A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének

A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének bolygónkon – állítják az Arizonai Egyetem kutatói, akik eredményeiket a PLoS Biology című, szabad hozzáférésű folyóiratban ismertették.

Hatvanötmillió évvel ezelőtt egy 10 kilométer átmérőjű meteor csapódott be a Yucatán-félszigeten, világszerte óriási erejű szökőárakat, földrengéseket, vulkánkitöréseket okozva. A katasztrófa következtében – mint ez közismert – kihaltak a dinoszauruszok, amelyek átadták bolygónkon helyüket az emlősöknek. Az azonban kevésbé ismert, hogy mi történt azokkal a növényekkel, amelyekkel a dinoszauruszok táplálkoztak – olvasható a ScienceDaily hírportálon.

A kutatók Észak-Dakota déli részén, az úgynevezett Hell Creek-formációban fosszilizálódott növények leveleinek ezreit gyűjtötték össze. A leletek 2,2 millió éves periódusból származnak: a kréta időszak végének utolsó 1,4 millió évét, valamint a paleogén 800 ezer éves szakaszát ölelik fel. Ebben a periódusban a feltételezések szerint kipusztult a növényi fajok fele.

A tudósok vizsgálták a levelek tömörségét, elemezték az erezettségüket, arra keresve a választ, hogy mennyi vizet volt képes a növény “szállítani”, és mennyire hatékonyan tudta hasznosítani a szén-dioxidot.

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a katasztrófa megtizedelte az örökzöld virágzó növényeket, amelyek a becsapódás előtt uralták a Földet. Esetükben sokkal pusztítóbb volt a kataklizma hatása, mint a lombhullató fajtáknál.

“Azt feltételezhetnénk, hogy egy ilyen katasztrófa az összes növényt egyformán sújtotta. Kutatásaink azonban bebizonyították, hogy a gyorsan növekvő lombhullató zárvatermők könnyebben alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, nagyobb hatékonysággal voltak képesek felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, és így kiszorították lassabban fejlődő örökzöld társaikat. Mind a mai napig a lombhullató növények uralják erdeinket” – hangsúlyozta Benjamin Blonder, a tanulmány vezető szerzője.
http://www.sciencedaily.com/releases/2014/09/140916141529.htm

facebook:

0 Komment