Az élhetőbb Budaörsért – Amikor a normakövetés a kifizetődő

(Budaörs, 2015. július 25. – Budaörsi Infó) Ha jól megfigyeljük, akkor könnyen felismerhető az a különös jelenség, hogy Budaörs városunk Magyarországon belül egy kis sziget: gazdasági erőben és a korszerű infrastruktúra kiépítésében látványos előnyben vagyunk a hasonló méretű, sőt, még a nagyobb magyar településekkel szemben is.

„Budapest kapuja” ahogy egykor nevezték, valóban látványos portája egy világvárosnak. Az autópályáról érkező külföldi, ha betoppan a városba, szinte Ausztria vagy Németország egyik kisvárosába képzelheti magát, amely érzést csupán a nyugati határ menti városokban lehetett a kulturális közelség miatt elérni.

De ezek mind külsőségek, csak külcsín! Látványban a legkönnyebb kitűnni a tömegből, ha éppen ez a szándék. Mi a helyzet a belső tartalommal, a belbeccsel?

Közismert, hogy a budaörsi polgár politikailag is külön ’állatfaj’-nak minősül a jelenlegi kurzus alatt, tehát itt is különcök vagyunk. Sikerült egy apró enklávét létrehozni az egyen tengerben, az önkormányzat hangsúlyos többségét helyi egyesület képviselői vágták zsebre, élükön a pozíciójában megrendíthetetlen polgármesterrel, akinek jövőbeli hajós szobrához már a kollektív tudatlanban gyűjtik a vasat és a fémet. Minden lehetőség megvan tehát, hogy klasszikus poliszként működjön Budaörs. De a politikai szimpátia, a szélkakasként működő pártpreferencia nem a valódi tartalom, az emberi mélység, amely a lakost is arra a magas polcra helyezné, mint magát a várost annak materialista külsősége.

Mi szükséges tehát, hogy a budaörsi poliszlakó viselkedésében és magatartásában is elüssön attól a magyarische viselkedéstől, amit úgy tudnánk leírni, hogy ’megjelenésében nyugati, viselkedésében balkáni’? Például követjük az írt és íratlan szabályokat, normákat a mindennapi cselekedetekben (is)!

Budaörsön gyönyörű bicikliút van kiépítve, ennek ellenére sokszor látni, hogy azt tisztes távolságból követi párhuzamosan az autóúton több kerékpáros, persze előírt felszerelés nélkül, ami így halmozottan hátrányos helyzet, ha balesetre kerülne sor. Rengetegen bicikliznek, de szinte senki sem szabályosan. Éppen ezért megdöbbentően látványos ereje van a kerékpárosnak, ha gyalogátkelőn való átkelés előtt leszáll a járműről – ahogy a KRESZ előírja –, mert közel tíz esetből tízszer ezt a gesztust tolerálják az autósok és megállnak a zebrához érve. Persze a biciklin ülve, esetleg bárminek támaszkodva ki kell várni, hogy foghíjassá váljon a január óta felduzzadt forgalom az átkeléshez. Egyszerű, mindennapi szabály, amelyet senki nem tartat be, éppen ezért be se tartják; de ha mégis, a különlegessége folytán szinte fejet hajtanak.

Ha már közlekedés, térjünk csak át a gyalogos forgalomra! Első észrevétel az, hogy mindenki siet. Munkába vagy munkából haza, üzletbe, ismerőshöz etc. Ez a sietés a modern kor tünete, felpörgött a világ és sokakat magával rántott a perdülete, csendesen alkalmazkodtunk hozzá, pedig a kapkodástól nem lesz semmi sem előbb kész. Reggelente a budaörsi gyalogos egy robogó gyorsvonat, a járda mérete pedig korlátozott. Néhány másodpercet leszámítva igazán nem veszítünk semmit, ha utat engedünk a babakocsis kismamának, az idősnek, a kevésbé mozgékony járókelőnek, amikor szűkül a járórész, mondjuk útmunkák miatt. Higgyék el, a halkan rebegő köszönetnyilvánítás egyszer sem fog elmaradni! Ez a fajta udvariasság is kiment a divatból, tehát alkalmazásakor a döbbenet szüli a hálát.

Pedig ahhoz, hogy egy közösségnek erős legyen az összetartó ereje, annak az egymás tisztelete és megbecsülése a fundamentuma. Tartsuk be a legelemibb szabályokat – még ha kellemetlen vagy a szankció elmaradás miatt kikopott a gyakorlatból – és akkor Budaörs nem csupán a legfejlettebb, hanem a legélhetőbb város is lehet.

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

facebook:

0 Komment