Naptolvajok! – Amikor még a péntek 13. is hétfőre esik

(Budaörs – 2013. augusztus 28., Budaörsi Infó) Rohamos ütemben fogynak a napok. Többen arra gyanakszanak, hogy egy titkos szervezet lehet a háttérben, akiknek az a céljuk, hogy mihamarabb „leültessék” a diákokat.

 

 

 

Több bejelentés is érkezett ezzel kapcsolatban szerkesztőségünkbe, ezért utána jártunk, hogy mi lehet az oka annak, hogy így éreznek a diákok. A fő okokat kerestük, ami miatt nem szeretnek iskolába járni, hátha ezáltal magyarázatot nyer a kérdés, hogy, hogy fogyhatnak ilyen gyorsan a napok az iskolakezdés előtt.

Amikor elkezdődik a tanítás, mint a rabok a börtönben húzzuk a rovásokat a falra, és minden nap egy örökkévalóságnak tűnik. Az első dolog, amit a legjobban utálunk az iskolában, a becsengetés hangja, mert biztos, hogy akkor szólal meg, amikor a legjobban beszélgetünk, vagy amikor még megkívánunk egy szendvicset.

Arról nem is beszélve, hogy Katit is épp akkor akartam elhívni randizni, de az a fránya csengő..

A nyári szünet laza tempóját hirtelen megszakítja az ébresztőóra, már készítve minket arra, hogy ezt a hangot 45 percenként hallani fogjuk. A reggeli táskás szemek látványa még biztosabbá tesz minket abban, hogy ezt a napot sem arra találták ki, hogy frissek és üdék legyünk. A fele cuccunkat természetesen otthon felejtjük, vagy a buszon, és ilyenkor jön a fekete pont, figyelmeztető, vagy a tanár, aki kedves hangon majdhogynem leharapja a fejünket.

A táskás szemeink mellé felvesszük a  húsz kilós iskolatáskánkat, ami alól sunyin kandikálunk ki, hogy a szomszéd srác látja-e amikor elindulunk, mert vele nem igazán szeretnénk összefutni. Aztán ha mégsem sikerült, akkor sprint a suliig, mert a reggeli adok-kapokból sajnos csak a kapokra váltottunk jegyet. Tesi óra részünkről ezzel letudva, de mégsem ússzuk meg a kisgatyában ugrálást, mert a tanár persze, hogy megint minket szemelt ki magának, és már nyomhatjuk is a fekvőket, mert nem tudtunk feljutni a mászókötélen.

Ha sikerült felébredni, és túléltük az utat, zihálva elkéstünk az óráról, és a „legbuzgómócsingabb” diák mellé ültettek minket a legelső sorban, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy ez valóban egy összeesküvés elmélet-e? Rájövünk, hogy igen az! Biztossá válunk benne, hogy egy felettünk álló hatalom mozgatja a szálakat, és minden arra megy ki, hogy megkeserítse az életünket. Ha ez még mind nem lenne elég, akkor ránézünk a naptárra és látjuk, hogy a hétfő, amit a legjobban utálunk, még ráadásul péntek 13-ra is esik. Hát mi jöhet még?

Az iskolába érkezés fájdalmait követően túl kell élnünk minden napot, és ha ez sikerült is nagy nehezen, és azt hinnénk, hogy otthon majd jobb lesz, a szüleink ujjongva mesélik, hogy beregisztrálták már magukat az e-napló elektronikus rendszerébe… Hát ez remek!

Az iskolás napjainkat további ezer és egy módon fel tudják dobni kedves „tanaraink” röpdolgozat formájában, ezért stresszelhetünk még azon is, hogy hogyan magyarázzuk ki otthon azt a hatalmas karót, amit a tanárnő úgy bevésett az elektronikus naplóba, hogy a monitor látta a kárát.

Csak húzzuk napról napra a strigulákat, és a túlélésre játszunk, viszont amikor a mellettünk lévő padban ülő lány ránk mosolyog minden reggel, tudjuk, hogy ezt túl kell élni, hogy holnap ismét láthassuk azt a meseszép mosolyt, ami minden szörnyűséget elfeledtet, és erőt ad a folytatáshoz.

Kitartás fiatalok, nemsokára ismét itt a nyár! De addig azért ti ne lopjátok a napot!

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.