Elgondolkodtató – Az aranyhal memóriája

(Budaörs – 2013. október 11., Budaörsi Infó) Ha elmennénk a hetedhét országon is túlra, a négyszögletű kerekerdő sarkának a szélében találnánk egy kis tavat. A tóban egy aprócska aranyhalat. Jó meséhez illően kívánhatnánk is, de csak egyet. Önök mit kívánnának?

Sokan biztosan vagyont és gondtalanságot kívánnának, és erre a bölcs szüleik rávágnák, hogy szeretetet nem lehet pénzen megvenni, a barátaik pedig hozzátennék, hogy de édességet meg sört igen. Mi más kellene.

Biztosan szerepelne a kívánságlistában a világbéke, és a Föld megmentése, viszont ha magunknak kívánhatnánk csak, és az emberiségnek nem, akkor vajon mi lenne az, amit a sorban előre állítanánk?

Én valószínűleg valamilyen szuper képességet szeretnék magaménak tudni, de akkor ismét választani kellene a lehetőségek közül. Legyek szupererős, vagy legyen nagyon kifinomult a látásom, vagy a hallásom? Melyik érzékszervünk az, amit a legjobban az előnyünkre tudnánk fordítani? Ha látnánk előre a jövőt, akkor mindig tudnánk, hogy mit kell tennünk. A lottónyereményt is valószínűleg sűrűbben nyernék meg, mint most. Ha szuper gyorsak lehetnénk, akkor mindent eltudnánk intézni, és nem lenne gond, hogy egy nap csak 24 órából áll. Dolgoznánk, játszhatnánk a gyerekkel és még moziba is lenne időnk elmenni. Nem panaszkodnánk állandóan arra, hogy nem érünk rá. Ha szuper látásunk lehetne és átláthatnánk a falakon, akkor bizony a szomszéd lánynak bikiniben kellene zuhanyoznia.

De mi az, ami a legfontosabb számunkra, mitől éreznénk jól magunkat?

A választás nálam a gondolatolvasásra esett, bár erősen gondolkodtam a jövőbelátáson is.

A győztes azonban mégis az első lett. Ha ismernénk a jövőnket valószínűleg mindent máshogyan csinálnánk, mint ahogyan eredetileg szerettük volna, és akkor már nem lennénk önmagunk.

A gondolatolvasás viszont olyan előnyhöz juttatna, hogy jobban megismerhetnénk az embertársainkat, és így megfontoltabb döntéseket is tudnánk hozni.

Ha valakit bántana valami, tudnánk, hogy mire gondol, és könnyebben segíthetnénk neki. Amikor az asszony duzzogós tekintetével az orra alatt azt mormogná kérdésünkre, hogy „semmi baj”, akkor tudnánk, hogy megint széthagytuk a szennyest és összeszednénk a meleg vacsora reményében. Egyszerűen összepakolnánk és megmaradna a családi béke.

Természetesen olykor fájna hallani, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, de okosan felhasználva a megszerzett tudásunkat talán a javunkra tudnánk fordítani.

Önök mit kívánnának?

Ha egyszer sikerül találkozniuk a kívánság teljesítő aranyhallal, akkor igyekezzenek gyorsan elmondani neki amit szeretnének, mert sajnos csak 3 másodperces memóriával rendelkeznek…

(Budaörsi Infó, MSE)

facebook:

0 Komment