Szávay Ágnes-interjú: “Bízom és hiszek benne, hogy meg fogok gyógyulni”

Kétségtelen tény, hogy Szávay Ágnes az utóbbi évek legtehetségesebb, nagyra hívatott teniszezője. Azt jósolták, bekerülhet a világ tíz legjobb játékosa közé, és egy napon – Körmöczy Zsuzsa és Temesvári Andrea méltó utódaként – egy Grand Slam-trófeát is betesz majd a vitrinjébe.

Aztán a közelmúltban kiderült, hogy fáradásos törés keletkezett az ötödik csigolyájában: az utóbbi hónapokban – s talán években – kínzó fájdalmak közepette edzett, játszott, harcolt. Két hete Madridban szteroidinjekciót kapott egy spanyol orvostól.

Az MTI-Press azt kérdezte tőle, miként tudta túltenni magát azon az átvitt értelemben is fájdalmas híren, hogy fáradásos törése van a gerincében.

– Nagyon nehezen, vagyis azt mondanám, hogy kettős érzés keringett bennem, mert egyrészt “örültem”, hogy végre megvan mindennek az oka, másrészt viszont kétségbeestem, hogy mi lesz most. Az utóbbi időkben már jómagam is kezdtem azt gondolni, hogy bennem van a hiba, amiért nem tudok edzeni és fáj a hátam – biztos csak pszichés dolog az egész. Szerencsére mégsem ez a helyzet, és végre diagnosztizálták a problémát, ami azért jó érzés, mert így tudom, hogy mit lehet tennem és mit nem, gondolok itt az edzésekre vagy gyógytornára, valamint, hogy konkrétan keressük a gyógymódot.

– Milyen gyógymódot javasolt a spanyol orvos?
– Ez nagyon nehéz kérdés, mert ő például még nem tudott mondani biztatót, de a múlt heti interjúk után rengeteg telefont és levelet kaptunk, amit ezúton is köszönök mindenkinek. Nagyon sok erőt ad, hogy ennyien szeretnek, és szeretnék, hogy meggyógyuljak. El fogunk menni több orvoshoz is, egy külföldi orvosokból álló konzílium is véleményt mond majd, aztán meglátjuk, mi lesz a következő lépés. Abban mindenki egyetértett, hogy folyamatosan gyógytornázni kell, és erősíteni az izmokat a gerinc körül. Bízom és hiszek benne, hogy meg fogok gyógyulni.

– Az első injekciót már megkapta, segített?
– Nagyon fájt az injekció, sőt még egy hét múlva sem javult a helyzet, bár az orvosom figyelmeztetett, hogy van, akinek nem használ vagy többet kell belőle kapni. Lassan két hét telt el, és nem lett jobb.

– Igaz, hogy ez az oltás pokoli fájdalmakkal jár?
– Nagyon fájdalmas. Igazán nem kívánom senkinek. Az eljárás sem egyszerű, mert miután az emberbe szúrják a tűt, utána a röntgen alá kell feküdni, és addig keresik a helyet, amíg el nem találják a megfelelő pontot. Azt követően szinte menni sem tudtam, annyira fájt.

– Edzett, futott, készült azóta?
– Nem igazán, mert egy hétig az ágyból alig tudtam kimozdulni, aztán a hét végén próbálkoztunk a futással, de tényleg csak próba volt, és végül egy körrel sikerült megbirkóznom a szigeten.

– Vállalja, hogy a Roland Garroson versenyezzen?
– Az orvos szerint az injekció nem oldja meg a problémát, csak fájdalmat csillapít. A terveim között volt eredetileg a Roland Garros, Koppenhága és Wimbledon, de még kétséges, hogy Brüsszel után utazom-e tovább.

– Szakított az edzőjével, Kövér Gáborral. Miért?
– Gáborral nagyon jól megértettük egymást, de sajnos az utóbbi hónapokban nem tudtam rendesen edzeni, így a tenisz teljesen a háttérbe szorult. Úgy döntöttünk közösen, hogy most minden erőmet és koncentrációmat a gyógyulásra kell fordítanom, és ebben a családom teljes mértékben mögöttem áll. Az edzőnek viszont az edzés lenne a dolga, ami ebben az esetben sajnos kimarad.

– Tulajdonképpen – nyilatkozatai szerint – évek óta fáj a háta. Miként lehetséges, hogy egyetlen orvos, sőt senki a világon nem tudta megmondani a 21. században, hogy mi az igazi baja?
– Számomra is hihetetlen, de ezek szerint lehetséges. Pedig higgye el, nagyon sok vizsgálatot végeztek.

– Folyamatosan bántották, hogy nem edz rendesen, nem készül fel a tornákra, holott valószínűleg pokoli kínokat élt át a hátfájdalmai miatt. Hogyan viselte az olykor igazságtalan kritikákat?
– Nagyon nehezen. Mindig azt mondták az edzőim, hogy ne olvassam a rólam szóló cikkeket, de főleg ne a hozzászólásokat. Ezt sokan nagyképűnek tartották, de valójában ők csak meg akartak védeni az igazságtalan kritikáktól, hiszen ők nagyon is tudták, hogy milyen fájdalmaim vannak. Aztán persze az ember nem bírja ki, hogy ne olvassa legalább a honlapját, ahol szintén kaptam hideget-meleget, ami őszintén szólva nagyon bántott és elkeserített. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy jó teniszező legyek, a szurkolóknak is örömet szerezzek, és valahogy nem mindig azt kapja vissza az ember, amit vár. Természetesen mindenkinek szíve joga ítélkezni és másképp gondolkozni a helyzetemről, de azért engem ez bántott. Természetesen sokan vannak, akik támogatnak, köztük a fan clubom is, ami viszont erőt ad a további küzdéshez.

– Visszatekintve: melyik volt a legszebb éve, a legemlékezetesebb tornája, meccse?
– Ez nagyon nehéz kérdés, mert szinte minden meccsem emlékezetes valamiért, de talán a 2007-es évet emelném ki, amikor megnyertem a palermói versenyt, majd New Havenben döntőt játszottam, a US Openen negyeddöntőig jutottam, végül pedig Pekingben meccslabdáról sikerült megfordítanom a mérkőzést. De a budapesti torna mindig különleges élmény, hiszem itthon játszhatom, magyar közönség előtt, akiktől nagyon sok biztatást kapok. A két hazai verseny megnyerésére is roppant büszke vagyok. Életem egyik legnagyobb élménye volt telt házas stadionban döntőt játszani Budapesten.

– Ki a kedvence, példaképe a játékosok között?
– Roger Federer az örök kedvencem marad és a példaképen, mert nemcsak a sportban ért el fantasztikus eredményeket, hanem emberként is kiváló. Bármerre jár, népszerűsíti a teniszt, segít afrikai gyerekeken, minden jótékonysági akcióban részt vesz, és nem utolsósorban a legjobb teniszező.

– Hogyan viselkednek ezek a csillagok, amikor egymás között vannak?
– A nők szerintem másképp viselkednek, mint a férfiak. A nőknél azért mindig megvan a rivalizálás a pályán kívül is, míg a férfiak el tudnak menni nyugodtan együtt sörözni. Ők sokkal lazábban veszik a dolgokat, Federer és Nadal pályán kívül is fesztelenül viselkednek egymás társaságában.

– Mi a kedvenc cipője, ütője? Nadrágban vagy kisszoknyában játszik szívesebben?
– Kisgyerek korom óta Wilsonnal játszom, és nagyon szeretem. Mindig változik a dizájn, de szerencsére az ütő a régi marad. Szeretek csinos lenni, szeretek szoknyában játszani. Régebben oda voltam az egyberészes ruhákért, de az ember ízlése folyamatosan változik, ahogy a kollekciók is, így nincs időnk megunni egyet.

– Van magánélete, egyáltalán ráér bármire is: szórakozni, táncolni vagy csak úgy sétálni a hegyekben?
– Elég kevés időm jutott az utóbbi időben a tenisz mellett másra, de az első hosszabb kihagyásom alatt elmentünk párszor a hegyekbe, ahol kipróbálhattam a síelést is, amelyet nagyon élveztem. Megkockáztatom, ha nem teniszező lennék, akkor a síeléssel is kacérkodnék. (MTI-Press)

facebook:

0 Komment