Évértékelő – Wittinghoff Tamás: Az én életem összenőtt a településsel
- Budaörsi INFÓ
- 2013 december 30.
(Budaörs – 2013. december 30., Budaörsi Infó) Évértékelő interjúra kértük fel a budaörsi képviselő-testület minden tagját december hónapban, immáron hagyományosan. Videós és szöveges formában is megtekinthetik, hogy miként értékelték eddigi munkájukat, és hogy melyek azok a feladatok, amelyek véleményük szerint még megoldásra várnak városunkban. Sorozatunk ezen nyitócikkében Wittinghoff Tamás Budaörs polgármesterének válaszait olvashatják, illetve nézhetik meg a vele készült videóriportunkat. Minden megkérdezett számára azonos kérdéseket tettünk fel, a válaszokat szó szerint közöljük.
1.) Kérem értékelje a hamarosan lejáró választási ciklusban végzett munkáját. Mondja el, hogy mit sikerült megvalósítani és mit nem a terveiből.
“Először is nagyon remélem azt, hogy nem jár le hamarosan ez a ciklus, hiszen négy évre választanak képviselőket és önkormányzatokat. Az jövő októberig tart. Tehát legalább még egy évünk hátra van. Bár valóban én is hallok olyanokat, hogy lehet, hogy ez a ciklus esetleg rövidebb lesz… Ezzel kapcsolatban vannak alkotmányjogi aggályaim, de nem is erre irányul a kérdés.
A másik része pedig, hogy a saját munkámat értékeljem. Én ez elől kitérnék. Inkább arról szeretnék beszélni, hogy mi az amit a település elért. Két komoly kihívása volt a városnak. Először is a gazdasági válság közepette meg kellett próbálnunk megmaradni azon a színvonalon, amelyet az itt élők megszoktak mind az egészségügy, mind az oktatás és mindenféle más területeken. Másrészt pedig a nagy változtatások a 2010-es választás után, – amelyeket egyesek reformnak neveznek, – ezek szerintem meglehetősen kétes értékűek – nagyon komoly változásokat hoztak az önkormányzatok életében valamennyi területen.
Azt szokták mondani, hogy „a házasság egy szövetség azon problémák megoldására, amelyek egyébként nélküle nem lennének”. Hát egy kicsit valahogy mi is így voltunk ezzel, bár a vicc egy kicsit ironikus és kifordított. Jelen esetben meg valóban úgy van, hogy szerintem nagyon sok intézkedésnek, ami az önkormányzatok, különösen a jól működő önkormányzatok számára hátrányos volt, mi igyekeztünk megtalálni a ellenszereit.
Hála istennek a budaörsi gazdasági szereplők is olyan sokfélék, sok lábon áll a település a gazdasági hátterét illetően, hogy meg tudtuk őrizni bevételeink jelentős részét. Természetesen olyan nagy beruházásokat, mint korábban voltak nem tudtunk indítani, de még így is milliárdokat tudtunk költeni intézmények felújítására, bővítésére. Alapvetően oktatási intézményekről beszélek. Meg tudtuk őrizni a szociális ellátó rendszerünket, ami nagyon fontos, hiszen nagyon sok ember él egyre nehezebb körülmények között. Építettünk utakat, kerékpárutat. Számos területen léptünk előre. Bővítettünk óvodákat. Szóval én azt hiszem, hogy túl azon, hogy a szolgáltatási színvonalat megőriztük, számos olyan fejlesztést is, felújítást is végre tudtunk hajtani, ami az élet minősége szempontjából jelentős.
Ami a második részét illeti a dolognak, mert ugye először arról beszéltem, hogy a válság hatása ellenére miket tudtunk elérni, az legalább ennyire fontos. Számos területen változtak meg a szabályozások. Mindjárt itt van elsőként az oktatási intézmények államosítása. Hogy ez mennyire nem politikai kérdés, hogy ha valaki ezt a műsort nézi, tényleg őszintén mondom, hogy abban a kérdésben, hogy egy önkormányzat szempontjából egy jól működő, az intézményeire odafigyelő, az oktatást fontosnak tartó önkormányzat számára mennyire káros mindaz, ami az elmúlt években történt, én ebben pontosan ugyanazt az álláspontot képviselem, mint a Fidesz országgyűlési képviselője, aki az oktatási bizottságot vezeti: Pokornyi Zoltán. Az más kérdés természetesen, hogy ő kisebbségben maradt és mindig leszavazták az ő álláspontját e tekintetben.
Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy az az önkormányzat, amelyik jelentősen magasabb színvonalon tud szolgáltatást nyújtani, aki átlátja, hogy helyben milyen igények vannak, ahol olyan intézmények működnek, ahonnan a gyerekek jóval versenyképesebb tudással kerülnek ki mint az átlag, ahol nyelveket tanulnak, iskolai versenyeket nyernek, ott szinte bűn ezeknek az intézményeknek a fenntartását megváltoztatni.
Hála istennek a tankerületi igazgató, ez az új szisztéma, az mégiscsak lehetőséget nyújtott arra, hogy az önkormányzat találjon eszközöket, megoldásokat arra, hogy bele tudjon szólni abba, hogy milyen színvonalon működik az oktatás. Kiegészítő forrásokat tud biztosítani hozzá. Mi ezeket a megoldásokat kerestük és találtuk meg. Próbáltunk igazodni ehhez a dologhoz.
Hasonlóan problematikusnak tartom a közigazgatás átalakítását: az önkormányzatunk a Budakeszi járás résztelepülésévé, vagy tagtelepülésévé vált, ami szerintem egy igazi abszurdum, de erről majd külön beszélgetünk még.
Összességében azt tudom elmondani erről, hogy a rossz intézkedések, a rossz döntések közepette is megtaláltuk azokat a megoldásokat, hogy ugyanolyan színvonalon tudjunk mindent nyújtani mint eddig.”
2.) Indul a következő választáson? Ha igen, milyen tervei és elképzelései vannak?
“Több mint húsz év után nagyon furcsa lenne, ha erre a kérdésre nem egy határozott igennel válaszolnék. Az én életem összenőtt a településsel. Ez nem egy nyolc órás munka. Az ember feje mindig azon kattog, hogy mit lehetne jobban megoldani. Milyen aktuális problémák vannak, hogy ezekre milyen megoldási lehetőségek vannak. Hogyan lehet ezeket társadalmasítani, a különböző érdekcsoportokkal megegyezni. Valóban el szeretnék indulni. Remélem, hogy a körülmények nem változnak.
Hogy mire gondolok. Hallani azt is hogy az önkormányzatok szerepe jelentősen meg fog változni a következő négy évben. Hogy ez pontosan mit jelent azt ma még senki nem tudja. Én bízom abban, hogy ami Európában evidencia, hogy a kis közösségek, az önkormányzatok vagy a kis térségek önállósága meghatározó a saját életük szempontjából, ez nem fog változni. Amennyiben ez így van akkor látom az értelmét ennek a munkának.
Sok még a teendő. Hogy mit kellene még megvalósítani? Körülbelül húsz éve az összes aktuális kormányzattal, ha úgy tetszik, párbajozom azért, hogy legyen már végre egy normális kötöttpályás elővárosi közlekedése az agglomerációnak, ami egy nyugat-Európai boldogabb településen már evidencia, hogy az agglomerációs települések ilyen módon oldják meg a tömegközlekedésüket. Ez egy nagyon nagy adósság Magyarországon. Lassan talán már átadják a négyes metrót, és abban talán már mindenki egyetért, hogy ennek a Virágpiacig való meghosszabbítását meg kell valósítani. Nagyon bízom benne, hogy ez most már nem csak papíron, meg az elvi egyetértésben fog megvalósulni, hanem tényekben is.
De nem csak a Virágpiacról van szó, hisz itt van az egész zsámbéki medence és ez a kistérség, ami a legdinamikusabban fejlődött az országon belül. És itt már nem csak Budaörsre gondolok, mert valóban a többi település is jelentős fejlődési pályát mutatott, és ez azt jelenti, hogy egy nagyon komoly átmenő forgalom is van, amelynek a tömegközlekedési lefedettségi megoldása nem igazán megoldott, legalábbis nem azon a szinten, ahogy ez a 21. században elvárható.
Nagyon sok a teendőnk, hiszen a település továbbra is népszerű. Sok fiatal költözik ide. Szerencsére sok a gyerek. Az ehhez szükséges intézményeket létre kell hozni, működtetni kell. Én azt gondolom, hogy ezeken a területeken nagyon sok a teendőnk, és természetesen nagyon fontos az is, hogy az itt működő gazdálkodó szervezetek számára továbbra is attraktív, olyan hely legyen Budaörs, ahová érdemes jönni. Mert ezt ma már Budaörsön mindenki tudja, (korábban nagy viták voltak), hogy egy település csak akkor tud működni, ha megvannak a bevételei. Bevételei pedig akkor lesznek, ha helyben a gazdálkodó szervezetek erősek, hogy ha az ő jövedelemtermelő-képességük erős, az őtőlük származó adókból fent lehet tartani a különböző szolgáltatásokat, és hát természetesen, ekkor lesz az embereknek megélhetésük is, jövedelmük is, ezek összefüggenek. Nagyon fontos, hogy a gazdaság erejét megtartsa ez a település, ehhez sok munkára van szükség.”
3.) Ön szerint melyek a legsürgetőbb aktuális feladatok, amelyek most a város előtt állnak?
“Én azt hiszem, hogy ezek nagy részét az előző kérdésnél elmondtam. A legfontosabb egyébként tényleg az, hogy a gazdasági erejét a település megőrizze, hogy az összes feladat ellátásához szükséges források meglegyenek. De nagyon fontos a kultúra területén, hogy megszereztük a régi posta épületét, és újra a város tulajdona. Ami nem is postaépület volt, hanem az első iskolája a településnek. Egy olyan létesítményről van szó, ami abszolút ideális a város központjában ahhoz, hogy kulturális centrummá alakuljon át. Egy modern, nem is művelődési ház lesz, hanem inkább egy kulturális centrum, ahol mindenféle kiállításokra, rendezvényekre lehetőség nyílik. Ezzel párhuzamosan a színház is önállóvá válhat. Én azt gondolom, hogy helyben minél több kikapcsolódási, szórakozási lehetősége kell legyen a különböző korosztályoknak, a fiataloktól az egész idősekig, ideértve mindenkit.
Nagyon fontosnak tartom természetesen azt, hogy a különböző szolgáltatásaink, a közigazgatási feladataink ellátása területén, ugyanúgy mint eddig, a modern eszközöket használjuk, tehát, hogy az ügyfeleknek a lehető legkevesebbet időt kelljen azzal tölteni, hogy különböző ügyeiket intézik. Magyarul az Internet használata és az ezzel kapcsolatos különböző könnyítéseket a lehető legkönnyebben elérjék, most már a háromdimenziós ügyfélszolgálat is egyre jobban teret nyer, hogy ez mikor fog a közigazgatásban nagyon jelentősen és határozottan működni, az kérdés, de nyilván ebben mi szeretnénk ugyanúgy, mint a korábbiakban az összes előremutató innovatív kezdeményezésben is, az élen járni.
Természeten szeretnénk megőrizni a településnek ezt a kedves kisvárosias hangulatát, amely egyébként viszont, a nagyvárosok színvonalán nyújt mindenféle szolgáltatást. A városközpont tekintetében van még adósságunk. Sajnos a város úgy örökölte meg a rendszerváltáskor ezt a települést, hogy igazi városközpontja nem volt. Nagyon nehéz ebből most valamilyen olyan megoldást kihozni, ami az ott élők számára és a település számára is egy igazi kisvároshoz illő képet mutathat, és nem sért érdeket. Ebben nyilván keresni kell a megoldásokat. Ahogy már mondtam a korábbiakban is, a tömegközlekedés további korszerűsítésével, a szociális ellátó hálózat, az egészségügy fejlesztésével minden olyan szolgáltatást helyben kell nyújtani az itt élőknek, ami egy önálló modern európai kisvárostól elvárható.”
4.) Kérjük mondja el, hogy melyek volt a legkomolyabb megkeresések a választókerületéből amivel dolgoznia kellett, és melyik volt a legérdekesebb?
“Ez tipikusan olyan kérdés, amire nehéz válaszolni. Ha valaki nézi ezt a műsort, akkor egészen biztos, hogy ő azt fogja gondolni, hogy az ő problémája volt a legfontosabb. Szerintem egy többmilliárdos cégnek a helyben tartása, vagy azon megoldások keresése, hogy ilyen cégek itt működjenek, hogy minél több adó folyjon be hozzánk, tehát egy többmilliárdos probléma kezelése legalább olyan fontos, mint amikor valaki azért keres meg minket, mert pár ezer forint hiányzik ahhoz, hogy egyáltalán a hó végéig fent tudja tartani saját magát vagy a családját. Úgyhogy én itt nem nagyon rangsorolnék inkább azt mondom, hogy több ezer üggyel foglalkozunk hetente, és hát ezt össze sem lehet számolni, hogy egy év során mennyi probléma van, amivel minket megkeresnek.
A mi feladatunk az, hogy legyen a legkisebb gond ami egyébként az adott ember számára a legnagyobb probléma, vagy a sok-sok milliárdos befektetés, vagy az adott intézmény működtetése, mindegyikben találjunk megoldást.
És hogy mi volt a legérdekesebb? Az érdekes az sokféle lehet. Lehet negatív is.
Számomra ennek az elmúlt időszaknak talán a legnagyobb csalódása, amire már utaltam is, ez a közigazgatásnak a reformja, amikor is visszahozták a járási rendszert.
Hajdanában, annak idején, amikor a megyerendszer volt a meghatározó az úri világban, akkor még volt értelme, mert a lényege az volt, hogy legyen egy olyan közigazgatási szint, amit egy napi járáson belül el lehetett érni, ahol el tudták intézni az emberek, akik vagy gyalog vagy lóval, vagy lovas kocsival jártak, az ügyeiket.
A tanácsrendszerben ez pedig a hatalom egyik ökle volt, és most visszajött ezt a szisztéma, amit én nem tartok jónak.
A nyugat európai minták azt mutatják, hogy az önkéntesen alakult társulásoké a jövő, és a magyar kistérségek ilyenek voltak. Ahol pozitívan, anyagi többletjuttatásokkal ösztönzik arra a feleket, hogy különböző feladatokat, amiket egyedül esetleg nem tudnának megoldani, azokat közösen oldják meg. Ez a legjobb út arra, hogy a kisközösségek összefogva, és valóban demokratikus eszközökkel működjenek együtt, és hozzák ki a legjobbat az adott településből és az adott térségből. Ezzel szemben az erőszakosan kialakított járás-rendszer már mutatja is a problémákat. Döbbenten álltak ezzel szemben egyébként azok is akik elvileg nyertesei, és hát természetesen azok is akik ennek vesztesei. Hogyan lehetséges az, hogy miközben Budaörshöz szervesen kapcsolódik Törökbálint, Biatorbágy, Herceghalom, és ezen települések függetlenül attól, hogy milyen politikai többségű az önkormányzatuk berendezkedése vagy az adott polgármester, azt kérték hogy mi alkossunk egy járást, erre nem volt mód… Hozzáteszem, Budaörs önmagában akkora település, ami nagyobb, mint a kisebb járások lélekszáma összesen. A közel 30 ezres település ezzel a másik három településsel nem lehetett önálló járás, miközben vannak olyan járások, ahol nincs is 15 ezres lélekszáma az adott járásnak.
Erre nem lehet mást mondani, mint hogy egy teljesen ésszerűtlen, nem átgondolt, egy nagyon rossz politikai döntés volt. Hiszen mi vagyunk azok, akik a környezet számára nagyon sok szolgáltatást nyújtunk és valóban itt megint fel lehet sorolni mind az egészségügy, mind a különböző kereskedelmi létesítményeket. Itt a bíróság, a rendőrség, az ügyészség. Tehát minden evidensen azt mutatja, és a gazdasági ereje és közlekedése is, és minden, földrajzi elhelyezkedése, nincs olyan mutató amiben a szakértők szerint, mert erre készültek különböző tanulmányok, mindenhol az jött ki, hogy evidens, hogy Budaörs az, ha egyáltalán a járási rendszernek létjogosultsága van, amelynek a járásközpontnak kell lennie.
Önmagában egyébként a járási rendszert is tartom rossznak. Azt meg kifejezetten nevetségesnek, hogy ezen belül egy fele akkora település lesz a járásközpont, ahol sem az infrastruktúra sem közlekedési lehetőségek, sem az intézményhálózat ezt nem támasztják alá.
Sok érdekesség volt az elmúlt három évben. Szerintem ezek közül sok meg fog változni, ha majd racionális alapokra helyeződnek ezek a dolgok. Nagyon bízom abban, hogy akkor persze majd a közigazgatás területén is újra visszatérünk a valódi önkormányzatisághoz és az önkéntes alapon működő társulásokhoz, ahol anyagi előnyt jelent az, hogy ha különböző feladatokat közösen oldanak meg a települések.”
+1 válasz, amelynek témáját a képviselő határozza meg
“Én azt hiszem, hogy nagyon fontos beszélni arról, hogy ebben a nagyon megosztott, nagyon feszült politikai térben Budaörsön mégis máshogy alakult, különösen ez a három év, ha valaki kívülről nézi azt, hogy a testületi üléseken milyen a hangnem. Sokszor nekem is mondják, hogy itt ‘nagyon kulturáltan beszéltek egymással’. Én azt hiszem, hogy ez a legfontosabb pozitívum, amit ki kell emelni. Talán Budaörs ebből a szempontból is kilóg a többi települések sorából. Itt is vannak különbségek a nézeteink között. Vannak kérdések, amelyeket másként ítélünk meg, de a szóba-állás, az együttműködés szerintem példaszerű. A vitáink ellenére megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyekben lehet kompromisszumokat kötni, hogy tudjon működni a város.
Én azt látom, hogy mindenki érdekelt abban, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, ha egy olyan döntés születik, akár a járási, akár az iskolák ügyében, hogy együttműködünk abban, hogy ezeknek a problémáit közösen oldjuk meg, hogy találunk rá megoldást, és éppen ezért is az egyeztetések normális hangnemben zajlanak, tisztelettel egymás iránt. Nem egymás megsemmisítése a cél, hanem az érveinek a megértése. A végén ezekből megoldás szokott születni. Nyilván vannak olyan kérdések, amelyekben egyik oldal sem tud igazán engedni, ahol elvi problémák vannak. Ezeket inkább félretesszük. Úgy látom, hogy a város működése szempontjából ez egy komoly pozitívum és remélem, hogy ez így fog maradni a jövőben is.
Amit még szeretnék elmondani: szeretnék mindenkinek nagyon szép ünnepeket kívánni, ha később látják-olvassák a riportot, akkor remélem, hogy mindenkinek békében és úgy telt ez az ünnep, hogy a szeretteivel és a barátaival tudta tölteni.
Nehéz év áll előttünk, ehhez sok erőre lesz szüksége mindenkinek. Ehhez jó egészséget és sikereket kívánok.”
Köszönjük Wittinghoff Tamásnak, hogy ellátogatott a Budaörsi Infó szerkesztőségébe és válaszolt kérdéseinkre!
(Budaörsi Infó)
facebook:
[…] A januári számban Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármesterének évértékelőjét is megtalálhatják. Az alábbi linken megtekinthető a vele készült teljes interjú: http://www.budaorsiinfo.hu/blog/2013/12/30/evertekelo-wittinghoff-tamas-az-en-eletem-osszenott-a-tel… […]