaki keresztény. Attól nem leszel hamburger, ha bemész a Mekibe, hanem a személyes kapcsolaton van a hangsúly.”

Rédl Ádám gondolatairól nemsokára ismét olvashatnak hírportálunkon. Következő témánk a „Hétköznapi keresztény” lesz majd.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment