A budaörsi fantáziavilág építő – Megjelent Jenei András legújabb könyve

(Budaörs, 2015. július 29. – Budaörsi Infó) Jenei Andrásról, a Buda-Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének alelnökéről már korábban is olvashattak hírportálunkon. Most azonban nem az Egyesületről, hanem arról kérdeztük, hogy hogyan lehetséges, hogy az egész világon neki van egyedül Triannita palástja, és Triannita lovagi pecsétgyűrűje is.  A cikk végén ez is kiderül.

Jenei András a Budaörsi Infónak elmondta, hogy megjelent legújabb könyve, ami egy öt részesre tervezett sorozat harmadik kötete.

“Bár sorozat, de minden rész egy-egy külön történet is, tehát  így is egész. De persze aki mindet elolvassa majd, egy komplett ciklust lát egészben.

A mostani rész címe: A Triannita – A bitorló fivér.

A történet lényege annyi, hogy egy kitalált világban, ahol középkori időben zajlanak az események, van egy királyság. Itt  uralkodik a király és őt segítik a lovagok, a Trianniták; igazságot, békét védő, rendbéli szerzeteseket erősítő egyszerű harcosok.

Aztán egy távoli zugából az országnak elindul egy ember, aki hivatkozva ősi dolgokra, igényt tart a trónra. Persze nézőpont kérdése, hogy igaza van-e, s amit készül megtenni, azt teheti, vagy nem…”

Jenei András

Miért pont ennek a témának a feldolgozása került terítékre nálad? 

“A könyv, vagy inkább könyvek témája az első részhez, 2010-be nyúlnak vissza. Egy korábbi írásomra kaptam egy olyan nagyon őszinte kritikát, ami arra ösztökélt, hogy írjak mást, másik könyvet.

Ekkor olvastam egy külföldi írótól egy sokrészes sorozatot, ahol szintén harcosok, lovagok, királyok élnek, s mindenféle udvari, meg csatatéri történések zajlanak. Tetszett, ahogy részletesen le volt írva minden és elhatároztam, hogy én is megpróbálom.

A könyv stílusra fantasy, de én arra törekedtem, hogy minden reális legyen benne. Nem írtam olyan elemeket bele, ami egy igazi fantasy-ban benne vannak. Nálam csak olyan dolgok történnek, olyan lények, tárgyak vannak, mint amik a középkorban voltak.

Egyetlen dolog miatt fantasy, hogy a világ kitalált. De ez is reális, hiszen a földiről mintáztam.

Így majdnem történelmi regény is.

De, hogy válaszoljak a kérdésre: egy-egy kötet történetét nagyban ihlette egy-egy magyar, vagy más európai nép történelméből való időszak. Itt is ez történt. S mivel  abból a korból, nem sok írásos emlék maradt meg, nekem megtetszett a téma egy másik valóságban való feldolgozása, hát megírtam a magamét. Csak beleillesztettem a saját világomba.”

Milyen könyveid jelentek meg eddig és mit tervezel még?

“Ebben a sorozatban két rész jelent meg: A Triannita – A kettős küldetés és a A Triannita – Az árnylovasok.

A most megjelenő után már korrektúrára vár a negyedik, ami a „A sámán álma” címmel érkezik majd, terveim szerint jövő tavasszal. S az utolsó részt elvileg 2016-ban ősszel olvashatják majd „A skorpiók útja” alcímmel az érdeklődők.  

Más könyveim is vannak, melyek között van életrajzi jellegű, novelláskötet, de kisregény is. Összesen eddig tizenegy saját könyvem jelent meg.”

Mi az igazi üzenete a legújabb könyvednek?

“Sok ember manapság rohan. Felkel, dolgozik vagy tanul, aztán este beesik az ágyba és ezt teszi éveken át. Igen, akadnak olyanok, akik kikapcsolnak néha, de az olvasás sajnos egyre ritkább.

Ha valaki kézbe veszi a könyvem, talán addig is egy másik világba utazhat. Pihen és nem vele zajlik a világ, nem őt veszi körül a ma, a városok rohanása, a technika fojtogató szmogfelhője.

Igyekeztem egy békés és mégis harcokkal, kalandokkal teli világot megalkotni. Zöld mezők, erdők és folyók, hegyek és völgyek között élnek a hőseim és azért, hogy éljenek, ők is éreznek, élik mindennapjaikat.

Igazi üzenet? Talán annyi, hogy voltak egykor olyan igazi lovagok, akik valóban életüket is feláldozták azokért, akik rászorultak. Talán saját álmom írtam le, hogy én is szerettem volna ilyen ember lenni, szeretnék most is…”

Mennyi idő alatt készült el ez a könyv?

“Általában egy részt majdnem egy évig írok. Ez a rész is közel tizenegy hónapig íródott. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden nap írtam, de minden munkával, kutatással, olvasással és rákészüléssel ennyi ideig tartott.

Elég részletesen beleásom magam a témába ahhoz, hogy aztán le is tudjam írni. A kutatás nálam olvasás. Egy-egy részéhez a könyveimnek van, hogy több kötetnyi könyvet olvasok el. Várak és más helyszínek bejárását is jelenti; középkori fegyvereket, ruhákat, zászlókat és pajzsokat nézek meg. Valamint több várjátékon, lovagi tornán vagyok ott és ha mód van rá, kipróbálok középkori fegyvereket is.”

Kiknek ajánlanád a könyvedet?

“Egyrészt azoknak, akik képesek elengedni a mai kort, a technikát és képesek arra, hogy reálisan, de mégis szabadon elmerüljenek a „mesék világában”. 

Azoknak, akik szeretik a fantasy-t, de kedvelik a történelmi regényeket is, hiszen itt egyben kapják meg mindkettőt. Na és azoknak, akik szívesen olvasnak egy kalandregényt, ahol nem az a lényeg, hogy ki és hogyan veszti el jó hírét celebként, vagy miért dőlt be egy híresebb ember élete.”

Mi az, amit szeretsz az írásban? 

“Olyat adhatok magamból, ami igazán én vagyok. Kötnek ugyan bizonyos szabályok, de mégis olyan világot, olyan szereplőket, szituációkat élhetek meg, amit én akarok. Ott lehetek valahol, ahol a normál életemben nem biztos, hogy eljuthatok, de ha mégis, a sajátom más.

Adhatok az embereknek, mesélhetek és megpróbálhatok a meséken át segíteni, kikapcsolni vagy éppen tanítani.”

Kaptál már esetleg az írásaidért kitüntetést, díjat, elismerést?

“Sajnos a könyvekért még nem. De több megmérettetésre neveztem be és országos, de nemzetközi versenyeken is érhettem el dobogós, vagy éppen első helyezést is.

Csak néhány a sok közül: A próféta léptei – nemzetközi pályázaton lehettem 1., 2. és 3-dik helyezett is több évben; a Pozitív sokk egyesület országos pályázatán 1. helyezettként zártam; a Gazdagréti Művelődési Központ nemzetközi novellapályázatán 3-dik helyet értem el.”

Budaörsön lesz esetleg valamikor író-olvasó találkozó?

“Anno 2011-ben volt egy a városi könyvtárban, ahová több, mint ötvenen jöttek el. Ez igazi író-olvasó találkozó volt, s akkor még csak négy kötetem volt. Könyvbemutatót szeretnék, de ehhez még szerveznem kell. De bárhova szívesen megyek, s nemcsak a Triannita-sorozatomról mesélek, ha hívnak, hanem bármiről, bármelyik könyvemről.”

Miért álnéven írsz, és miért pont ez az a név? 

“Ez az álnév csak a Triannita-könyvekhez él. Hogy miért?

Valamiért az olvasók, éppen a fantasy-t kedvelők nagy része, szívesebben vesz könyvet a kezébe, ha azt nem magyar ember írta. Még akkor is, ha tudja, hogy az álnév mögött honfitárs ír. Az okot nem tudom, de ez tény.

Amikor kitaláltam a nevet, olyat szerettem volna, mint a kint író nagy meseíróké. Mint épp J. R. R. Tolkien, vagy éppen G. R. R. Martin. Hát arra jutottam, hogy ha már álnév, azért legyen benne a sajátom is. Így lett az első két betű J. A.

A harmadik betű édesapám harmadik nevéből jött, mert őt Attilának hívták. S a Donath… Egyrészt olyan nevet akartam, amiben a „Don” szerepel, hiszen ez kint rangot, tiszteletet mutat, másrészt nem is hangzik rosszul. S azt csak nemrég tudtam meg, hogy élt egykor egy grammatikus, akit Donatus-nak hívtak.

Tehát a teljes név: Jenei András Attila Donath.“

 Miért ajánlanád ezt a könyvet másoknak?

“Nehéz úgy beszélni egy könyvről, hogy ne mondjak semmit és mégis amit mesélek, az belerántsa az olvasót abba, hogy: Ez igen, ezt el kell olvasni!”

Az biztos, hogy magam találtam ki a Triannita rendet és mindent, ami a világomhoz tartozik. A rend jele egy háromágú, „Y” alakú kereszt, ami hasonlatos a Máltai kereszthez. Ugye az négyágú (pontosabban négy dupla), ebből jött a „tri” szó. S a legelső ihletmorzsákat az adta, hogy olvasgattam a Margitszigeti Johannita várról. Nálam semmi nem véletlen. Ez csak azért is fontos, hogy mennyire törekedtem arra, hogy valósnak tűnjön a történet.

Volt olyan olvasóm, aki megkérdezte, hogy a Trianniták mikor éltek és melyik nagyobb lovagrendhez tartoztak.

A kötetekben külön hitvilág él, ami megint csak hasonlatos a mai kereszténységhez, de más. Fontos volt a nagyon hasonló hitvilág, ezért megalkottam egy saját „Bibliát”, amiből szemelvényeket is beleillesztettem a történetekbe. Talán színesebbé, valósabbá teszi a regényt.

Ami még érdekesség, hogy egyrészt nem szerepel lőfegyver. Számomra az nem lovagi, így ha megengedném, vagy akár csak a puskaport szerepeltetném, az a világom végét jelentené.

Időt, évet sem írok soha. Így időtlen a történet; valóságos és felhasznál létező korokat, de az olvasó így nem köti egyetlen valós időszakhoz sem.

Szóval azoknak ajánlanám, akiknek ez a kis leírás tetszett és érdekesnek találták.”

Mi minden adhat ihletet egy ilyen világ megteremtéséhez?

“Egy könyv, egy zeneszám, egy hang. Volt, hogy egy alcímet egy zene, egy fejezetet egy nyári zivatar, egy történést egy madárcsicsergés ihletett.

De ha azt éreztem, érzem az íráskor, hogy elfogytak a gondolatok, rágyújtok pipámra, elindítok egy jó zenét. Sok gondolatot adó zenék például számomra a Two Steps for Hell; Hans Zimmer; István a király… Szóval csak hallgatom és hagyom, hogy a szellemem szárnyaljon.”

Bár ez egy kitalált világ, de Jenei András elmondhatja azt is magáról, hogy neki van az egész világon egyedül Triannita palástja és Triannita lovagi pecsétgyűrűje is. Felesége jelmezkészítő, szabó, így amit férje megálmodott, ő elkészítette számára.

Azt is megtudtuk, hogy a könyvekhez a magyar származású, Angliában élő zeneszerző, Robert Gulya témazenét írt, és hogy terveznek egy promóciós kisfilmet készíteni a történetből.

További sok sikert kívánunk!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment