Pénz és jog sorozat – Amit a végrehajtásról mindig is tudni akartál

(Budaörs, 2015. szeptember 20. – Budaörsi Infó/Kiszámoló) A mai téma a végrehajtásról szól, amiről sok tévedés és téveszme van forgalomban. Már többször volt róla szó érintőlegesen a blogon, de az elejétől a végéig egyszer sem tárgyaltuk át a végrehajtási eljárást – persze terjedelmi korlátok miatt most sem tesszük, de lesz róla szó bőségesen a jogi akadémia első óráján. Lássuk, hogy milyen folyamat közepette vándorol a kötelezett pénze a jogosult zsebébe.

 

Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt.

Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.

A köznyelvben sajnos mindenkit „végrehajtónak” neveznek, aki szeretne pénzt kérni az adóstól. A valóságban a végrehajtó ún. „önálló bírósági végrehajtó”-t vagy „törvényszéki végrehajtó”-t jelent, az adósok legtöbbször előbbivel találkoznak. A törvényszéki végrehajtó bűnügyi költséget, rendbírságot, stb. hajt be, így vele most nem foglalkozunk.

A behajtók, faktoring cégek nem rendelkeznek semmilyen végrehajtói jogosítvánnyal: nem tiltathatnak le fizetést, nem mehetnek ki „foglalni”, gyakorlatilag annyi dolgot tehetnek, mint te vagy én: kérhetik, hogy fizess vagy jogi eljárást indíthatnak. Persze ezt sok esetben a telefonos operátorok sem tudják, a céges utasítás pedig az, hogy fenyegetőzzenek, ha máshogy nem megy (és ha az ember 400 Ft-ért diákmelózik egy ilyen helyen, akkor szüksége is van arra a 400 Ft-ra, így meg fogja tenni).

Velük kapcsolatban két gondolat: csak írásban kommunikáljunk velük, illetve csak abban az esetben fizessünk nekik egy forintot is, ha hitelt érdemlően bizonyították, hogy ők a követelés jogosultjai. Szoktak a behajtó cégek küldeni „fizetési letiltás” papírt, amit az adósnak alá kell írnia és odaadnia a munkáltatójának, és az adósok gyakran alá is írják, mert azt hiszik hogy kötelező, hiszen „végrehajtó” küldte: azonban ez csak egy önkéntes teljesítés, olyan mintha a fizetésed egy részét másik számlára kérnéd, ennél fogva ugyanolyan könnyen vissza is lehet vonni, mint leadni.

A végrehajtáshoz szükségünk van egy végrehajtható okiratra, ez lehet: végrehajtási lap (jogerős ítélet vagy fizetési meghagyás esetén), záradékolt okirat (pl. egy közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés), illetve bírói végzés. Végrehajtásnak ezen felül akkor van helye, ha: kötelezést (pl. pénzfizetés, lakáselhagyást) tartalmaz a határozat, jogerős vagy előzetesen végrehajtható és eltelt a teljesítési határidő („15 napon belül fizessem meg a felperesnek „X” Ft-ot”).

A végrehajtás kezdeményezése nem kötelezettség, hanem jog; a teljesítési határidő lejárta után is lehet várni az önkéntes teljesítést. Ennek korlátja, hogy a végrehajtáshoz való jog a követeléssel együtt évül el, ezt a végrehajtási cselekmények és az egyezség szakítják meg. Végrehajtási cselekmény minden, amit a végrehajtó a tartozás behajtása érdekében tesz, pl. megnézi, hogy az adós kap-e nyugdíjat.

A végrehajtás kezdetén a végrehajtást kérőnek meg kell előlegeznie a végrehajtó költségeit: úgy mint: munkadíj, költségátalány, készkiadások előlege. A végrehajtás során az adós megfizeti a végrehajtó jutalékát a sikeres végrehajtásért, emellett általános költségátalányt, költségátalányt, egyéb költségeket is.

Emiatt nem buli várni a végrehajtót, mert a behajtási jutalék 5 millió Ft alatti követelés esetén 10%, 10 millió feletti követelésnél pedig 900 ezer Ft + a 10 millió feletti rész 5%-a, így nagyon meg tudja dobni a visszafizetendő összeget, hiszen ezt az adós fizeti, nem a végrehajtást kérő pénzéből vonják le.

Példa: egy 15 milliós tartozás végrehajtása 1 150 000 Ft sikerdíj, 186 000 Ft munkadíj, 6000 Ft kézbesítés, 20 000 Ft készkiadás, 93 000 Ft költségátalány, 150 000 Ft általános költségátalány. Ez összesen: 1 605 000 Ft, a 15 millión felül – ráadásul a példában együttműködő az adós, így kevés a készkiadása a végrehajtónak.

 

forint_penz_bankjegyek

Szerintem ez elég bizonyíték, hogy ha van rá keret, bármilyen nehezen is, de fizetni kell, ha már jogerős egy ítélet, mert elég rossz befektetés a végrehajtói díjakat fizetni, ha nem muszáj. Persze mondanom sem kell, hogy az adósok elenyésző hányada teljesít önként, hiszen „majd ő megmutatja” és homokba dugja a fejét.

Hogy hajthat be a végrehajtó? Munkabér vagy más rendszeres járandóság letiltás (itt sok kivétel van), „inkasszó”, ingóságok lefoglalása, értékpapír értékesítése, üzletrész lefoglalása, ingatlan árverezése.

A nettó munkabérből 33%-ot, több tartozás esetén legfeljebb 50%-ot lehet levonni, de az öregségi nyugdíjminimum mentes a végrehajtás alól (ez ha minden igaz jelenleg 28 500 Ft), kivéve ha gyermektartást vonnak, annál nincs mentes rész. Nincs mentesség továbbá a fizetés azon részére, ami meghaladja a nyugdíjminimum ötszörösét; az afeletti rész korlátlanul végrehajtható.

Ha a munkáltató nem foganatosítja a levonást, akkor kezesként felel, ráadásul bírságolható is.

Fontos: a bankszámlapénz az nem családi pótlék, egyéb mentes járandóság, hanem „lóvé” – onnantól kezdve hogy bankszámlára kerül, nem lehet megállapítani hogy honnan van, így végrehajtható. Így a mentes járandóságokat érdemes inkább postán kérni, ha végrehajtás fenyeget. A számlán újfent az öregségi nyugdíjnak megfelelő összeg mentes a végrehajtás alól, de fontos, hogy a hitelkeretet is figyelembe kell venni, a hitelkeret terhére is lehet teljesíteni (lehetőség van ezt megtiltani a 2009. évi LXXXV. törvény 62. § (2) bek. szerint, érdemes is).

A 28 500 Ft és a 114 000 Ft közötti összeg 50%-a vonható végrehajtás alá, a 114k feletti összeg pedig teljes egészében.

Ingóságoknál sok kis korlátozás van, amiknek a felsorolása kb. arra jó, hogy a hallgatók a Polgári perrendtartás vizsgán megtanulják a sok hülyeséget, hogy mennyi ágyneműt, stb. kell meghagyni, a lényegi infó helyett, de azokat úgysem venné meg a kutya sem. Általánosságban: ami létfenntartáshoz, munkához feltétlenül kell, az nem foglalható.

A foglalás nem jelenti azt, hogy a végrehajtó elviszi a dolgot, legtöbbször az adós őrizetében hagyja, csak eladni/megterhelni nem lehet, mert az bűncselekmény.

Olyan dolgot lehet foglalni, ami feltehetően az adós tulajdonában áll, tehát ha a 70 éves nyugdíjasnál lakik a 17 éves unokája, akkor az X-BOX360-at nem fogják lefoglalni.

Ha mégis lefoglalják a dolgot ami nem az adós tulajdona, akkor az igazi tulajdonosnak úgynevezett „igénypert” kell indítania a (ez fontos!) végrehajtást kérő ellen.

Az ingatlan-árverés már egy nagyobb falat, külön cikket is megérne, ott ami fontos, hogy néhány éve már csak online felületen lehet lebonyolítani az árverést – állítólag ezzel vissza lehet szorítani a visszaéléseket.

 

pénz

Ha a végrehajtó törvénysértően jár el, akkor végrehajtási kifogást kell előterjeszteni. Fontos, hogy ez tényleg csak a törvénysértő intézkedések ellen jó, önmagában a végrehajtó eljárása, a tartozás vitatása nem ad alapot annak előterjesztésére – csak kidobott pénz.

A kérelmet bíróság vizsgálja ki, ha megalapozott, akkor megsemmisíti a törvénysértő intézkedést.

Lehetne még hosszan sorolni, általánosságban a tanácsok: a kapcsolattartás a végrehajtóval leginkább írásbeli legyen, a háborgás (egyik oldalról sem) nem vezet semmire, ha valamivel problémánk van, mindig azonosítsuk, hogy mi a kifogásolt intézkedés, ki követte el és milyen jogorvoslat van ezzel szemben.

Pl. ha a bank többet von le az inkasszónál vagy a rendelkezés ellenére a hitelkeret terhére is teljesíti, ott nem a végrehajtó hibázik, hanem a bank, így felesleges végrehajtási kifogást benyújtani.

Továbbá, ha úgy gondoljuk, hogy a követelés (akár végrehajtás alatt) elévült vagy valamilyen ok miatt megszűnt, akkor kérjük a végrehajtótól a Vht. 41. § szerinti eljárást (ő tudni fogja), így gyorsan le lehet tudni. Az elévülést úgy tudhatjuk meg biztosra, hogy belenézünk az aktába a végrehajtó ügyfélfogadási idejében (!) és megnézzük hogy volt-e két olyan végrehajtási cselekmény, ami között több telt el, mint az elévülési idő.

Jogszabályok tanulmányozásra: 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 2009. évi LXXXV. törvény 62. §, 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet a bírósági végrehajtói díjszabásról

(Budaörsi Infó/Kiszámoló)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.