Szexuális bűntények fenyegetik a Békehadtest önkénteseit – Lelketlen bánásmód

Jess Smochek huszonhárom évesen a Békehadtest önkénteseként azzal a tervvel érkezett Bangladesbe 2004-ben, hogy angolt tanít, és “segít a világon”. Hat héttel később megerőszakoltan távozott, miután egy mellékutcában késsel fenyegetőző bangladesi férfiak megtámadták.

Az Egyesült Államokba magányosan, meggyötörten visszatérő Jess Mocheket a Békehadtest részéről olyan fogadtatás várta, amely elmondása szerint legalább olyan szörnyű volt, mint maga a megerőszakolása. Bangladesben csak felületes orvosi vizsgálaton esett át, Washingtonban pedig egy jogtanácsos közölte vele, hogy ő a felelős a támadásért. Arról, hogy esetleg az erőszaktevőket megbüntetik, senki egy szót se ejtett. Az eset után évekig hallgatott, mert szégyellte magát, zavart volt és bűntudatot érzett.

Jess Smochek az 1961-ben alapított amerikai szervezet önkénteseinek ahhoz az egyre növekvő táborához tartozik, amelynek tagjai nyíltan beszélnek az őket ért szexuális támadásokról, felhíva ezzel magukra a kongresszus figyelmét is. Amit elmondanak, az a Békehadtest életének utálatos részét tárja fel: egyrészt a veszélyt, amelynek az önkéntesek a világ távoli sarkaiban ki vannak téve, másrészt azt a távolról sem megfelelő, egyesek szerint lelketlen bánásmódot, amelyet bűncselekmények áldozatává váltan el kell szenvedniük.

“Ezek a nők sok esetben egyedül vannak a világ durva részein, és amikor bűncselekményt követnek el ellenük, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok nem törődik velük – vélekedet Ted Poe texasi képviselő, aki olyan törvényt akar elfogadtatni, amely megköveteli a szervezettől, hogy bánjon jobban a szexuális erőszak áldozataival. – Azt akarjuk, hogy azok az országok, amelyekben működnek, vonják felelősségre a bűnelkövetőket. És azt akarjuk, hogy az Egyesült Államok ugyanúgy bűncselekmény áldozatainak tekintse őket, ahogy idehaza is tekintené őket.”

A John Fitzgerald Kennedy néhai elnök által létrehozott Békehadtestnek mintegy 8000, 21 és 86 év közötti önkéntese dolgozik a világ 77 országában. A többségük, mint a szervezet internetes oldalán olvasható, “életre szóló irányítói tapasztalatot szerez”. Csakhogy az ügynökség saját adatai szerint is évente 22 női önkéntesét erőszakolják meg. 2000 és 2009 között több mint 1000 önkéntes tett jelentést szexuális támadásról, közülük 221-et erőszakoltak meg. Mivel a szexuális bűncselekményeket sokszor nem jelentik, szakértők szerint a valós szám ennél jóval nagyobb. Hozzáteszik még, hogy nehéz megítélni, vajon az önkéntes nők nagyobb veszélynek vannak-e kitéve, mint az Egyesült Államokban élők.

Egy közelmúltban megjelent interjúban Aaron S. Williams, a Békehadtest igazgatója azt mondta: át akarja alakítani a szervezet politikáját úgy, hogy “áldozatközpontúbb megközelítést alkalmazzon”. Már végrehajtott is néhány változtatást, például új, az áldozatok ügyeivel foglalkozó ügyvédeket szerződtetett, és megállapodást írt alá egy Egyesült Államok-szerte ismert, nemi erőszakkal foglalkozó válságcsoporttal, hogy vizsgálja felül a szervezett oktatási programjait és politikáját.
Elégtelen tájékoztatás
A változások nagy része egy nő munkájának az eredménye: Casey Frazee tevékenységéé, aki önkéntesként dolgozott, amikor 2009 augusztusában Dél-Afrikában szexuális támadás érte. “Olyanokat kérdeztem, hogy mik a jogaim, milyen eljárást ír elő ilyen esetekre a szabályzat – mesélte a The New York Timesnak. – Úgy nézett ki, mintha én okoznék gondot nekik, és nem én volnék az, aki segítséget kér.”

Amikor hazatért, blogot kezdett írni, és közösségi oldalakon igyekezett felvenni a kapcsolatot korábbi önkéntesekkel. Tevékenysége felkeltette az ABC News  20/20 című műsorának érdeklődését, amely egyik adásában foglalkozott az áldozatokkal.

Az elmúlt hónapokban a nők nyomást gyakoroltak mind a kongresszusra, mind a Békehadtestre azért, hogy cselekedjenek. Casey Frazee eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatok tucatjait gyűjtötte össze az áldozatoktól.

Többen azt mondják, hogy nem kapnak kielégítő tájékoztatást arról, kihez fordulhatnak jogi segítségért. Mások, mint a jelenleg Texasban szociális munkásként dolgozó Jessica Gregg, azt hánytorgatják fel: a Békehadtestben zajló kiképzés túl nagy hangsúlyt helyez arra, hogy milyen szerepet játszik az alkohol a szexuális támadásokban, amivel tulajdonképpen megteremtik a “vádold az áldozatot” kultúráját. Jessica Gregg elárulta az amerikai lapnak, hogy a Békehadtest illetékese “beleíratta velem a vallomásomba, hogy elkábítottak, sőt azt állította, hogy készséggel létesítettem szexuális kapcsolatot a fickóval”.

Akadnak olyanok – köztük Kate Finn, akit Costa Ricában erőszakoltak meg, és most a denveri kerületi ügyész hivatalában áldozatok képviseletével foglalkozik -, akik arra panaszkodnak, hogy nem világosították fel őket arról, miként lépjenek fel jogi úton támadóikkal szemben. Egy 2010-es felmérésben a Békehadtest önkéntesei feltárták, hogy az erőszakos cselekmények áldozatainak csaknem 40 százaléka, illetve a szexuális támadást átélteknek az 50 százaléka nem jelentette az inzultust. Finn közlése szerint támadójának családtagjai a rendőrségnél dolgoztak, következésképpen “nem érezte biztonságosnak”, hogy jelentse, mi történt.

Egy másik áldozat
Egy másik áldozat, Karestan Koenen bevallotta: megdöbbentette, hogy más nők ugyanolyan nehézségekkel kénytelenek szembenézni, mint ő, amikor nigeri szolgálata idején megerőszakolták. Saját erőből próbált magán segíteni, és jelenleg pszichológusként dolgozik. “Önmagamon tapasztaltam, hogy a kezelés, amelyet a Békehadtest nyújtott, rosszabb volt, mint a megerőszakolás” – hangsúlyozta.

Más nőkkel együtt állítja, hogy Aaron Williams igazgató erőfeszítései ígéretesek ugyan, de nem kielégítőek. Olyan törvényt akarnak, amely megköveteli, hogy a szervezet foglalkoztasson bűnügyi bizonyítékokat gyűjtő munkatársakat, nyújtson gyors orvosi és ügyvédi segítséget a szexuális támadás után az áldozatoknak.

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.