Budaörsi vetésváltó termőföld nélkül

(Budaörs, 2015. augusztus 8. – Budaörsi Infó) Egy kívülálló szemében Budaörs igen csak vonzó település: tiszta udvarok és rendes házak, virágsövényekben pompázó közutak, fejlett infrastruktúra, vállalkozások tömkelege jellemzi ezt a valóban XXI. századi várost. Mindez inkább felülről jövő kezdeményezéseknek köszönhető – a földrajzi fekvésből adódó előnyöket a város vezetése következetesen kiaknázta – mint alulról, ugyanis a városlakók főleg éltek a város adta lehetőségekkel, minthogy okozóik lettek volna, de ez más lapra tartozik. 

 

Budaörs ma megkérdőjelezhetetlenül hazánk egyik legfejlettebb települése.

Az országos sajtóban viszont nincs mivel megjelennie a gazdagságán kívül, ha csak nem vesszük ide a politikai ökölrázásokat. Lévén nincs a helyieket kiszolgáló létesítményeken (uszoda, színház, egynapos sebészet, stb.) kívül más, amelyben történtek hírértékkel szolgálnának kifelé is, mondjuk egy kongresszusi centrum vagy netán egy stadion…

Ezen okokból kifolyólag a magántőkéjét okosan felhasználni és forgatni akaró, vállalkozói szellemmel jól megkísértett városon kívüli egyfajta budai Eldorádóként tekint a településre, mert egy anyagiakban gazdag városban felszínesen értelmezve biztosan gazdagok a lakók is.

Megszámolni nem lehet, mennyi, de mennyi kisvállalkozás bontott szirmot és forgatta a tábláját ‚nyitva’ oldalára az erősen frekventált helyeken, a Templom környéki főút mentén, vagy az épületenként egy utcának számító lakosokkal rendelkező lakótelep zegzugai között, vagy netán a nagy bevásárlóközpontok üzletsoraiban, hogy aztán alig néhány negyedév után fogja a sátorfáját és tovább álljon. Senki sem ismeri őket, az esetek többségében csak a frissiben alapított vagy az ide telepített vállalkozása útján van közük a városhoz. Ők az új aranyásók, csak számlaszámmal, nem csákánnyal.

Gazdag városban gazdag polgár lakozik, ők pedig a fizetőképes vásárlóhoz a legközelebb szeretnének kerülni akár úgy, hogy az alagsorába költözteti az üzletét, természetesen jóval magasabb árfekvésben operálva, mint a környékbeli, akár fővárosi hasonló kínálattal rendelkező kisboltok. A gazdag ember közhelyszerűen tunya és lusta is, nem fog utazni kilométereket használt ruháért, márkás gyerekjátékért, pékáruért, édességért stb., megveszi hát a közelben jóval magasabb árért ugyanazt. Ezzel a hittel felvértezve érkezik hozzánk a kkv-szektor megannyi tehetséges és bátor képviselője, hogy az ő tenyerük is melegítse azt a kilincset, amit olyan sűrűn adnak egymás kezébe, mert akkora a fluktuáció a kiadható üzlethelyiségeknél.

Mi lehet az oka annak, hogy már a környezetére is érzéketlen, életét a saját problémáinak hálójában végig vergődő budaörsi nyárspolgár is érzékeli a kisboltok ilyen szokatlan csereberéjét immár évek óta? Ha piaci aspektusból tekintjük át, szemünkbe a környék nagy áruházai és multi cégei tolakodnak. Nemzetközi nagyvállalkozásokkal, amelyek minden tekintetben nagyságrendekkel vannak a kisvállalkozók felett, hasztalan harcba szállni, mert ugyanazt vagy hasonlót kínálja amaz is, csak nyomottabb áron, mellesleg jobban viseli a rosszabb gazdasági éveket.

Minél szélesebb a kínálati termékpalettája egy üzletnek, annál jobban tud az árrés tologatással befolyással lenni a saját áraira. A mi aranyásó kisboltjaink nagy hátránya, hogy erősen szűkös a kínált termékpaletta, vagy egyáltalán nem elégit ki keresletet (kvázi nincs a portékára itt szükség). A specializált kisboltok pedig, amelyek egyetlen árura összpontosítanak – ha csak nem világmárkáról van szó, de még ez sem garancia hazánkban – eleve halva született ötleteknek tűnnek a poszt08-as világban. De hát a vállalkozás definíciója az, hogy az egyén a saját vagyonát kockáztatja üzleti úton profit reményében! A 2008-as válság után Európa ezen felén egy helyi közmondás szépen átalakult: „aki mer, (már nem mindig) nyer.”

Most pedig a potenciális vásárló, tehát a budaörsi politész szeméből közelítsük meg a témát!  Ő az, aki a gazdasági kimutatásokból és statisztikákból következtetve német-fajta polgár (ezt a téves meglátást tetőzi még a város sváb múltja és büszke jelene), vagyis magyar megközelítésből anyagiak tekintetében erősnek vizionál egy távoli vállalkozó, ki egyszerre rendelkezik racionalitással és a magyarische mentalitás egyik legrútabb anyajegyével, vagyis hogy hirtelen akar meggazdagodni. Ideérkezvén bizonyára megütközik a vaskos bérleti díjakon, de ez nem tántorítja el, hiszen a súlyos pénztárcával rendelkezőnek hitt polgár majd egyensúlyozza ezt. Aztán alig telik el fél év és kikerül az üzlethelyiség ablakába a kiadó tábla, hogy folytatódjon előröl ez a jelenség. A megfeneklett, olykor gallyra ment üzleti fiaskó okozójának felhozhatóak akár a fojtogató multik, a konkurens kisboltok és ha nincs más, hát a helyi klíma is.

De valójában arról van szó, hogy alulértékelik a helyiek szellemi értékét: ha magyar viszonyokhoz képest tehetősebb is a budaörsi lakos, hát éppen azért az, mert nem dől be a markotányosoknak, nem hagyja kiénekelni szájából a sajtot!

 

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

 

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.