Pangolin-kulcs – az új ékszerkapcsolási módszer

(MTI-Press) – Pangolin, vagyis tobzoska: így nevezte el új kapcsolási módszerét Kalácska Zsana ékszerkészítő. Az új technikával készült ékszereivel a Gombold újra! Divat a magyar elnevezésű pályázaton különdíjat nyert, aminek köszönhetően betört a piacra is. Méghozzá vidékről, Tapolcáról.

A zöld növények övezte sorházban filigrán, szép alakú lány nyit ajtót. Szinte teljesen ékszermentes, csak azt a különleges, két ujját fedő ezüst gyűrűt viseli, amelyet első ezüst ékszerként készített.

“Amolyan amulett, szinte hozzám nőtt” – jegyzi meg nevetve, és szeretettel végigsimít a kecses holmin.

Persze nem mindig volt ez így, sőt. Az egész ékszerbolondéria azzal kezdődött elmondása szerint, hogy nem akart olyat hordani, amilyet más, ezért megtanulta, hogyan készítsen magának valami egyedit. Aztán, ahogy az lenni szokott, az alkotás öröme, az új és újabb létrehozásának izgalma magával ragadta.

Hosszú évekig tanulta az ékszerkészítés tudományát, legyen az alapanyag bőr, fém vagy textil – minden érdekelte. Több népművészeti iskolát is elvégzett, zománc-, majd aranyműves lett belőle. Egyszer egy ötvösnél munkát is vállalt, de tudásszomja tovább űzte; három évvel ezelőtt vette át diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen fémműves formatervező szakon.

– Erre hamarosan szükségem lesz, mivel tovább gondoltam a Pangolint. A mostaniak könnyű, nyári darabok, amelyeknél helyénvaló a csúszó zár, de egy nagyvilágibb, komolyabb viseleten töröm a fejem, amelyhez már fémkapocs kell – magyarázza.

Úgy véli, hogy még számtalan lehetőséget rejt tobzoskája, és a következő években teljesen leköti majd, hogy kihozza belőle, amit csak lehet.

Mi is az a tobzoska?

A szebbnél szebb nyakékek és karkötők bőr lemezkéi úgy fekszenek egymásra, hogy az valóban a kedves állat hátára emlékeztet. Kalácska Zsana játszik a színekkel, kombinálja, variálja őket, sokszor visszaköszön a népművészet, de sokkal inkább a geometriai formákért van oda. Tulipánmotívumos nyakékét a Gombold újra! pályázatra készítette, ezt az ősi magyar motívumot választotta az ékszer két oldali láncolatában – rendkívül látványos darab lett belőle.

A tobzoska lemezkéi speciális fűzési módszernek köszönhetően mutatnak jól, ám arról a művész nem árul el részleteket. Véletlenül jött rá, egy korábbi munkája során. Rácsodálkozott, aztán évekig pihentette. A pályázatra vette elő újra, és nyert.

Az biztos, hogy az egyedi – és feltételezhetően sehol máshol a világon nem alkalmazott módszerhez – egyedi kések, síkkimetsző formák kellenek, hiszen más eszközzel nem lehetne szépen, pontosan vágni a formákat. A bonyolultabb formáknál több, akár 12 féle metszőkést is használ.

– És az anyagok sem olcsók, meg kell gondolni, hány kést készíttetek, és milyen alapanyagokat használok – sóhajt az ékszerkészítő, aki rendszeresen jár beszerző útra Budapestre, de nem vágyik rá, hogy a fővárosba költözzön.

Ennek legfőbb oka huncut, csupa energia, három éves kisfia, Ákos.

– Én tudom, hogy milyen jó a Balatonhoz közel felnőni, és őt se akarom ettől megfosztani. Itt élnek a szüleim, akik nagy segítséget nyújtanak a gyereknevelésben, erről nem akarok lemondani – ismeri el az édesanya, akinek nincs oka életkorát titkolnia (35 éves), mert úgy néz ki, mint aki tegnap érettségizett.

Szokatlan és megkapó látvány

Ákos az egyetem után született, az alkotó a tanulást követően rögtön az anyaságba csöppent, és évekig nem foglalkozott a szakmájával. Ezért is óriási szerencse, hogy a munka világában tett első lépéseit tüstént siker övezte.

– A vidéki élet jó a gyerekeknek, de nem előny a művésznek – húzza alá. Szavai szerint szülővárosában és Veszprém megyében kevesen ismerik, olyannyira, hogy a barátai időnkét megkérdik: te mivel is foglalkozol?.

A különdíjnak köszönhetően azonban lehetősége nyílt megmutatnia tehetségét a fővárosban: a WAMP-on (Vasárnapi Művészeti Piac) egy éven át havonta egyszer ingyenesen árulhatja ékszereit. Júliusban őt választották a hónap dizájnerévé.

– Ez állandó motiváció számomra: hónapról hónapra újat hozni a vásárra. Az első két hónap az ismerkedésé volt, de aztán beindult az üzlet. Ha ez így folytatódik, igazán elégedett lehetek. Sokan megismertek, már vannak olyanok, akik kimondottan az én ékszereimet keresik – közli boldogan, még hosszú rasztafrizurája is vele örül.

Mert hogyne örülne, amikor a siker arra biztatja, hogy érdemes azzal foglalkoznia, ami igazi örömet szerez neki, amiben kiteljesedhet – és később talán meg is élhet belőle.

Ahhoz, hogy vidéki létének hátrányát ledolgozza, még nagyobb ismertségre kell szert tennie. Mert bár édesanyja szívest-örömest a reklámhordozója – vagyis viseli az ékszereit -, ennél többre van szükség, hogy Tapolcán és a megyében is jó híre keljen.

Tervezi, hogy saját üzletet nyit, sőt honlapot indít, hogy a világháló segítségével legyőzze a kilométereket, és megtalálja a hozzá hasonlókat: akik szeretnek olyan ékszerrel kitűnni, amilyen nem jön szembe az utcán.

Mert egy tobzoska a nyakban igazán szokatlan és megkapó látvány.

facebook:

0 Komment