Böjte atya szentmisét celebrál a Kőhegyi Kápolna búcsún Budaörsön

(Budaörs, 2015. szeptember 10. – Budaörsi Infó) Az ismert szerzetes, Böjte Csaba testvér szeptember 12-én Budaörsre látogat, hogy a kőhegyi búcsún szentmisét celebráljon a Szeplőtelen Fogantatás kápolnájában, amely elsőként kaphatta meg ezt a nevet a világon! A szertartás 10 órakor kezdődik.

Csaba testvért már régi kapcsolat fűzi városunkhoz. Simon V. László volt magyar válogatott sportoló és író barátja alapította meg Böjte testvér árvái számára a Szent Ferenc Box Akadémiát.

Azóta Déva és Budaörs között szoros kapcsolat alakult ki. Böjte testvér is sokszor megfordult Simon V. László budaörsi házában, és a gyerekek is szívesen jöttek alkalmasint, hogy a budaörsi boxteremben Bunyós Pityu és a házigazda oktassa őket erre a férfias sportágra.

Egy ilyen alkalommal merült fel a gondolat, hogy a több mint százéves hagyományt felelevenítő búcsún Böjte testvér mutassa be a szentmisét.

Igazán nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a 23 év alatt 5000 árvát az élet rögös útjára felkészítő bátor, megalkuvást nem ismerő milliók által tisztelt szerzetest mi budaörsiek is jobban megismerhessük.

Böjte atya rendszeresen megszólal aktuális kérdésekben is. A menekült válsággal kapcsolatban többször nyilatkozott már országos médiákban. Mi az álláspontja ezzel a kényes témával kapcsolatban?

„Szerintem nincs kényes vagy kevésbé kényes kérdés. Számomra, amit az Úr mond az az irányadó. Ő, pedig úgy szólt: Szeressétek egymást, mint magatokat. Ilyen egyszerűen. Világos beszéd nem!?

Nem azt mondja, hogy szeresd a kövéreket, a soványakat meg nem annyira. Azt sem hallottam, hogy valaha azt mondta volna: csak a jól nevelt keresztényeket, vagy a gazdagokat szeresd. A bűnöst vagy a más vallásút más világból érkezőtt pedig útáld! Nem? Ő világosan csak annyit mondott, szeresd a másik embert! Folytassam?

Ebből talán világosan kiderül, hogy ugyan azt gondolom, mint a ‚Főnököm’! Aztán meg azt is gondolom, ha nem lennék szerzetes pap, akkor is azt hirdetném: A harag, a gyűlölet nem méltó az emberhez!

Azt hiszem mindez nem csak lelkileg, mint tudjuk testileg is, megbetegít. Én egyszerű székely, magyar szerzetesként csak azt tudom javasolni mindenkinek, amit Jézus mondott: Szeretet mindenek felett!

Mindenkinek egy élete van itt a földön. Éljük vidáman, egészségesen, bizalommal a teremtőben, aki mint szilárdan hiszem maga a szeretet.”

Mit gondol, hogyan kellene kezelnie a politikának ezt a válságot?

„A politikusokat is arra biztatnám, hogy ha ki akarják érdemelni választóik bizalmát, keressék a legkevésbé fájdalmas megoldásokat, hisz mindahányan Isten szeretett teremtményei vagyunk.

Meggyőződésem, hogy az Úr nem teremtett selejtet. Az ördög az, aki, ahol teheti hamisan, keveri a lapokat, és az Úr saját képmására teremtett emberfia kezét, lábát, eszét próbálja felhasználni gonosz tervei végrehajtásához.

Bármily pattanásig feszült a helyzet. Ha itt az idő minden a helyére kerül. Hiszem, hogy nem a világvége, hanem a gonosz veresége következik a legközelebbi jövőben.

Egy a lényeg mindenki éljen amennyire lehet az Ige szerint. Mit is mond a Prédikátor könyve? Élvezd Isten ajándékait és tedd, ami rádbizatott.”

Mit üzen a budaörsieknek látogatása előtt?

„A kedves budaörsieknek üzenem, hogy alig várom, hogy Magyarország egyik legszebb kisvárosában prédikáljam a béke, a szeretet, az együttérzés és az öröm üzenetét!”

Köszönjük, hogy nyilatkozott a Budaörsi Infónak!

A kőhegyi kápolna búcsú története

Wendler Ferenc, a Kőhegyen álló Szeplőtelen Fogantatás kápolnának az alapítója és felépítője.

Wendler Ferenc 1815. június 29-én született Budaörsön. Már fiatal éveiben is vallásos és istenfélő volt.

A Wendler család – akik gazdálkodók voltak – 1788-tól egészen a kitelepítésig rendben tartotta és díszítette az első budaörsi Úrnapi kápolnát. A kápolna tulajdonképpen egy faállvány volt, amit tölgyfaágakkal tekertek körbe és számtalan virágkoszorúval díszítettek. Azokat a családokat, akik ilyen kápolnákat gondoztak, vallásosabbnak tartották az emberek, mivel ők nagy gondot és sok fáradtságot fordítottak az Oltáriszentség tiszteletére.

Wendler Ferenc szülei halála után folytatni akarta az Úrnapi kápolna díszítését. De a rokonok kitúrták a feladatból, ő meg más feladatot keresett, de amikor visszakérte, megtagadták tőle. Ezt követő szomorú éjszakán Szűz Máriával álmodott: a Kőhegyen, egy csipkerózsabokor előtt ásott Wendler Ferenc, és minden rózsában Szűz Mária mosolygós arcát vélte látni. A rózsa levelein élesen olvashatóvá vált: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Következő éjjel (1847. június 30-án) egy zöld úrnapi kápolnáról álmodott, amelyet ő díszített

Wendler Ferencnek még többször megjelent álmában a Szűzanya, egy alkalommal abban a formában, ahogy szoborként is ábrázolják őt, egy liliommal a kezében. 1849-ben álmában Szűz Mária kiterítette köpenyét, és védelmezően a férfi fölé tartotta. Mikor erre megkérdezte, hogy szolgálhatja-e őt, a Szűzanya mosolyogva igent mondott.

Volt egy szerencsés balesete (ráomlott a vályogfejtő), ami után ismét megerősítést nyert hite.

Neve napján, ugyanez év december 3-án, felment Antal nevű fivérével a Kőhegyre, hogy megnézze azt a csipkebokrot, amelynek szirmain Isten anyjának arcát megpillantotta. „Ide emléket szeretnék állítani örök időkre, Mária a rózsákon” — mondta a fivérének.

(A Kőhegy abban az időben a babonás emberek tudatában a boszorkányok, rossz szellemek, lidércek és démonok lakóhelye volt. Az a hely, melyet Ferenc testvérének megmutatott – és ahol később a kápolna épült – abban az időben a „Kriaglsuttn”nevet kapta, mert azon a részen a bogáncs-, kökény- és csipkerózsabokrokon kívül sok kék virág, az úgynevezett „Kriagln” virágzott.)

Wendler Ferenc és felesége úgy határoztak, hogy kápolnát építenek a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Tervébe beavatta testvérét is, aki helyeselte, sőt rábeszélte őt arra, hogy ne tágítson ötletétől.

Az Ördög háromszor megkísértette, hogy lebeszélje az építkezésről.

Felkereste a helyi plébánost, hogy segítsen a pápától engedélyt és segítséget kérni.

IX. Piusz pápa (1846-1878) – aki eredményesen erősítette az egyház hatalmát az egész világon, – Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án az egyházi méltóságok határozata alapján, egyházi dogmává nyilvánította.

Karácsony előtt öt nappal (1854. december 20-án) nagy tisztelet érte Wendler Ferencet — és rajta keresztül az egész községet -, a Szentatya beleegyezésével megépülhet Budaörsön a kápolna.

1855 tavaszán kezdték, télre befejezték (de a munka lassan haladt).

Végül eljött a nagy nap! Október 15-én, Szent Terézia napján, nagyszabású ünnepség keretében felavatták a budaörsi Kőhegyen az első olyan kápolnát a világon, amely hivatalosan is a „Szeplőtelen Fogantatás” nevet kapta.

Feleségének halála után Wendler Ferenc elhatározta, hogy a kápolna melletti sziklába egy barlangot vájat, amelyben élete további részét tölti, így a kápolnáról is megfelelően tud gondoskodni. 1878. február 25-én be is költözött, életének hátralévő 19 évét – a világtól teljesen elszigetelten – Szűz Mária szolgálatában töltötte.

A kápolna búcsúja — a nép ajkán „Kapöllnkiritog”-nak nevezték – több lett egy egyszerű helyi ünnepnél: ez a búcsú az egész környék ünnepévé vált. Ezen a napon a helyi pap ünnepi nagymisét tartott a kápolnában; az ünnepi szentbeszédet szabad ég alatt, a kápolna mögött egy épített szószékről mondta, ahol később a passiójátékok színpada állt.

A zarándoklatokat előimádkozók vezették, papok ezen nem vettek részt.

Azt, hogy milyen énekeket énekeltek a búcsú alatt a misén és a különböző imák alatt a búcsújárók, azt Wendler Ferenc, illetve később fia, majd unokái határozták meg.

Előtte sokan még ellátogattak a Kálvária-hegyre, és miután elvégezték a keresztúti ájtatosságot, csak akkor tértek haza szülőfalujukba.

Wendler Ferenc bizonyos tekintetben már előre látta, hogy műve, a kápolna, községe és a közelében fekvő települések vallásos életében fontos szerepet kap majd. Amikor úgy döntött, hogy kápolnát épít, nem csak abban volt biztos, hogy ezzel Istennek tetsző dolgot cselekszik, hanem abban is, hogy így az épülő kápolna embertársai hasznára és szolgálatára válik.

Wendler Ferenc halála után évről évre csökkent a zarándokok száma, adományok is ritkábban érkeztek. 1931-ig a kápolna a család tulajdonában volt. 1931-ben átadták a templomnak.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment