Frigyesi András-videóinterjú – Cél az “emberjobbító” színház Budaörsön

(Budaörs – 2013. szeptember 12., Budaörsi Infó) Új lendület, új vezetés, új név. Tervek és elképzelések arról, hogy milyen is egy jó színház. Frigyesi Andrással, az időközben Budaörsi Latinovits Színházzá átnevezett Budaörsi Játékszín új vezetőjével beszélgettünk. Az interjút most videós formában is megtekinthetik.

 

 

 

 

2013. július 1-jétől új igazgatója van a Budaörsi Játékszínnek Frigyesi András személyében. Azonban már a színházat nem nevezhetjük így, mert a képviselő-testület az új direktor javaslatára megváltoztatta a színház nevét Budaörsi Latinovits Színházra. 13 jelölt közül választották ki a pályázatát, elmondása szerint valószínűleg azért:

 

 

A SZÍNHÁZ IGAZGATÓI POZÍCIÓ ELNYERÉSE 

„mert a fenntartó szeretné, hogyha megvalósulna, amit a pályázat tartalmaz. Én azt írtam le, hogy 15 éves a színház, ez Budaörsnek vitathatatlan és kulturális értéke. De nem tudta meglépni ez alatt az idő alatt, hogy értékből értékteremtő erővé váljon.”

“Én azt gondolom, hogy Budaörs érett arra, hogy színháza legyen. A színház természetesen mindig ízlés dolga is. Ízlésekről nem éri meg vitatkozni, mert mindenki mást tart értéknek, de abban mindig mindenki egyet ért – és ez a színházra is igaz –, ha vitathatatlan művészeti értékkel találkozom, akkor az lehet, hogy az én ízlésemnek nem felel meg nagyon, de nem vitatom el, hogy az egy művészeti érték. Fontosnak tartom, hogy mi lehetőleg olyan produkciókat mutassunk, ami megüti azt a színvonalat, hogy vitathatatlan művészeti értéket képvisel.”

Frigyesi Andrásnak a jó színházról konkrét elképzelései vannak, és arra törekszik majd, hogy ezeket megvalósítsa. Egy olyan csapatot szeretne kialakítani, ahol a résztvevők lelkiismeretük szerint a közös cél érdekében a legjobban dolgoznak. Fontos számára a munkatársaik nyugodt munkakörülményeinek megteremtése, és az, hogy a színháznak végre „színház szaga legyen. Ha belép valaki a színházterembe, ne csupán megnézzen egy előadást, hanem hatással is legyen rá.

 

 

AZ IGAZGATÓ IS EMBER

„Egyetemista korom óta hídépítő kulturális munkásnak tartom magam, mindig az érdekelt hogy a színházi világon belül, hogy lehet megfogalmazni színházi produkciókat, előadásokat úgy, hogy ez az aktuális közönséget elérje. Ha ez úgy volt, hogy egy magyar ügyben lehetett megszólítani egy német nyelvterületi közönséget, akkor annak mi a legcélravezetőbb módja, illetve fordítva, hogy a német kulturális körből származó előadásokat, hogyan lehet Magyarországon bemutatni, hogy – ahogy a német mondja -, „a bőr alá menjen”, hasson. Az effajta európai gondolkodásmód, hogy egymást gazdagítani próbáljuk, ez engem már gyerekkoromban meghatározott. Aztán ebből nőtt ki az a színházi munka, amit évtizedek óta végzek.”

 

TANÁR ÚRTÓL AZ IGAZGATÓ ÚRIG

„Tanítottam én sokáig, és nem mondhatom azt, hogy nem szívesen.

Azt gondolom, hogy vannak olyan szakmák, aminél igazából ugyanaz a hivatás, hogy valaki például pap, vagy tanár, vagy „színházcsináló” ember, de ide értem még az orvost is, csak az orvos, a jó orvos nem csak a testével foglalkozik az embernek, hanem az egész embert látja. Ugyanúgy vagyunk mi a hivatásunkban, hogy megpróbálunk az embereknek olyan gondolatokat közvetíteni, amik hatnak részben az érzéseikre, részben a gondolkodásukra, mind ezt azért, hogy a színház, mint embert jobbító intézmény elérje a célját”

 

 AZ “EMBERJOBBÍTÓ” INTÉZMÉNYRŐL

„A legszebb maga ez a munka. A színházat, az én nézeteim szerint, azért finanszírozzák közpénzből, mert a köz tudja, hogy mint ember jobbító intézményre szüksége van. Itt most a nehézség az, hogy minden színházvezetés akkor tud hatékony lenni, ha egy minden szempontból professzionális közintézményt tud az ember működtetni. Ennek vannak személyi, anyagi és presztízs-feltételei. Ezt a hármas egységet együtt kell működtetni, mert egyik összetevő elem sem tud teljes értékűen működni a másik kettő nélkül. Hiába vannak meg a személyi feltételek, ha nincsen hozzá megfelelő anyagi háttér, akkor a kollégák nem tudják megmutatni a tehetségüket, de hiába van a tehetséges alkotó gárda, hiába van meg a megfelelő finanszírozás, hogyha nem optimális csatornákba folyik ez a pénz, akkor elmarad a hatékonyság. Ha ez az egész jól működik, ha nem társul azzal, hogy a szakmában és a közönség előtt is növekvően presztízs értékű a munkánk, akkor hiányzik a szükséges húzóerő, ami a további lépések megtételéhez szükséges.

Mivel a színházműködtetés nagyon konkrét dolog, most Budaörsön ez a legfontosabb, hogy ezt a hármas egységet megteremtsük”

„A színház csapat munka, de nem csak az emlegetett színházon belüli csapatmunkára van szükség, hanem igenis egy közintézménynél szükség van egy fenntartóval való együttműködésre is, és ezt is optimális mederbe kell terelni.”

 


 

 EGY KIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET

„A színház a régi időkben is két irányba indult el, az egyik a római anfitetátrum, a közvetlen ösztönök kielégítését szolgáló színházi mutatvány. A másik a görög színházi modell, amelyik kínál tragédiát, komédiát, mindenféle műfajokat, még drámaíró versenyeket is, és azt reméli, hogy a társadalomformálásba bele tud szólni ilyen formában. Én azt gondolom, hogy ma a színháznak, nem csak Budaörsön, hanem ország szerte az egyik legfontosabb dolga, hogy olyan közösség teremtő erővel bírjon, amely az embereket elgondolkodtatásra, együttgondolkodásra készteti, és hogy tudjunk valamit tenni, azért hogy egy kicsit egységesebbé váljon az országunk.  Nagyon nagy a széthúzás, és nem véletlen, hogy a magyar drámairodalom erről mindig sokat, és keményen beszélt. Ezt mi is tematizálni fogjuk, és azt gondolom, hogy az is nagyon fontos, hogy hitet, és derűt tudjunk sugározni.”

 

TÁVLATI TERVEK

„Szándékom az is, hogy hosszú távon a zene, illetve színiakadémiákkal együtt tudjunk működni. Ezen kívül még Turek Miklóssal, akinek sok versszínházi vállalkozása van…

Fontosnak tartom a vers hatalmát, és a fiatalságot szeretném rászoktatni, hogy szeressenek verset olvasni.

Mivel elég sok problémám van az épülettel, és a térrel is, hogy nem árad belőle “színház szag”. Az egyik megoldás az lenne, hogy beborítom 120 méter bársonnyal, akkor színházteremnek nézne ki… De mi egy másik utat szeretnénk választani. Megpróbáljuk a régi nagyjainkra emlékezve olyan esteket, olyan szellemidéző esteket tartani, amiknek a vendégei Sinkovits, Bessenyei, Zente Ferenc, Pécsi Sándor, Lukács Margit, Kiss Manyi és sorolhatnám őket.  Ők azok, akik nagyon hiányoznak a mai színházi életből. Nem múzeumot szeretnénk ezzel mutatni, hanem azt, hogy pontosan a mai színházi életben ideális körülmények között milyen hatása lenne ezeknek a kollégáknak, akiket sajnos már a színiakadémisták egy része sem ismer, márpedig azt gondolom, hogy mint minden szakmának a mi szakmánknak is maximum annyi lehet a társadalmi megbecsültsége amennyi megbecsülést mi a saját szakmánk nagyjainak adunk.”

 

A REPERTOÁRRÓL

„Nagyon sokféle széles merítésű a választék, és nagyon nagy palettát mutatunk vele. Októberben három színházi premierrel és egy versszínházi premierrel fogunk kijönni.”

Most is szeptemberben konkrétan egy olyan Budaörsi Színházi Napok elnevezésű rendezvény sorozattal indulunk, ahol 10 előadásban 31 különböző színész, 4-5 különböző műfaj, és nagyon különböző ízlésirányokat kiszolgáló előadások kerülnek a közönség elé. Már csak azért is, hogy az a dialógus, ami szükséges a sikeres színházműködtetéshez, a közönség és a színház között elinduljon.

Nyilván én is érdeklődéssel és izgalommal várom, hogy mire hogyan reagál a közönség.”

 

EGYÜTTMŰKÖDÉS A MÉDIÁKKAL

„Azt gondolom, hogy a kölcsönös érdekünk a médiumokkal való együttműködés.

Sok tekintetben az érdekek mozgatják a világot, a médiumoknak nyilván hírekre van szükségünk, nekünk, pedig a körülöttünk a színház nyilvános intézmény tehát a nyilvánosságra szükségünk van, és a médiumokon keresztül érjük ezt el. Én igen szoros együttműködősére szeretnék törekedni velük ugyanígy az iskolákkal is, mert a jövő a fiatalság.”

 

„Amit alapvetően mindenképp el szeretnék érni, hogy Budaörs városának valóban olyan színháza legyen, ami a színházi hivatásnak – annak az értelemben, ahogy az előbb vázoltam – eleget tudjon tenni. Ehhez még nagyon sok minden hiányzik, de olyan kollégákkal dolgozom együtt, akik a zálogai lehetnek ennek, hogy ez sikerülni fog.”

 

A színház Budaörs életében reméljük, hogy hamarosan valóban egyre fontosabb és nagyobb szerepet fog kapni. Sok sikert kívánunk az „emberjobbításhoz”, és természetesen beszámolunk majd a megvalósulásáról.

(Budaörsi Infó, MSE)

 

 

 

 

 

 

 

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.