40 éve a Vöröskeresztnél – Dr. Fodor Antalné: Van akinek csak egy beszélgetésre van szüksége!

(Budaörs, 2015. május 28. – Budaörsi Infó)  2015. május 6-án ünnepelte fennállásának 134. évfordulóját, május 8-án pedig a világnapját  a Magyar Vöröskereszt. Ennek apropóján május 9-én ünnepséggel emlékeztek meg ezekről a jeles eseményekről, ahol összesen 12 kitüntetést és 18 elismerést adott át a szervezet vezetése a nyáregyházi Kovács István Művelődési Házban. Dr. Fodor Antalné a Pest megyei szervezet elnöke és a szigetszentmiklósi területnél vezetőségi tag Vöröskeresztes tevékenységéért arany fokozatú kitüntetést kapott.

Dr. Fodor Antalné immár 40 éve aktívan vesz részt a vöröskeresztes feladatok ellátásában társadalmi munkatársként. A Pest megyei szervezet elnökeként folyamatosan tartja a kapcsolatot a budaörsi szervezet munkatársával, Nagy Évával, akiről már többször is olvashattak hírportálunkon.

Az elnök asszony elmondta, hogy nagyon elégedett a budaörsi csapat munkájával és örömmel látja, hogy milyen lelkesen és odaadóan végezi a területi munkatárs a feladatát.

“Nagyon jó érzés volt látni a tavalyi karácsonyfa osztáson a gazdapiacon, hogy rengeteg fiatal önkéntes van Budaörsön. Ahogy végig sorakoztak a piros pólóban, büszkeség volt még csak rájuk nézni is.”

2014. december – Budaörsi Gazdapiac, karácsonyfa osztás

Mióta dolgozik a Vöröskeresztnél?

“Az az igazság, hogy nagyon régóta foglalkozom vöröskeresztes munkával. Pontosabban 1975 óta. A közigazgatásban dolgoztam 1967-ben és az akkori tanácsnál én voltam az a kislány, akinek mindig azt mondták, hogy szaladj ide, szaladj oda, minden munkába bevontak.

Egy nagyon agilis vöröskeresztes vezető volt ekkor azon a területen, ahol én dolgoztam, viszont azt fontos tudni, hogy akkoriban  a vöröskeresztnél nem volt még főállású munkatárs. Én szociális ügyekkel foglalkoztam a tanácsnál, ezért vont bele a munkába ez a vöröskeresztes hölgy.

Ezután pedig valahogy észrevétlenül végigkísért az életem során a Vöröskereszt. Talán két-három év volt, amikor kevesebbet foglalkoztam ezzel, mert tanácselnökként dolgoztam és nem volt annyi időm, viszont azóta is aktívan részt veszek a munkában.”

A negyven évnyi munkának és odaadásnak köszönhetően 2015. májusában dr. Fodor Antalné a Pest megyei szervezet elnöke és a szigetszentmiklósi területnél vezetőségi tagja Vöröskeresztes tevékenységéért arany fokozatú kitüntetést kapott.

Mi változott az elmúlt 40 éven a Vöröskereszt munkájával kapcsolatban?

“Pozitív és negatív változásról is beszélhetünk. A régi időben mindenki társadalmi munkában dolgozott a Vöröskeresztnél. Később kialakítottunk a területeken olyan Vöröskereszt szervezetet ahol legalább egy munkatárs főállásban látta el ezt a munkát. Akkor is megvoltak a segítők, hiszen egy munkatárs egy személyben nem tudott volna több településen munkát végezni.

A régebbi időben sokkal kevesebb volt az adminisztráció. Sokkal kevésbé kellett a törvényi feltételeknek úgy megfelelni mint most. Jelenleg egyesületi formában működik a Vöröskereszt szervezete, és ennek megvannak a szigorú szabályai, ez pedig papírmunkával is jár. A munka így kissé bürokratikussá vált, és sokszor kevesebb idő marad a területi munkára, az önkéntesek szervezésére.

Én azt vallom, hogy hiába jó az adminisztrációs munka, ha elhanyagoljuk a területen az önkéntesekkel való kapcsolattartást és nem építjük a társadalmi bázist. Ha így tennénk, akkor a Vöröskeresztes munka csak papíron létezhetne. Szerencsére a munkatársak ezt felismerték, és egyre erőteljesebb az a társadalmi háttér, ami kezd aktívan kibontakozni.”

A magánemberek és a cégek hogyan viszonyulnak napjainkban az önök munkájához?

“Régen az nagy elismerés volt, ha egy cégnél véradás volt, vagy valaki többszörös véradó volt. Most meg elismerésben részesítjük azt a vállalkozást, amelyik támogatja a véradást, és esetleg azokat is, akik többszörös véradók. Valahogy annyira elszemélytelenedett ez a világ, annyira rideg lett, hogy teljesen felborult az emberek értékrendje.

A Vöröskeresztnek az a feladata, hogy áttörje ezt helyzetet. Azt tudom, hogy ha olyan véradást szervezünk, amit retro-véradásnak hívunk, tehát visszahozzuk a régi virslis-sörös vagy pogácsás véradási időszakot, akkor oda szívesebben jönnek az emberek, mert tudják, hogy ott több a beszélgetés, az emberi szó.

Én azt látom a budaörsi térségben, hogy nagyon ügyesen próbálja az itteni munkatárs azt szervezni, hogy a cégek egy kicsit tevékenyebben közreműködjenek a véradások szervezésében és a véradók elismerésében.

Az tapasztaljuk, hogy az emberek sokszor könnyebben megnyílnak a Vöröskereszt munkatársai előtt, mint egy hivatalos szervezetnél. Van akinek csak egy beszélgetésre van szüksége és nem tárgyi adományra vagy ételre.”

Miért pont a Vöröskereszt?

“Én már nyugdíjas vagyok, de nem az a típusú, aki szeret otthon ülni és kötögetni. Világ életben egy nyüzsgő ember voltam, és úgy gondolom, hogy ez egy hasznos elfoglaltság.

Járom a megyét, különféle rendezvényekre elmegyek, és azt tapasztalom, hogy a kisebb településeken mennyivel aktívabbak az emberek. A nagyobb településeken azt látom, hogy bár könnyebb támogatást szerezni, viszont lehet, hogy nem tudjuk mozgósítani az embereket arra, hogy sokan süssenek süteményt, viszont egy kisebb faluban pedig szinte az sértődik meg, aki nem tud a rendezvényre süteményt sütni.

Vöröskeresztesnek lenni úgy gondolom azért jó, mert az ember egy olyan közegbe kerül, ahol egy baráti csapatban dolgozhat. Ez pedig úgy gondolom,  hihetetlen sok előnyt jelent. Egy jó kis háttér, egy emberi léptékű kapcsolat. Átsüt mindenkin a segítőkészség és mégsem vesszük úgy, hogy ez munka, pedig az például nagyon komoly munka, amikor egy katasztrófahelyzetben kell segíteni, vagy egy nehéz helyzetben lévő családnál a szociális gondokat feldolgozni lelki terhet jelent mindenkinek.”

Az idősebb és a fiatalabb vöröskeresztesek munkája összehangolható?

“Nagyon örülök hogy egyre több fiatal jelentkezik. Én abban bízom, hogy mi régi idős, tapasztaltabbak talán megtudjuk őket tartani. Olyan jó érzés, amikor a temperamentumos fiatalok és a bölcs öregek egy csapatban dolgoznak.

Mivel a Vöröskeresztben túlnyomó többségben hölgyek tevékenykednek, így ilyenkor az anyai és nagyanyai ösztön ügyesen tereli a fiatalokat.

 Az emberek kivannak éhezve a jó emberi szóra, a társas kapcsolatokra. Ennek nincs meg a társadalmi formája.

Én úgy gondolom hogy az idősebbek nagyon hasznos segítői a rendezvényeknek mert igaz, hogy már nem tudnak futni, már nem tudnak cipekedni, de nagyon jól tudnak zsíros kenyeret kenni, sütemény sütni. Nekik ez nagyon hasznos elfoglaltság, nem beszélve arról, hogy nagyon jó kezelik a fiatalokat, és sok ember az idősebbektől jobban elfogadja a tanácsokat.”

Gratulálunk és további sok sikert kívánunk!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment