Évadnyitó – Fő cél, hogy a budaörsi színház Magyarország egyik legjobb színháza legyen

(Budaörs – 2013. szeptember 12., Budaörsi Infó) A Budaörsi Latinovits Színház évadnyitója hangulatosra sikerült. Bemutatkozott az új vezetés és a 2013/14-es évadra tervezett első műsorokat is bejelentették. Az évadnyitó társulati ülés jó alkalmat biztosított arra is, hogy megünnepelhessék az intézmény új elnevezését.

A Budaörsi Latinovits Színház az igazgató Frigyesi András elmondása szerint alapjaiban fog megváltozni. Értéket kívánnak teremteni, és elsődleges céljuk, hogy a budaörsi színház Magyarország egyik legjobb színháza legyen.

Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ő elvárása az a színházzal szemben, hogy az alkotói szabadság teljesedjen ki.

Frenreisz Károly, Latinovits Zoltán testvérének  gondolatait a direktor úr továbbította, miszerint a család azt kívánja, hogy Budaörsön egy olyan színház működjön, amire ha az égből lenéz Latinovits, akkor büszke legyen rá.

Az új direktor elmondása szerint munkájukban törekedni fognak arra, hogy annyi folytonosság legyen amennyi csak lehet, és annyi változtatás amennyi szükséges. Jól csinálni valamit csak úgy lehet, ha belül van tűz, anélkül nem megy.

2013-as bejelentett előadások:

• október 5. Kaktusz virága
• otóber 13. L és R, a mágusok birodalma
• október 19. Turek Miklós versszínházi előadása

Szeptember 19-én kezdődnek a Színházi napok, ahová mindenkit szeretettel várnak.

Az ünnepséget Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz című versével zárták. Ezt követően pedig pezsgővel kínálták a vendégeket.

Levél egy színész barátomhoz

 

Jut még eszedbe a fiú? kivel
Együtt cepelted a vándorbotot,
Mely koldusbotnak is beillenék,
Midőn a sorsnak fényes kedve nincs;
És ez nem éppen olyan ritkaság
Szinészre nézve, mint boldogtalan
Magyar hazánkban a hű honfigond. –
Lásd, én reátok még emlékezem,
És elfeledni nem fogom soha
A jót s roszat, mely ott közöttetek
Mult napjaimnak osztályrésze volt.
Előttem áll a délután, midőn
A színészetbe béavattatám.
Barangolék föl és le céltalan
A nagy hazának minden tájain.
Tarisznyámban, mit hátamon vivék,
Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,
De a nyomor, mint ólom, megnyomott.
Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,
Mely útaimban hű társam vala.
Ekkép juték egy nyári délután
Egy kis városba; fáradt lábaim
A fogadóban megpihentenek. –
Vendégszobája egyik oldalán
Helyet szerényen színpad foglala.
Mire való is már a fényüzés?…
Azon tünődtem épen: kérjek-e
Ebédet vagy se? hát ha majd sovány
Zsebem bicskája szépen benntörik?
Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;
Volt bennem annyi emberismeret,
Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.
Fején kalapja nagybecsű vala,
Mert Elizéus prófétával az
Rokonságban volt… tudnillik: kopasz.
Kabátja új, a nadrág régi rongy,
És lábát csizma helytt cipő födé,
Alkalmasint amelyben szerepelt.
“Thalia papja?” kérdém. – “Az vagyok;
Talán ön is?” – “Még eddig nem.” – “Tehát
Jövőben? fölség…” – “Azt sem mondhatom.”
Vágtam szavába; ámde ő rohant,
S vezette gyorsan az igazgatót.
Fehér köpenyben az igazgató
Jött üdvezelni engem nyájasan:
“Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!
Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?
Imádja úgye a müvészetet?
Ah, jóbarátom, isteni is az!
S önnek szeméből olvasom ki, hogy
Szinészetünknek egykor hőse lesz,
És kürtölendik bámult nagy nevét
A két hazának minden ajkai…
Ebédelt már ön? itt az ételek
Fölötte drágák, s ami több: roszak.
Az ispán urtól őzcombot kapánk,
A káposztából is van maradék –
Ha meghivásom nem méltóztatik
Elútasítni: jó ebédje lesz.”
Igy ostromolt a jó igazgató,
Forgatva nyelve könnyü kerekét.
Én nem rosz kedvvel engedék neki.
Menék ebédre, és ebéd után
Beiktatának ünnepélyesen
A társaságba – nem kutatva: mi
Valék, deák-e vagy csizmadia?
Másnap fölléptem a Peleskei
Notáriusban. Hősleg működém
Három szerepben, minthogy összesen
A társaságnak csak hat tagja volt. –
Egy ideig csak elvalék velök;
Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.
De a barátság végre megszakadt,
Mert én utáltam a nyegléskedést,
A sok “utószor”-t, a görögtüzet,
S tudj’ a manó, mily csábitásokat.
A társaság is végre szétoszolt
Egymást érő bel- s külviszály miatt;
S én újra jártam széles e hazát,
Mignem keblébe vett más társaság.
Mit ottan, itt is azt tapasztalám,
S tapasztalásom nem volt olyatén,
Mely kedvre hozta volna lelkemet.
Kenyért keresni színészek leszünk,
Nem a művészet szent szerelmiből,
S haladni nincsen semmi ösztönünk.
“Pártolj, közönség, és majd haladunk,”
Mond a szinész: és az meg így felel:
“Haladjatok, majd aztán pártolunk;”
És végre mind a kettő elmarad.
Nem is hiszem, hogy a szinészetet
Becsülni fogják, míg ez befogad
Minden bitangot, gaz sehonnait,
Kik a világnak söpredékei,
S itten keresnek biztos menhelyet.
Barátom, ez fájt énnekem s neked,
Ez keseríte minket annyira.
Az isten adja, hogy minél előbb
Akképpen álljon szinmüvészetünk,
Amint valóban kéne állnia.

 

Pest, 1844. szeptember

Reméljük, hogy az egész évad ilyen színvonalas lesz, mint a megnyitója. A hangulatáról íme néhány kép!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment