Pokoli hőhullámokkal kísért nyarak lesznek 2040-re

A globális felmelegedés nyomán az európai nyarak egyre melegebbé válnak és az egész kontinensre kiterjedő hőhullámmal kísért 2003-as nyári hónapok – amelyek több mint húszezer ember halálát okozták Európa szerte – válnak a normává a 2040-es évekre – derült ki a brit meteorológiai szolgálat (Met Office) új jelentéséből, amelynek bemutatását az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) jokohomai tanácskozásához igazították.

 

A jelenlegi éghajlati előrejelzések szerint, amennyiben nem csökken a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiség, akkor a 2003-ban tapasztalthoz hasonló nyarak kifejezetten hűvösnek fognak számítani az évszázad végére beálló új klímához képest – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.

Az Európát 2003 júliusa és augusztusa között sújtó szélsőséges forróságra a szakemberek szerint valószínűleg ötszáz éve nem volt példa. Nagy-Britanniában ekkor jegyezték fel a valaha mért legmagasabb hőmérsékletet, 38,5 Celsius-fokot. Franciaországban nagyjából 15 ezer ember vesztette életét szívproblémával összefüggő okok miatt, míg Olaszországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában mintegy tízezerrel több elhalálozást jelentettek.

A kutatók 2004-ben megállapították, hogy a 2003-as nyári hőséget nagy valószínűség szerint az ember okozta globális felmelegedés erősítette. A brit meteorológiai szolgálatnak az európai időjárás elmúlt tíz évéről készített friss jelentése szerint a 2003-as év az egyre melegedő európai nyarak trendjébe illeszkedett, és a 2040-es években a dél-európai nyarak több mint felében melegebbek lesznek, mint 2003 nyári hónapjaiban.

“Nagy-Britanniára enyhébb és nedvesebb telek, valamint forróbb és szárazabb nyarak várnak a jövőben” – húzza alá a jelentés. Az időjárás természetes változékonysága miatt azonban, alkalmanként nagyon hideg telek és nagyon nedves nyarak is várhatóak.

globalis_felmelegedes_klimavaltozas

Stephen Belcher, a meteorológiai szolgálat hadley-i központjának vezetője elmondta, a kontinens egészét nézve a 2003-as hőhullámot meghaladó nyári hőmérsékletek válnak a normává, azt azonban nem lehet pontosan előre jelezni, hogy a hőhullámok milyen gyakorisággal fognak jelentkezni az egyes országokban. Hozzátette, a melegebb nyári hőmérsékletek nagyobb esőzésekkel járnak együtt, mivel a melegebb levegő több nedvességet képes megkötni.

“A klímaváltozás néhány hatása a más országokban végbemenő események révén fog elérkezni Nagy-Britanniába” – mondta a szakember. Mint arra Jim Hall, az Oxfordi Egyetem munkatársa rámutatott, az Oroszországot és Európa keleti részét sújtó 2010-es hőhullám például óriási károkat okozott a búzatermésben, aminek eredményeként 5 százalékkal növekedtek az élelmiszerárak Nagy-Britanniában.

A szakember hangsúlyozta, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás igen bonyolult folyamat még egy olyan viszonylag jól kormányzott országban is, mint Nagy-Britannia. “Nehéz ugyanis összehangolni az összes szükséges dolgot” – mondta. A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás valószínűleg növelni fogja az asztma és a különböző allergiák előfordulásának gyakoriságát és az árvizek számát is a szigetországban.

A Jokohamában tanácskozó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jövő hétfőn teszi közzé újabb jelentésének egy részét az éghajlatváltozásról.

 

 

A globális felmelegedést meglepően pontosan előre jelezte egy 1972-es tanulmány

 

Meglepő pontossággal jósolta meg a globális felmelegedés következő harminc évre vonatkozó forgatókönyvét egy 1972-ben közölt tanulmány.

A Nature című folyóiratban megjelent írás szerzője John Stanley Sawyer brit meteorológus volt. Az 1916-ban született szakember a brit Királyi Természettudományos Társaságnak és a Királyi Meteorológiai Társaságnak is tagja volt, utóbbi szervezetnél elnöki pozíciót töltött be 1963 és 1965 között. Az 1972-ben publikált tanulmányból kiderül, hogy több mint negyven évvel ezelőtt a klímakutatók milyen sokat tudtak a globális éghajlati rendszer alapvető működéséről.

Sawyer többek közt leírta, hogy mennyit fog emelkedni a globális felszíni átlaghőmérséklet 2000-ig. “Az évszázad végéig várható 25 százalékos szén-dioxid-növekedés a globális átlaghőmérséklet 0,6 Celsius-fokos emelkedésével jár együtt – olyan értékkel, amely valamelyest magasabb az elmúlt évszázadok éghajlati változásaihoz képest” – írta annak idején a szakember.

A légköri szén-dioxid-koncentráció 1850 és 2000 között a 25 százalékhoz nagyon közeli mértékben növekedett, és a globális felszíni átlaghőmérséklet is kicsivel a 0,6 Celsius-fokot meghaladva emelkedett az időszakban – adta hírül a The Guardian című brit lap internetes oldala.

Sawyer az angol mérnök és feltaláló, Guy Callendar 1930-as évek végén és 1940-es évek elején írt munkáira hivatkozott, amelyekben Callendar úgy becsülte, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció nagyjából 10 százalékkal növekedett a korábbi száz évben. Ez lenyűgözően pontosnak számít, mivel a jelenlegi becslések 9 százalékosra teszik ezt az értéket. Sawyer továbbá a Keeling-görbét is – grafikon, amely a légkör szén-dioxid-koncentrációjának változását ábrázolja 1958-tól – alapul vette munkájához.

A szakember rámutatott, hogy az ember által kibocsátott szén-dioxid-mennyiségnek mindössze a fele marad meg az atmoszférában, míg a másik felét az óceán és a bioszféra nyeli el. Az elmúlt négy évtizedben az ember általi szén-dioxid-kibocsátás mértéke továbbra is többé-kevésbé exponenciálisan növekedett, és a kibocsátott mennyiség nagyjából fele továbbra is a légkörben marad, míg a másik fele természetes tározókban gyülemlik. Az óceánok által elnyelt szén-dioxid nagymértékben hozzájárul a vízrengetegek savasodásához.

Sawyer rámutatott, hogy egy 1971-es konferencián 375 ppm-re (milliomod térfogatrész) becsülték a szén-dioxid 2000-re várható légköri koncentrációját. Az érték nagyjából 370 ppm körül mozgott 2000-ben. A légköri szén-dioxidszint folyamatos emelkedésének várható hatásait sorolva a szakember megjegyezte, hogy “néhány növény valamivel gyorsabban növekedhet”. Ez alapvetően igaz, habár a helyzet ennél bonyolultabb. Sawyer továbbá rámutatott, hogy az emelkedő szén-dioxidszint növeli az üvegházhatást, és az azzal összefüggő melegedés több párolgást eredményez.

Sawyer arról is írt, hogy az olvadó jég és hó erősíteni fogja a globális felmelegedést, ugyanakkor úgy feltételezte, hogy a növekvő felhőtakaró csökkentheti a melegedést és szabályozhatja a globális éghajlatot. Közelmúltbeli vizsgálatok szerint azonban a felhők valójában egy kicsit még erősítik is a globális felmelegedést. A szakember azt is felismerte, hogy a jelentős mértékű globális felmelegedés változásokat eredményezhet az időjárásban és a szélmintákban világszerte.
(http://www.theguardian.com/environment/climate-consensus-97-per-cent/2014/mar/19/global-warming-accurate-prediction-1972)

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.